2011. december 3., szombat

Titkok erdeje

41. rész

A parádén valahogy olyan kívülállónak éreztem magam. Rejtve voltunk a világ szeme elől, s tudtam, hogy biztonságos, és meleg helyen voltunk, mégis így éreztem. Mind Stephanie, mind a csapat mindent elkövetett, hogy ne így legyen…

Feszült voltam, s ennek tudtam, hogy egy oka van, mégpedig a sajtó. Nem is Hannától tartottam, valahogy most teljesen nyugodt voltam, s tisztában voltam vele, hogy ennek nagy köze van az apró puszihoz, amit Sebastiantól kaptam. Bennel a Red Bull külön kis mobil Homejában voltunk, s velünk tartott ide Stephanie is férjével. Heikke és a többiek egy a család számára kialakított nyitott sátorban voltak. Sokszor mutatták őket a kamera, s hálát adtam az égnek, hogy mi jól el vagyunk rejtve a kíváncsi szemek elől.

Ben már jó ideje aludt, míg én Őt néztem az előttem lévő tévében, amint autogramokat oszt a közönségnek, és az eszüket vesztő fiatal lányoknak. Stephanie mögém lépett és a vállamra tette a kezét, ezzel jelezve, hogy nézzek rá…

- Menjünk? – súgta.

- Azt hiszem, jobb lenne, hiszen már késő van, s ágyba kell dugnom Őt… - tekintettem az ölemben alvó babámra.

Szó nélkül keltem fel a fotelból, majd láttam, ahogy Stephanie nyomkodni kezdte a telefonját, majd a tévé felé bökött, s megfordultam. Sebastian intett az egyik kamerának, hogy jöjjön közelebb, majd nyomott egy puszit rá, rálehelt a lencsére, s egy szívet rajzolt rá. Gyorsabb ütemet kezdett az enyém verni a mellkasomban mindezekre. Ő továbbra is nagyon mutogatott a kamerának, de szólította a kötelessége, és a rajongók…

Másnap reggel óvatos simogatásokra ébredtem, s ahogy kinyitottam a szemeimet, egy csillogó szemű, és mosolygós Sebastian Vettellel néztem farkasszemet.

- Jó reggelt Szép Hölgy! – súgta a fülembe.

- Neked is Bajnok… - bújtam még közelebb hozzá, s a kezei továbbra is óvatosan cirógattak.

- Jól éreztétek magatokat tegnap? – kérdezte suttogva, hiszen Ben még nagyban szuszogott az ágyában.

- Igen… habár a Kisfiad belealudt a köszönő beszédedbe… - súgtam kuncogva.

- Szépen vagyunk! – háborgott – Én nem győzöm megköszönni mindenkinek, Ő meg elalszik közben. Ennyire unalmas volt? – kíváncsiskodott.

- Dehogy! – nyugtatattam meg – Csak annyira eleven volt az elején, hogy teljesen elfáradt az ölemben.

- Öledben aludt el? –hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Igen… annyira ki volt dőlve, hogy úgy ültettem bele, majd lassan el is aludt… de küzdött ellene. Nagyon jól érezte magát…

- És te? – állt meg a keze a cirógatásban.

- Én is! – simítottam végig a mellkasán - Fantasztikus volt a tegnapi délután, de azért örültem neki, hogy nem kattogtak a vakuk a szemeink előtt…

- Azt én sem akartam, hogy a sajtó kereszttüzébe kerüljetek…- puszilta meg a hajamat.

- Stephanie és Lukas hozott minket haza…

- Tudom… Steph felhívott! Remélem nézted akkor a tévét… - suttogta.

- Igen… - suttogtam, s visszagondoltam a puszira, és a szívre, s összeszorult a torkom.

- Nem akartalak megríkatni… - törölte le az egyik könnycseppem, nem is tudtam, hogy mégis kibuggyant.

- Ez nem szomorú könny…

- Akkor ez a boldogságtól van?

- Igen… - suttogtam, s a szemébe néztem – és te okoztad…

- Én? Ennek nagyon örülök… - puszilta meg az arcomat, majd a számra adott egy lágy, nagyon finomat.

- Kérhetek valamit? – bújtam annyira közel hozzá amennyire lehetett.

- Bármit… - vágta rá azonnal.

- Nem megyünk haza? Svájcba?

- Tudod, annyira örülök, hogy neked is azt jelenti a haza, hogy Svájc… az otthonunk… - puszilt meg újra – Miért akarsz hazamenni? Tudom, hogy Melanie…

- Igen, miatta… is.

- Is? És még ki miatt? – nem akartam ránézni, de kereste a tekintetem, azonban nem szólaltam meg – Nem kell félned tőle… nekem Ő nem jelent semmit… veled ellentétben…

- Sebastian…

- Mond el… kérlek…

- Én nem bírom mindezt! Melanie állandóan azt juttatja eszembe, hogy én tehetek mindenről… én…- sírtam el magam.

- Lili… ne, kérlek, ne sírj!- ölelt szorosan magához – Hazamegyünk, jó? Ha attól megnyugszol… akkor hazamegyünk...

Sebastian a konyhába ment, hogy közölje a szüleivel a mai terveinket, miszerint összepakolunk, és elrepülünk Svájcba. Ben már felébredt, s én addig öltöztettem Kicsinyünket. Ahogy ezzel megvoltunk lementünk, s a család egy része, azaz Norbert és Heikke Sebastiannal ültek a nappaliban. Ő elég feszültnek tűnt, de ahogy meglátott minket a mosolya széles lett…

5 megjegyzés:

  1. Szia:)
    Nagyon szerettem a történetedet:)
    Már nagyon várom a folytatást:)
    Seb és Lili pedig♥
    Puszi:Berni

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Szóval egy nyugodt parádé volt (vagyis csak Melanie-Hanna tekintetben... habár nem vagyok benne biztos). Sebastian nagyon édes volt, ahogy üzent Bennek és Lilinek a kamerán keresztül.
    A reggeli ébredés végre nagyon hasonlított arra, amit én el tudok képzelni. Még nem volt teljesen a tökéletes, szerelmes ébredés, de már nagyon hajazott arra. :D
    És végre Lili ki merte mondani a félelmeit. Ha csak részben, de mondott valamit és Sebit is közelebb tudhatja magához szerintem. Fontos, hogy megbeszéljék, hogy mit gondolnak.
    A végén Seb arca feszült volt. A mosollyal ezt akarta elrejteni Lili elől? Rájöhettek volna mindketten, hogy a másik mindent észrevesz. Hiszen ő észrevette, hogy a lány sírt. A mosoly nem rejti el, ha baj van.
    Remélem, hogy nagyon hamar olvashatjuk a folytatást. :) És személy szerint szeretnék hatalmas szemekkel és térden állva könyörögni egy Sebastian szemszögért... *.* <3

    Puszi, Monshe

    VálaszTörlés
  3. Monshe-nak igaza van,jó lenne egy Seb szemszög.legalább megtudnánk,hogy mit gondol erről az egész hazaköltözésről és mit gondolhat magában,mikor Lilit sírni látja.úgyhogy én is könyörgök egy Seb szemszögért ^^
    amúgy nagyon tetszett ez a rész is.annyira jó együtt látni Lilit és Sebit :) és ahogy Seb törődik ezzel a két emberrel.meg a puszi megvolt,már csak egy szó hiányzik Seb és Lili szájából:SZERETLEK!! :D
    várom a folytatást,de nagyon :P
    puszi:Reny

    VálaszTörlés
  4. Nekem is bejött a kamerás "akció" és a reggeli finom ébresztő :D Ben is cuki vot, mint mindíg. Támogatom a lányok javaslatát is a Seb szemszög bemutatására (mivel engem is foglalkoztat, mi járhat a szöszi fejében) :)
    Várom a folytit, puszi: Timcsy :)

    VálaszTörlés
  5. imádom, hogy végre együtt vannak *.* annyira álompár, és hogy ilyen lassú ütemben haladnak előre, az mégjobban tetszik :) az a szív és a puszi. áhh. nekem kell egy ilyen pasi *.*

    VálaszTörlés