Titkok erdeje

48. rész

Este az ágyban gondolkodni kezdtem a mai napról. Mennyi minden történt velünk, egészen addig, míg mind a ketten rá nem döbbentük, hogy amit egymás iránt érzünk, az szerelem. A mellkasán fekve hallgattam egyenletes szuszogását. Mindez számomra a béke és a nyugalom szigete. A derekamon pihenő keze végigsimított a hátamon.

- Lili… - suttogta, s én azt hittem felébredt, de nem.

Nyugodtan, békésen a szája szegletében egy apró mosollyal aludt tovább. Mindez gondolkodóba ejtett. Vajon eddig is beszélt álmában? És most vajon rólam álmodik? Megpróbáltam észrevétlenül kimászni a karjai közül, hogy ránézzek Benre. Nem tudtam aludni…

Halkan beosontam a kicsi szobájába, s Ben az ágyában aludt, a takarója félig lelógva róla. Óvatosan betakartam Őt, majd az ágy melletti kanapéra ültem le, s onnan néztem, ahogy békésen, senkitől sem zavartatva alussza az igazak álmát. Most gondoltam bele igazán, hogy mekkorát is fordult az életünk pár hónap alatt. Júliusban még rettegtem a lebukástól, míg most hálát adok az égnek, hogy Adrian akkor felhívott, és meglátott minket. Életem végéig hálás leszek neki. Hisz mindez kellett ahhoz, hogy most mi hárman boldogok legyünk… mint egy igazi család…

(Seb)

Arra ébredtem fel, hogy hason fekszem, és a párnáját ölelem magamhoz. Azonnal felkaptam a fejem, s hallgatóztam, de nem hallottam semmi neszt. Csend honolt az egész lakosztályban. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, s körbe néztem a szobában, de nem láttam sehol. Ben szobájának az ajtaja, azonban sarkig tárva volt. Felkeltem, s próbáltam halkan közlekedni.

Kisfiúnk az ágyában feküdt, s a takarója megint lelógott róla. Megmosolyogtam mindezt, s csendesen betakargattam. Amikor megfordultam vettem észre, hogy Lili a kanapén alszik. Odaléptem, s néztem Őt. Ittam a látványát. Ahogy felemeltem, szinte simult a karjaimba. Olyan volt, mint egy kis tollpihe… vigyáznom kellett, nehogy kárt okozzak benne. Amikor az ágyba fektettem nyitotta ki résnyire a szemeit.

- Sebastian… - suttogta, s mindez melegséggel töltött el.

- Itt vagyok… - simogattam meg az arcát, és feküdtem be mellé.

A karjaimba bújt, s rám feküdt. Olyan volt, mint egy kiscica. A hátát kezdtem egyenletesen simogatni. Az egyik keze, az arcomhoz kúszott fel. Felemelte a fejét, és rám nézett.

- Szeretlek… - súgta oda, és megcsókolt… lágyan, érzékien.

Annyira vágytam már rá, azt akartam, hogy csak az enyém legyen. Mióta rájöttem, mit is érzek, azóta az életem teljes lett. S ezt mind egy ember okozza… Lili. Az apró kis teste, ahogy rajtam fekszik, és szerelmesen csókol, egy meghatározhatatlan vágyat kelt bennem. Ilyet még nem éreztem, egyetlen nő iránt sem. Fordítottam magunkon, de nem szakítottam meg a csókot. Mintha valami életet adó nedűt szívnék ki belőlük, úgy faltam az ajkait. Tudtam, hogy nem akarok semmit sem elkapkodni, ahhoz nekem Ő túlságosan fontos. Azt akarom, hogy az életem része legyen… életem… életünk végéig.

- Szeretlek… - súgtam el én is neki, amikor el tudtam szakadni az ajkaitól.

Ő azonban újra rátapadt az enyémre, s csókolt tovább. Éreztem, ahogy egy vékony kis cérnán táncolok. Hiszen olyan régen volt, amikor utoljára… nagyon régen… és nem akartam teljesen elveszíteni a fejem… vele nem…

- Lili… - szakítottam újra meg a csókot – le kell állnunk…

- De én… - karolta át a nyakamat, és újra birtokba akarta venni a számat.

- Ne… kérlek…

(Lili)

- Baj van? – néztem rá nagy szemekkel – Nem akarod? Nem akarsz engem? – a szemeim kezdtek könnyesek lenni, de meg akartam akadályozni, hogy felszínre törjenek, és lássa őket.

- Nem erről van szó… - ült fel az ágyon, s a takarót maga köré húzta.

- Akkor mi a baj? – ültem fel én is, s közeledni akartam hozzá, de Ő továbbra is csak távolodott.

- Értsd meg… nem akarlak mindjárt az első este letámadni… - nézett rám kétségbeesetten.

- És ezért húzódsz el tőlem?

- Értsd meg… túl szexi vagy, túl vonzó… - ült le az ágy sarkára, tudtam, hogy nem menekülhet innen már.

- Ezért menekülsz előlem? – térdeltem fel az ágyon, s néztem rá kacéran. Már tudtam, hogy mi a baj, s mindez simogatta a lelkemet.

- Kérek, ne… - temette két kezébe az arcát, és én azonnal odamásztam hozzá.

- Seb… - simogattam meg a kezeit, mire rám nézett – bármikor történik is meg, hidd el csodás lesz. – nyugtattam meg azonnal.

- Olyan gyönyörű vagy… - simogatott meg az arcomtól le a nyakamon át a kézfejemig. Vágytam rá… nagyon… túlságosan…

- Szeretlek… - súgtam el neki rekedten.

- Én is szeretlek téged Szépségem…

Visszamásztam az ágy rám eső részére, s onnan néztem Őt. Szó nélkül jött oda Ő is, de nem bújtam oda hozzá. Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki. Majd amikor úgy érzi eléggé lenyugodott… majd akkor…

Lekapcsolta a lámpát, és én a másik oldalamra fordultam. Tartottam egy kis távolságot, hagytam neki teret, hogy le tudjon higgadni. Már majdnem Álomföldjén jártam, amikor éreztem, hogy odabújik a hátamhoz, és átkarol. Gyorsan ért utol karjaiban az álom…

(Seb)

Mind a ketten megbeszéltük, hogy jelenleg senkinek sem beszélünk kettőnkről. Rossz volt, hogy így is bujkálnunk kellett a sajtó elől, de most már a csapat elől is. Boldogan gondoltam vissza az ébredésemre, hiszen ott feküdt mellettem. Apró csókokkal halmoztam el, hogy szép legyen az ébredése. Reggelit a lakosztályba kértem, hogy minél több időt tudjunk hármasban tölteni…

A harmadik szabadedzés végére értek ki, de nem aggódtam, hisz tudtam, hogy van, aki vigyáz most rájuk. Boldog voltam, és szerelmes. S ez a két érzelem, most olyan pluszt adott nekem, amivel torony magasan megnyertem az időmérő edzést. Úgy éreztem, valahogy vele is tudatnom kell mindezt. Az interjúszoba felé haladva, már meg is volt az elképzelésem minderre. Kényelmesen elhelyezkedtem a széken, s vártam a kérdéseket. Először csak szokásosan az autóról a versenyről kérdeztek, azonban jött egy olyan kérdés, ami pont nekem kedvezett.

Q: Mindig elmondjátok, hogy a csapatnak mennyit köszönhettek. Azonban, ha lenne valaki, aki ki tudnál emelni, ki lenne az? Kinek köszönnéd meg?

Sebastian Vettel: Tudod ez a siker nem csak én sikerem, nem csak egy ember sikere, hanem az egész csapaté. Mindenki belead mindent, azért tudunk ennyire jól szerepelni. Ha valaki hiányozna, az máris a teljesítményünkön látszana meg. Azonban mégis megköszönöm valakinek! Kedvenc fejlesztőmnek ajánlanám ezt a polet.

Q: Ki Ő? És mit lehet róla tudni?

Sebastian Vettel: Az maradjon az én titkom. A csapatnak és neki ajánlom a pole pozíciómat…