Titkok erdeje

59. rész

Sokkot kaptam, ahogy néztem Őt a kavicságyban megúszva. Tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Nem hallottam semmit, le kellett ülnöm. Timnek is csak a száját láttam mozogni, ahogy nekem magyaráz, de nem fogtam fel semmit. Egy kart éreztem a vállamnál, és azonnal rákaptam a tekintetemet. Britta volt. Bátorítón mosolygott rám, s én inkább lehajtottam a fejem, hogy a feltörni készülő sírásomat valahogy leplezzem.

Nem amiatt voltam szomorú, mert egyszer a szerencse nem mellénk állt, hanem azért, mert tisztába voltam vele, hogy neki mennyit is jelent ez a futam, ez a nagydíj. Tavaly itt lett világbajnok, és ezen a pályán újra nyerni akart.

Megérkezett a kerékcserére, és a fülesemet azonnal feltettem. Felfüggesztés… kipufogó… padlólemez… csak ennyit fogtam fel a rengeteg információból, amit közöltek velem. Láttam, hogy kiszállt a kocsiból, és Tommi azonnal odalépett mellé. Dühös volt, még így is láttam. Az edző, megragadta a kezét, s mondott neki valamit, az elején még ellenkezett, majd láthatóan kissé megnyugodott.

Legszívesebben azonnal odamentem volna, és a karjaimba zártam volna Őt. Ezt azonban nem tehettem meg. A sajtót is nagyon jól tűrte, és Berniet is. Adrian és Christian meglátogatását is csak egy pillanatra mutatták. Visszafordultam a papírjaim közé, s megpróbáltam valahogy lekötni magam.

Pár perccel később két kar ölelt át hátulról. A szemeim kikerekedtek, és azonnal megfordultam az erős karok között. A döbbenettől még megszólalni sem tudtam, hiszen ott állt előttem Ő, csillogó szemekkel, és széles mosollyal.

- Szeretlek… - suttogta a fülembe, majd óvatosan megcsókolt.

- Jól vagy? – jutott eszembe az első kérdés, ahogy ajkaink elváltak egymástól.

- Most már igen. Ha vége a versenynek, akkor menjünk haza, oké? Nem akarok itt maradni, és okom sincsen rá. Hiányzik Ben. – vallotta be.

- Részemről, akár most is indulhatnánk. – vontam vállat - De, ha verseny után megyünk, akkor sem késük le semmit.

A gépen ülve újra és újra lepergett a szemeim előtt a mai futam. Tudtam, hogy nincs olyan versenyző, aki az évad összes futamát be tudja fejezni. Egyszer lennie kell olyan helyzetnek, hogy a technika cserbenhagy minket.

Sebastian végigaludta az utat, míg én úgy döntöttem, hogy a jövő évi autó fejlesztéseit nézem át. Mindössze két oldalt sikerült elolvasnom, amikor éreztem, hogy a szemhéjaim elnehezülnek. Egy éjszaka kimaradt, és ezt a szervezetem nagyon is érzi. Lecsuktam a laptopot, és odabújtam a Bajnokomhoz. Nagyon gyorsan ért utol az álom…

Arra ébredtem, hogy valaki apró, óvatos puszikkal halmoz el. A szám mosolyra húzódott, és azonnal felé fordultam. Egy kéz a nyakamat cirógatta, majd egy szerelmes csókot kaptam az ajkamra. Miután a száj tulajdonosa elvált tőlem, kinyitottam a szemeimet.

- Jó reggelt Szépségem! – vigyorgott rám Sebastian – Mindjárt leszállunk, és gondoltam legyen olyan szép az ébredésed, mint ma reggel nekem.

A mellkasomban a szívem ki akart ugrani, a torkomban egy gombóc kezdett nőni szavainak hatására. A kezemet az arcára fektettem, és odahajoltam hozzá egy újabb csókért.

A leszállásunk zökkenőmentes volt, hiszen este tíz óra is lehetett már. Láttam Sebastianon is, hogy nagyon fáradt, és én sem vágytam másra, mint a meleg ágyunkra. A csomagokat is csak a nappaliig vittük, nem lett volna értelme, hogy felvigyük őket, hiszen úgyis mindent mosni kell.

- Fáradt vagyok… - szólaltam meg a lépcső alján.

- Akkor Hölgyem, nincs más megoldás, mint egy kiadós alvás, mellettem. – vett a karjaiba mosolyogva.

- Tegyél le! – szóltam azonnal rá – Meghúzod magad! – dorgáltam meg, de ez sem használt. Letett az ágyra, s én azonnal vetkőzni kezdtem.

- Azt hiszem ezt más helyzetben… nagyon kívánatos vagy… de most… - vetkőzött egy bokszerig, és máris az ágyban volt.

- Egyetértek veled, Bajnok, inkább aludjunk… - másztam be mellé egy szál bugyiban.

Egy csókot váltottunk, majd szorosan a mellkasához húzott, s én azonnal elvackoltam magam a szokásos helyemen…