58. rész
(Tommi)
Seb egész reggeli alatt láthatóan nagyon jókedvű lett Lili váratlan megjelenése óta. Boldog és kiegyensúlyozott. A szerelem tisztán látható volt kettejük között. A szemeik csillogásai, a vágyakozó pillantások, a rejtett egymáshoz érések.
Lili és Britta velünk tartott a pályára, de Lilin is a csapatruha volt, hogy ne legyen senkinek semmi feltűnő. Észrevettem, hogy nagyon ügyelnek ezekre a részletekre, és nem csak Seb akarja a rejtőzködést.
Az autóban is mindenki jókedvű volt, én a pilóta mellé ültem, míg a lányok hátra. Lili Seb mögött ült, és láttam szerelmes pillantásokat váltanak a visszapillantó tükörben, néha Lili előrehajolt, egy futó kis érintésre. Ha Hanna lenne az, már biztos szóvá tettem volna, de Lili nagyon jó hatással van a németre. Így már én is sokkal nyugodtabban hagyom itt a Forma 1-et. Igen… Seb már tudja. Fogalmam sincs arról, hogy ezt a szerelmével megosztotta-e, hiszen mostanában kissé sok gondjuk van.
A paddockban sem volt semmi különös, maximum annyi, hogy Seb széles mosollyal írt alá bármit, amit elé tettek, és válaszolgatott a kérdésekre. A lányok előttünk mentek, és a német sokszor felejtette a szemét kedvesén. A Home elé érve, Britta és Seb azonnal a dolgukra mentek, így én maradtam Lilivel. Azonban, ahogy Adrian feltűnt a színen Őt is elrabolta dolgozni. Kimentem a szerelőkhöz, hogy megnézzem, mit tevékenykednek a boxban. Nem sok mindent, inkább mindenki csak lézengett, ökörködött.
Én inkább néztem ki a fejemből, és most döbbentem rá, hogy nekem ez az utolsó előtti versenyem, mint edző. Már volt egy-két ember, akiket felkerestem a hiányom pótlására Finnországban, mert a pilóta kikötötte, hogy csakis finn lehet.
Azonban azt sajnáltam, hogy nagy valószínűséggel jövőre Kimi is visszatér, vele nagyon jó a viszonyunk. Nem lesznek nagy Kimi-féle bulik, vagyis én már nem leszek azokon ott… habár mióta a kislánya megszületett, mintha kicserélték volna.
Sebbel is ez a helyzet. Mióta megtudta, hogy Ben létezik, minden megváltozott. A nyaraláskor, mikor Horvátországba mentünk, néhány haverral, akkor is egyfolytában a telefonon lógott. Majd szétfeszítette az ideg, amiért nem érte el a lányt. Nem lehetett vele bírni, két nappal később már a repülőn ültünk hazafelé.
Utána jelentette be, hogy összeköltöznek. Én akkor mondtam, hogy jól gondolja ezt meg, mert neki akkor még volt egy „komoly” kapcsolata, s egy vad idegen lánnyal költözik össze. Hannának talán ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mondjuk, ha nem kardoskodott volna annyira ellenük, lehet, még mindig együtt lennének. Én ezt egy cseppet sem bántam, hogy a dolgok így alakultak.
Seb élete most lett teljes, most lett egész. Az élete már nem csak a munkáról szól. Ott van neki a családja. Emlékszem mennyit emlegette, Kimi kislányát, amikor megszületett. Valahol a lelke mélyén véleményem szerint egy kicsit irigy volt. Most már neki is ott a családja. Ott van a kisfia, akit imádhat, elkényeztethet. S ott van neki Lili… aki megérti Őt, támogatja, ott van mindig mellette… szereti. Nem irigy a munkájára, hiszen ő is szerves része a csapatnak.
Már nyugodtan megyek el… nyugodtan hagyom itt ezt az életemet. Christian szerint meg fogom bánni a döntésemet, lehet, nem tudom. De én is családot akarok… olyan életet, ami most Sebnek van…
Minden olyan gyorsan történt… kialudtak a piros lámpák, majd a következő képkockán, már az egyik Red Bull úszott keresztbe a kavicságyban. Seb folyamatosan kiabált Rockynak a rádióban, hogy „Azt hiszem defektet kaptam! Defektem van!”. Egy egész kört kellett így megtennie. Ki sem mentem a boxból, vártam a pilótát a kerékcserére, mert a szerelők, már egyeztették, hogy mit kellene azonnal megnézni. Padlólemez, kipufogó, felfüggesztés… szerintem ők már tudták, hogy itt nagyobb lesz a baj, mint egy egyszerű kerékcsere vagy defekt.
Megérkezett a kerékcseréhez, s a fiúk levették a defektet kapott kereket, Hamilton, akkor kezdte meg a 3. körét. A kerék levétele után Stu a lábával megnézte a felfüggesztést, ami mozgott, s mutatta a pilótának, hogy állítsa le a kocsit… vége.
A fiúk betolták a boxba, s szinte úgy tépte ki a biztonsági öveket Seb a helyéről. Tudtam, hogy nagyon ideges. Kipattant a kocsiból, és én azonnal elálltam az útját, hogy megakadályozzam a dühroham kitörésében.
- Engedj el!!! – csattant a hangja.
- Nem! – maradtam előtte – hová mennél?
- Eressze el! – sziszegte a fogai között – Lilihez megyek!!! Engedj el!
- Nem mehetsz!
- Nem fogod nekem megszabni, hogy mit tehetek és mit nem! – sziszegte továbbra is – Szükségem van rá! Eressz el! – lépni akart el mellettem, de megfogtam a karját.
- Itt van az összes újságíró, fotós! Mindenki most téged mutat, nem hiszem, hogy pont most akarsz lelepleződni! Gondolj rájuk! Gondolj a családodra! Seb! Legyen eszed! – győzködtem.
- Tudom… - fújta ki a benn tartott levegőt – Bocsáss meg!
- Gyere, ülj le… - mutattam egy székre.
- Meg akarom nézni, hogy mi történt, majd látni szeretném Lilit! – közölte velem, miközben a laptopot vette magához.
- Ha ez a sok hiéna eltűnik innen, én magam cipellek oda hozzá. – vigyorogtam rá.
- Azt nem kell. – vigyorgott Ő is – Hidd el, magam is odatalálok hozzá.
Bernie is megjelent, hogy megkérdezze a világbajnokot, hogy mi történt, majd Seb kiment a pittwallra Christianhoz, és Adrianhez. Már mosolygott, holott mi, akik ismertük, tudtuk, hogy mindez csupán csak álca. Ahogy visszajött, már a kamerák is megritkultak a bokszunk környékén.
- Most már mehetek Lilihez? – nézett rám könyörgően.
- Igen… - veregettem meg mosolyogva a vállát – most már mehetsz…
