2012. január 17., kedd

Titkok erdeje

55. rész

Éjjel felriadtam. Nem értettem, hogy mire… majd ahogy felé akartam volna fordulni vettem észre, hogy üres mellettem az ágy. Felültem, s nagy szemekkel néztem körbe, de nem láttam Őt. Lerúgtam magamról a takarót, s elindultam a keresésére. Benhez is benéztem, de békésen aludt. Megsimogattam a kisfejét, s halkan becsuktam magam mögött az ajtót.

A lépcsőn is halkan közlekedtem, mintha attól kellene félnem, hogy lebukok valaki előtt. Az utolsó lépcsőfokra lépve láttam, hogy ott ül a kanapén, s az ablakon néz kifelé. Nem tudtam, hogy most meg kéne-e zavarni vagy sem. Tanácstalan voltam…

- Gyere ide… - néztem rá, s Ő a kezét nyújtotta felém. Az arcát nem láttam a sötétség miatt.

- Miért vagy fenn? – kérdeztem meg már akkor, mikor odaléptem hozzá. A kezét megfogtam, de nem ültem le. A szemeiben láttam valamit, de nem jöttem rá, hogy mégis mit.

- Nem tudok aludni… - sóhajtott egy hatalmasat.

- Bánt valami? – azonosítottam be a szemében látott érzelmet.

- Igen… - engedte el a kezem, s újra az ablak felé nézett.

- Velünk kapcsolatos? – ültem le mellé, de tartottam egy kis távolságot.

- Igen…

- Mond el… - kérleltem Őt.

- Lili… én… én nem voltam veled teljesen őszinte. – nézett rám, s kezdett bele, én úgy éreztem, mintha gyomorszájon rúgtak volna.

- Micsoda? – lett a hangom érzelemmentes.

- Hannáról van szó. Nem mondtam el neked mindent. – hallgattam Őt, de csak egy szó jutott el az agyamig ’Hanna’.

- Jézusom… - úgy éreztem én ezt a beszélgetést nem akarom végighallgatni, hogy itt csak én sérülhetek.

- Nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy neked ez mennyire fájdalmas. – magyarázta tovább – De értsd meg, nem tudok úgy veled egy kapcsolatban élni, hogy nem vagyok teljesen őszinte. Napok óta keresem az alkalmat, hogy elmondjam, de azt hiszem, túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy ezt a szemedbe mondjam.

- Nem szeretsz…- nem kérdeztem, hanem kimondtam helyette.

- Nem erről van szó…

- De pontosan erről! – csattant a hangom élesen, miközben felálltam a kanapéról – Hogy lehettem, én ennyire ostoba? – nem tőle kérdeztem inkább csak magamtól – Naiv voltam, mert elhittem, hogy szeretsz! De ez is csak egy hazugság volt, ugye? Vagy vegyem ezt is hibának, mint az első éjszakát? – éreztem, ahogy a szemeimből a könnyek kezdenek szabad utat törni, de hiába próbáltam megakadályozni egyáltalán nem sikerült.

- Ez nem igaz! – vágott azonnal vissza – Én, igenis szeretlek! Nagyon… túlságosan, hogy mindezt elhallgassam előled! – állt fel Ő is a kanapéról, s most farkasszemet néztünk egymással.

- Mit hallgattál el? – vált a hangom színtelenné.

- Hanna volt… Ő volt az… majdnem elütött téged…

Ahogy a mondandója eljutott az agyamig, azonnal visszazuhantam a kanapéra. Ő volt… meg akart ölni… engem. De ha Ben van ott… Ő megy elől, akkor már nem élne. Megölte volna a Kisfiamat is, hogy megszerezze Sebastiant.

- Istenem… - tettem a kezemet a szám elé, hogy valamelyest a sírásomat visszafogjam.

- Sajnálom… - ült le mellém, és a karjába zárt – egyszerűen nem tudtam tovább magamban tartani. Emlékszel, amikor Japánban odacsaptam a kocsit?

- Igen… - néztem rá, Ő meg törölgette az arcomon lévő könnyeket.

- Előtte este jött oda, és összevesztünk. Akkor vágta a képembe… persze azzal a célzattal, hogy veszélyesek az utcák egy kisgyerekkel.

- Hogy lehet ennyire szívtelen? – kapaszkodtam a pólójába.

- Nem tudom. Lili… Ő engem nem szeret, talán sosem szeretett. Ő egy képet lát bennem, hogy egy világbajnok kedvese lehet. Emlékszel, amikor volt a parádé, és Melanie azt mondta beszéltünk?

- Igen…

- Akkor is szinte rám törte az ajtót. Már hozzátok igyekeztem haza, mert minden kötelező körön túl voltam. – az ölébe ültem, hogy minél közelebb lehessek hozzá – Akkor azt mondta, hogy csak akkor hagy titeket békén, ha elveszem feleségül…

- MICSODA? – néztem rá nagy szemekkel, alig hittem el, amit mondott.

- Igen… hogy vegyem el. Én persze elküldtem, de akkor megfenyegetett, hogy tönkretesz engem. Lili… tudja a sebezhetőségemet. Ti vagytok Bennel. Ha valami veletek történik… én…

- Ezért könyörögtél annyira, hogy menjünk veled Indiába, ugye? – világosodtam meg.

- Igen… és most rettegek, hogy mi lesz. Én elmegyek Abu Dhabiba, és titeket magatokra hagylak. Szépségem, ha valami történik veletek, én azt nem tudom magamnak soha megbocsátani… - ölelt magához szorosan.

- Nem lesz semmi baj. – tettem kezem az arcára – Mesélsz nekem Hannával való kapcsolatodról? – néztem rá félve.

- Igazából így visszagondolva, nem is volt az. – nézett rám nagy szemekkel – Habár, akkor annak, hittem… nem tudtam milyen őszintén és feltétel nélkül szeretni valakit.

- Szeretlek… - súgtam, mire magához szorított, és adott egy forró csókot.

- Még a középiskolában kezdődött az egész… ő volt a menő csaj, én meg csak egy egyszerű srác. Nem is értettem, hogy miért állt velem szóba. Aztán összejöttünk… bár így visszagondolva már akkor sejtem kellett volna…

- Mit? – néztem rá értetlenül.

- Tudod, nem hiába mondom azt, hogy a mi kapcsolatunk nem volt szokványos. Elvoltunk egymás mellett… a testiség nagyon sokáig tabu volt…

- Hogyan?

- Majdnem egy év telt el, mire először lefeküdtünk egymással. Ő azt mondta akkor, hogy neki így is jó, és ez a dolog nem hiányzik… s ezt követően sem erőltette a dolgot. A kedvemért egy hónapban egyszer lefeküdt velem…

- A kedvedért? – kérdeztem színtelen hangon. Már biztos voltam benne, hogy Hanna nem normális.

- Igen… aztán amikor az életembe csöppentél, amiért örökké hálás leszek a sorsnak, akkor kezdődött, hogy egyik este szinte letámadt engem. Alig tudtam kikerülni… szabályosan menekülnöm kellett előle. – egyszerűen muszáj volt kuncognom – Min nevetsz? – simogatta az arcomat lágyan.

- Ezt most elképzeltem… - és az Ő szája is mosolyra húzódott - Előlem is menekülni fogsz? – kérdeztem kacéran, miközben a kezem betért a pólója alá.

- Előled? Soha… ahhoz túlságosan kívánatos vagy… - kezdett simogatni, miközben a kanapé támlájának dőlt, én meg szinte feküdtem rajta.

- És utána mi történt? – kíváncsiskodtam.

- Sikerült elhárítanom a közeledését, de akkor meg rád fogta, hogy biztos miattad van, amiért nem akarom őt. S akkor rájöttem, hogy igaza van! Már nem kívántam… sokat gondoltam rád… túl sokat, mint amit akkor szabad lett volna. – döntötte az arcát az enyémnek.

- Én is sokat gondoltam rád. Majd megmagyaráztam magamnak, hogy ez Ben miatt van, és nem szabad ilyet, mert neked ott van Hanna…

- Rengetegszer hoztad fel, és én úgy éreztem, hogy pont ő az, aki kettőnk közé áll… Pont ezért féltelek titeket annyira. – vallotta be suttogva.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Kimiék is ott vannak mellettünk, de…

- De?

- Mond meg Anyudnak és Fabinak, hogy nagyon szívesen látjuk őket. – mosolyogtam rá.

- Remélem, tudod, hogy nagyon szeretlek… - suttogta ajkaim közé.

- Bizonyítsd be… Bajnok… - néztem rá kacéran.

- Ezer örömmel Szépségem… - döntött végig a kanapén, s vette birtokba testemet…

6 megjegyzés:

  1. Egy pillanatig kezdtem elhinni, hogy mégis van vmi Hannaval... Bér azt sejtettem, hogy ő volt az őrült sofőr, nem gondoltam, hogy így Seb szemébe mondja. Nagyon remélem, hogy semmi kárt nem fog bennük tenni többet!
    Nagyon tetszett!

    VálaszTörlés
  2. szia
    nagyon megijedtem,mikor Seb elkezdte kiönteni a szívét Lilinek.mikor kétségbe vonta,hogy Seb valóban szereti-e...kicsit megijedtem.azt hittem,hogy Seb most tönkre teszi ezt a kis "nyaralást" és Lilivel is összevesznek.de elég jól és értelmes emberek módjára meg tudták beszélni.
    Lili ezentúl még nagyobb védelemre szorul.de remélem,hogy nem lesznek gondok és minden rendben lesz közöttük ;)
    várom a folytatást :)
    puszi:Reny

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Hát ez nagyon odatett. Örülök, hogy Sebi elmondta az igazat, és kíváncsi vagyok, hogy Hannácska mit fog még kitalálni Lili és Ben ellen. :/ Amivel persze bántani fogja Sebit. De basszus. Hogy bírta ki a kis riban, hogy egy hónapban csak egyszer legyen Sebastiannal? Baszki, én ezen totál fennakadtam. Nem tudom más, hogy van vele, de én ki sem engedném az ágyamból :P Az a ribanc tényleg nem normális...
    Nagyon jó fejezet volt, várom a frisst. :)

    VálaszTörlés
  4. Annyira ilyennek képzelem Sebastiant!
    De én Lili helyében nem mertem volna kimondani a félelmeimet. Persze a mellkasomban dübörgött volna, hogy talán mégsem szeret, de kimondani, azt nem mertem volna.
    Hanna meg egy hülye frigid csaj!Egyébként igaziból is van egy kis beütése, legalábbis szerintem!
    Szupi rész volt:szofi

    VálaszTörlés
  5. Aranyosak együtt, annyi szent :D
    Hanna megdöbbentő, bár azt hiszem a baleset után mindenki rá gyanakodott. Legalább most már Lili is tudja mire kell figyelni.
    Várom a folytit, puszi: Timcsy.

    VálaszTörlés
  6. Annyira szerettem volna már ma olvasni egy új részt.
    Egyre inkább foglalkoztat a sorsuk.
    Ne vedd zavargatásnak!
    szia:szofi

    VálaszTörlés