Titkok erdeje

2009 Abu Dhabi, ahol minden elkezdődött…

2. rész

Nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mert eléggé zavart a jelenléte, ahogy kettesben maradtunk. A kezemben lévő poharat a pultra raktam, amikor megszólalt.

- Nem iszunk valamit? – mosolygott rám.

- Bármit csak ne tömény legyen… - néztem rá kérlelően.

- Eszem ágában sincs, hogy ilyen korán kiüssem magam. Hosszú még az este. – nézett rám csillogó szemekkel, majd a pultos felé fordult, és leadta a rendelést – Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy ma este? – mért végig a tekintetével.

- Már igen, de köszönöm szépen… - pirultam el ismét.

- Egészségünkre! – adott a kezembe egy poharat, ami láthatóan narancslé volt. Beleittam, s akkor éreztem meg a vodka ízét is. – Nem szeretem keverni… - súgta oda – Azt hiszem jól egymásra találtak… - suttogta a fülembe egy kis idő után, ahogy elnéztük, hogy Stu és Anna kezdenek elveszni egymásban.

- Legalább ők jó érzik magukat ezen a bulin… - jegyeztem meg elhúzott szájjal.

- Miért? Te nem érzed jól magad? – kerekedtek ki a szemei.

- Hát… a világ egy kicsit forog velem, és a ruhám túl rövid…

- A ruháddal semmi baj sincsen, pont jó. A világ meg amúgy is forog. Gyere… táncoljunk… - fogta meg a kezem, s a tömegbe húzott.

Félénken kezdtem mellette mozogni, de az alkohol, mely a szervezetemben dolgozott, a gátlásaimat kezdte bennem feloldani. Boldogan és önfeledten kezdtem mozogni Sebastian mellett. Sebastian éppen megpörgetett, amikor valaki megfogta a kezemet. Azonnal a pilóta felé kezdtem mozdulni, míg valaki rángatni kezdte a másik karomat.

- Engedd el… - húzott magához közel Ő, s karolt át.

- Most miért? Igazán osztozhatnánk… - nézett rá egy fazon, de láthatóan részeg volt.

- Ha valakivel velem nem fogsz osztozni… főleg nem rajta – nézett rám, s szorosan átkarolt, míg én oda bújtam hozzá. Az illata mámorító volt.

- Rendben… mondjuk megértem… nagyon kis szemrevaló… - nézegetett tovább.

- Tudom, hiszen velem van… - fordult felém egy mosollyal. Egy lassú szám csendült fel, s Ő a karjaiba húzott, és lassan ringatóztunk a zenére.

Az alkohol még mindig a szervezetemben dolgozott. Olyan jó volt a karjaiba lenni, érezni az illatát, a bőre puhaságát. Azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget.

- Fiatalok… igyunk egyet… - jött oda Anna újabb poharakkal.

- Anna ez már sok lesz… - kezdte Ő, de nem engedett el.

- Ugyan… - legyintett Stu – bulizunk, ne legyél ünneprontó…

A poharak ismét kiürültek, s ekkor már éreztem, hogy éppen eleget ittam. Magához húzott, s a nyakhajlatomba puszilt bele, én készségesen bújtam hozzá. Nem gondolkodtam, nem akartam gondolkodni. Én is egyszer spontán akartam cselekedni. Tudtam, hogy valószínűleg mindezt holnap meg fogom bánni, de nem érdekelt. A nagy merengésemben már csak azt vettem észre, ahogy az arca közeledett az enyémhez… s az ajkát az enyémre nyomta…