Titkok erdeje

2009 Abu Dhabi, ahol minden elkezdődött…

1. rész

Az egész hétvége nem úgy történt, ahogy azt mi szerettük volna. A poleból sem mi indultunk, habár tudtunk, hogy a világbajnokság elúszott, de így is a második hely a miénk lehet. Ott álltunk a boxban mellettem Adrian, szorongatta saját kezét, és akkor felbőgtek, majd kialudtak a lámpák fényei… s elkezdődött.

Az összekulcsolt kezeimmel imádkozni kezdtem, ahogy az egész mezőny megmozdult. Lewisnak sikerült elsőként elfordulni, mögötte jött Ő, majd Webber. Button és Barrichello a negyedik helyért csatáztak. Ahogy elfordultak mindenki azonnal elfoglalta a helyét, én is hátul Tim mellett. A srácnak idegesen járt folyamatosan a lába, és a kezével kopogott az asztalon. Nem bírtam már, így a kezemet a combjára tettem, mire értette a célzást, és abbahagyta.

Hitetlenkedve néztük a monitort, amikor Lewis Hamilton autója megállt. A levegőt venni is elfelejtettem, Tim pedig megszorította a kezem. Adrian azonnal adatokat kért, s a munkámhoz fordultam vissza, másra nem volt idő…

A boldogság, amely az egész csapat arcára volt írva, s mindez letörölhetetlen volt. Christian Horner mindenkinek kiadta, hogy a csapatfotózásra meg kell jelenni, mondjuk, nem hiszem, hogy valaki le szeretett volna erről maradni. Épp gyülekeztünk, amikor Ő is megjelent.

A szerelősrácok azonnal megölelgették, és a letörölhetetlen vigyorral ölelgetett Ő is mindenkit. Én Adrian mögött ültem, és ahogy Ő is odaült a csapatfőnök, és a főtervező közé, rám nézett, és megfogta a kezem.

- Gratulálok… - suttogtam.

- Ez a Te érdemed is… - súgta vissza, majd Adrian takarásában kaptam egy puszit.

Finom volt, lágy és puha. A szívem tájékán valami megfoghatatlan, és megérhetetlen érzés kezdett nőni. A vakuk villogtak, s mindenki egyszerre kezdett kiabálni körülöttem. A tekintetem ismét Őrá siklott, s rádöbbentem, hogy mennyi minden, és mindenki változott meg, mióta idekerült. S itt nem a személyi cserékre gondoltam…

Már 2008 idény végén, amikor bejelentették, hogy a csapathoz fog igazolni, egy új időszámítás vette kezdetét. Az a tudat, hogy egy új pilóta érkezik, valahogy mindenkit valamilyen szinten lázba hozott…

Este a hotelben az ágyon ültem, és gondolkodtam. Adrian azzal engedett el a pályáról, hogy este találkozunk a bulin. A záró bulin. Nem akartam menni, soha nem mentem idáig ilyen eseményekre. Ő is sokszor megjegyezte nekem, hogy hiányol az ilyen társasági összejövetelekről. Most azonban muszáj lesz menni, hiszen ez lesz az évadnak a záró bulija.

A szórakozóhelyre beérve semmi mással nem voltam elfoglalva, csak azzal, hogy lejjebb rángassam a szoknyámat. A lányokat legszívesebben megfojtottam volna, hogy szinte erőszakkal rám adták ezt a ruhának sem nevezhető valamit.

- Ne rángasd már… - súgta oda nevetve Anna – hagyd azt meg Sebastiannak…

- Miről beszélsz? – kértem számon azonnal.

- Jaj te… - nevetett – vagyis TI! Nem értem miért kerülgetitek egymást! Rángasd be valamelyik irodába, és mutasd meg neki vadmacska énedet! – nevetett.

- Neked az agyadra ment, hogy vége van az évadnak… - hagytam azonnal ott és a pultot vettem célba, ahol már a többi lány láthatóan az első kört kérte ki.

- Mi a baj? – nézett rám Petra aggódva.

- Semmi! Anna kiborított! – morogtam.

- Gyere, inkább igyál velünk! – tartotta oda az egyik feleses poharat, amely tele volt.

- Ez mi? – vettem el tőle.

- VODKA!!! – kiabálták kórusban, ekkor már tudtam, hogy nem leszek józan ma este.

- Jézus… - krákogtam el, ahogy egy húzásra megittam a pohár tartalmát. Éreztem, ahogy a nyelőcsövemet végigégeti.

- Nocsak! Milyen csinos ma valaki… - karolt át Stu.

- Na, mi van? Nem találtál még mára magadnak senkit? – kötözködtem vele, de melengette a szívemet, hogy csinosnak talált.

- Hagyd békén Stu! – szólt rá Anna – Ő nem a tied…

- Nem bulizol ma velem? Nem bánod meg… - súgta a fülembe.

- Kösz, de nem… keress mást… - nevettem ki.

- Stu… tudod… - nézett rá Anna egy mindent tudó pillantással.

- Oké… - vette el rólam a kezét – azért próbálkozni, csak lehet, nem? – nézett a lányokra.

- NEM!! – hangzott az egyöntetű válasz. Én csak álltam mellettük, és nem értettem semmit.

- Inkább akkor igyunk!!! – kiáltotta el magát Chris. Azt se tudtam mikor érkezett meg. Éppen a következő kör poharait osztatták ki a lányok, amikor Stu elkiáltotta magát.

- Eggyel többet!!! Jön a Bajnok!!! – jelent meg Ő, s elpirult a megnevezésen.

- Sziasztok! – mosolygott – Lányok, nagyon csinosak vagytok! – bókolt nekünk azonnal, s rám nézett, s éreztem, ahogy az arcom lángba borul – Nem vagyok Bajnok…

- MÉG!!! – kiabálták a többiek hangosan.

- De majd jövőre megmutatjuk!! – vigyorgott kitartóan Stu.

- A jövő évről Lili többet tudna mondani, hiszen Ő dolgozik Adriannal. – magyarázta mosolyogva Sebastian.

- Én… nem tudok semmit…- makogtam – nekem nem mond… semmit…

- Persze, inkább az van – karolt át most Chris – hogy nem mondhatsz semmit, igaz?

- Ha tudnék valamit, is azt kéne mondanom, hogy nem tudok semmit. – nevettem.

- Na jó… duma helyett inkább igyunk! – emelte meg a poharát Anna egy sunyi mosollyal, már előre féltem – Igyunk Sebastianra, aki az első évében bebizonyította, hogy igenis egy Red Bullal lehet futamokat nyerni, és igyunk Lilire, akinek mindebben nagyon sok munkaórája van. Egészségünkre!

- Egészségünkre!!!! – kiabálta mindenki, s Ő rám nézett, majd egy húzásra mindenki megitta pohara tartalmát..

- Nézd már Chris… - mutogatott a tömegbe Stu – Nézd azt a nőt… - engedett el a szerelő, és egy piros ruhás hölgyet kezdtek stírölni a tánctéren.

- Ő a Ferrari sajtófőnöke… - bökte ki Petra.

- Mit izgat! – vágta rá – Attól még nagyon jó nő!

- Inkább nézd a pasikat vele, azok milyen izmosak, és hogy ki vannak gyúrva… - mutogatta Anna lelkesen. Sebastian inkább mellém állt, hogy onnan nézzük a többieket.

- Azt mondod, hogy mi… MI nem vagyunk kigyúrva???? – kérdezte felháborodottan Ben, a szerelők vezetője, aki szintén ekkor érkezett meg.

- Nem ezt mondtam… - tette fel védekezésképp a kezeit Anna – csak azt, hogy ŐK ki vannak gyúrva. És még táncolni is elviszik a nőket.

- Azt hiszed, hogy mi nem tudnánk benneteket megtáncoltatni??? – akadt ki Stu is.

- Nem mondtad, hogy mennyünk!- kötözködött már Petra is.

- Akkor indulás… - mindegyik fiú megfogott két lányt, majd Stu még felém fordult – Jössz?

- Kösz nem, inkább maradok. – tartottam fel a kezem mosolyogva.

- Tudod mit Seb? – fordult felé a szerelő - Inkább csábítsd el… - bökött rám Stu, s mind a ketten elpirultunk…