Boldog, sikerekben, és egészségben gazdag Boldog Új Évet Kívánok minden olvasómnak! Természetesen legyen a 2012-es év Red Bull sikerekben, és Sebastian Vettel győzelmekben gazdag is!
51. rész
Legszebb álmomból ébredtem fel, apró kis érintésekre, melyek csókokkal is párosultak. Nem akartam kinyitni a szemeimet, élvezni akartam, ahogy kényeztet. Azonban a csókok az arcomról a nyakamra vándoroltak, és ekkor egy apró sóhaj hagyta el ajkamat.
- Jó reggelt Szépségem! – néztem szembe egy nagyon vidám, és nagyon mosolygós Sebastian Vettellel.
- Neked is Bajnok! – bújtam hozzá mosolyogva.
- Hogy aludtál? – búgta a fülembe.
- Nagyon szépet álmodtam, aztán amikor felébredtem rájöttem, hogy ez az álom a valóság. – mosolyogtam rá, és csókoltam meg Őt.
- Szeretlek… – súgta a fülembe, s, hogy nyomatékot is adjon szavainak megcsókolt, majd fölém kerekedett.
Azonnal megéreztem éledező férfiasságát, hiszen nem viselt egyikőnk sem ruhát, és a combomnak nyomta, hogy tudjam, mi váltok ki belőle. Belemosolyogtam a csókba, de azonnal még közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek… - suttogtam én is neki, amikor elvált ajkamtól, és a mellemet kezdte masszírozni.
- Egyszerűen nem bírok magammal, ha a közelemben vagy…
- Ki mondta, hogy bírnod kell, ha kettesben vagyunk? – tettem fel neki egy kacér mosollyal kérdésemet. Nem válaszolt, egy lökéssel ismét bennem volt. Egy jó ideig megint elfelejtettem gondolkodni…
A hátát hanyagul az ágytámlának döntötte, s engem az ölébe húzott, így hallgattuk a csöndet, ami körbevett minket. Az ujjai szinte pilleként cirógatták a hátamat fel, és le, míg a másik keze az ujjaimmal volt összekulcsolva.
- Lili… szeretnék veled valamit megbeszélni. – kezdte nagyon komolyan.
- Mond csak. – néztem a szemeibe, de ott nem láttam mást csak boldogságot.
- Szeretném Bent a nevemre venni. Én vagyok az apja… szeretném, ha Vettel lenne. – magyarázta.
- Részemről semmi akadálya a dolognak, hiszen imád téged, és te is Őt. – simogattam a mellkasán a kockákat. Még mindig nem vesződtünk az öltözködéssel. – Ha hazaérünk, beadjuk az ehhez szükséges kérelmet…
- Fogalmam sincs, hogyan is érdemellek meg titeket. – döntötte a homlokát az enyémnek.
- Szeretsz minket… és ez az egy számít… - súgtam ajkai közé, majd Ben hangjára lettünk figyelmesek a babafigyelőben.
- Majd én megyek… - adott egy gyors csókot, bokszerét magára véve, ment a szomszéd szobába.
Én is felkeltem az ágyból, majd a fürdőbe mentem, és a tegnap ott hagyott hálóingemet vettem magamra. Egy gyors pillantást vetettem a tükörképemre, és megállapítottam, hogy a szemeim nagyon csillognak. Tudtam, hogy ez a tegnap éjszakától, és Sebastiantól vannak. Visszamentem a szobába, ahol Bennel már az ágyban feküdtek, vagyis csak Ő, mert Kisfiúnk épp valamit nagyon magyarázott neki, de ahogy meglátott felcsillantak a szemei.
- Ajjja!!! – kiabált nekem boldogan.
- Itt vagyok. – ültem le Sebastian mellé az ágyba, de előtte adtam Bennek egy cuppanós puszit.
- Éppen élménybeszámolót tartott az éjszakájáról. – vigyorgott rám Ő, ezerrel.
- Remélem te nem tartottál neki. – súgtam a fülébe, de azért megharaptam egy kissé a fülcimpáját.
- Gonosz vagy… - próbált rám mérgesen nézni.
- Mi a baj Bajnok? – néztem rá kacéran, erre Ő a takarót maga köré tette, mert valószínűleg nagy bajban volt.
- Aaa… - mutatott rá a macijára a Kicsi.
- Látom ő is itt van. – simogattam meg a kis fejét.
- Beee… memmeee… - magyarázott nekünk, mire Sebastian mosolyogva azonnal a telefonért nyúlt, és reggelit rendelt nekünk…
A reggeli alatt eléggé csendes voltam. Féltem attól, hogy mindez a boldogság nekünk csak a négy fal között lehetséges, és senkivel nem tudjuk majd megosztani, hiszen ebbe maradtunk Sebastiannal.
- Miért vagy ennyire hallgatag? – fogta meg a kezemet.
- Nincs semmi… - mosolyogtam rá zavartan.
- Tudom, hogy van… mond el. – tette le Bent a szőnyegre, mert ő már befejezte a reggelit.
- Csak gondolkodtam kettőnkről… vagyis hármunkról. – válaszoltam szűkszavúan.
- És mire jutottál Szépségem? – fogta meg a kezemet, és az ölébe húzott.
- Hogy… igazából semmire…
- Ne hazudj… látom rajtad, hogy van valami. – dorgált meg kedvesen.
- Azt, hogy mi most… szóval, hogy mi…
- Együtt vagyunk… - mondta ki helyettem.
- Ezt nem mondjuk el senkinek, ugye? – néztem rá nagy szemekkel.
- Nem foglak titkolni, csak akkor, ha te így akarod. – ölelt szorosan magához.
- Mert én nem akarom a család, és a csapat előtt ezt titkolni, de ha te nem így gondolod…
- Beszélni akartam már erről veled. Nem akarom, hogy a sajtó rajtatok csüngjön, de nem szeretnék bujkálni örökké. Együtt vagyunk, és szeretjük egymást, ez számít semmi más, no meg a Kicsi… - nézett Fiúnkra, aki a szőnyegen játszott.
- Akkor most mi legyen? Mert én nem akarok címlapokon lenni, csak azért, mert a Párom pilóta. - motyogtam neki, mialatt a pólójának a gallérjával játszottam.
- A család és a csapat előtt nem titkolózunk. Így is már mindenki tudni akarja a szerelő srácok körében, hogy miért is vagy én ennyire boldog. Nem akarlak előttük letagadni téged, sőt! Bátran vállalni akarom, hogy milyen okos, szexi nő is csavarta el az én fejemet. – ölelt szorosan magához, és elhalmozott apró kis csókokkal.
- Nem fog ennek mindenki örülni… - hajtottam le a fejemet.
- Lili, Kicsikém. Nem örülhet mindenki a boldogságunknak, csak abban reménykedhetünk, hogy Melanie is megbékél ezzel a helyzettel. – tudta jól, hogy mire, vagyis kire is gondolok – Nem lesz más választása, mert én, szeretlek téged, és eszem ágában sincs elhagyni, csak azért mert a nővéremnek kifogásai vannak ellened. Nem fogom, a boldogságomat veszni hagyni, miatta.
- Szeretlek… senki iránt nem éreztem ilyet… - bújtam hozzá, és a homlokomat az övének döntöttem.
- Lili… ha tudnád mennyi ideje vártam már erre…
Délelőtt indul a gépünk haza, így gyorsan össze kellett pakolni. A csapat gépével mentünk Milton Keynesig, s onnan egy svájci géppel haza. Az úton tényleg nem titkoltuk boldogságunkat a csapat tagjai előtt, és sokan mosolyogva néztek minket. Helmut még oda is jött, hogy gratulálhasson nekünk…
A svájci otthonunk ajtaján beérve boldogság fogott el, hogy pár napot most hármasban lehetünk, együtt. Ben aludt mikor hazaértünk, s nem is akartuk Őt felkelteni, így a szobájába a kiságyba fektettük le. Én az alagsorba elindítottam a mosógépeket, addig Sebastian vállalkozott, hogy főz valamit. Tudtam, hogy ebből tészta lesz, de egyáltalán nem bántam.
Evés után, a nappali kanapéjára telepedtünk. Nem szólalt meg egyikőnk sem, inkább apró csókokat váltottunk. Boldog voltam, már kezdtem elhinni, hogy semmi sem tudja mindezt beárnyékolni, amikor csengettek. Én mentem ajtót nyitni. Már a látogatónkon meglepődtem, amikor azonban a tekintetünk találkozott, akkor már tudtam, hogy nagy a baj…
