Titkok erdeje

57. rész

Kitágult szemekkel nézett rám. Valószínűleg nehezen hitte el, hogy ott vagyok. Megcsókoltam… azonnal maga alá fordított, és szenvedélyesen csókolt tovább. Levegő hiányában el kellett válnunk…

- Ha álom vagy, akkor nem akarok felébredni… - suttogta örömittasan.

- Tudsz ilyet álmodni? – szemétkedtem vele.

- Bízom benne… - súgta az ajkaim közé.

Tovább csókolt. Szenvedélyesen… szerelmesen. A rajtam lévő póló már az ágy mellett landolt. A bokszerébe nyúltam bele, és a kezembe vettem a férfiasságát. Hangosan felnyögött. Azonnal megkereste a bugyim széleit, és lehúzta rólam. Nem bírtam magammal… érezni akartam…

A bokszere is a bugyim sorsára jutott, s egy lökéssel bennem volt. Felnyögtem a rám tört kéjtől. A szívem össze-visszakalimpált a mellkasomban. A számból egy sikoly tört fel, ahogy a gyönyör birtokba vette a testemet.

Legördült rólam, de azonnal magához húzott. Apró csókokkal halmozott el, s én is készségesen bújtam a karjaiba.

- Szépségem… annyira szeretlek… - súgta a fülembe.

- Én is téged. – néztem fel a szemeibe, ami mindig megbabonázott.

- Ben otthon maradt? – húzott még közelebb magához.

- Kimi és Gina vigyáz rá. – adtam magyarázatot.

- Örülök neki, hogy te is megtaláltad velük a közös hangot. Tudod, ez nagyon fontos nekem, mert Kimi és Gina is a barátom. – nézett rám csillogó szemekkel.

- Én is így gondolom. Ők nagyon jó emberek, bármit is ír Kimiről a sajtó remek apa, és Gina is fantasztikus anya. Úgy érzem, hogy nagy köszönettel tartozom nekik. – feküdtem rá teljes testtel.

- Le kéne zuhanyozni… - nézett az órára – Velem tartasz? – villantotta rám lélegzetelállító mosolyát.

- Ha ezzel a mosollyal az a célod, hogy levegyél a lábamról, akkor szólok, hogy nem kell az erőfeszítés, már sikerült. – másztam le róla, keltem fel az ágyról, és a kezemet nyújtottam felé, majd a fürdőbe mentünk.

Azonnal a zuhanyzókabinba kötöttünk ki. Ő a hátamhoz bújt, én pedig megnyitottam a csapot. A hajamat félrehúzta, és a nyakamat kezdte érzékien csókolni.

- Szeretlek… - súgta a fülembe.

Válaszra nem volt idő, mert a keze, mely eddig vándorúton járt a testemen hirtelen besiklott a két combom közé. A nyakamat csókolta, miközben kezével legérzékenyebb pontomon simogatott. Be kellett harapnom a számat, hogy ne sikítsak ismét fel. Már majdnem a testemet ismét birtokba vette a gyönyör, mikor kivágódott a fürdőnek ajtaja. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történik körülöttem. A zuhany ajtaja is kivágódott…

- NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED???? – hallottam meg egy nagyon ismerős hangot, de arcot nem tudtam társítani hozzá, mivel Sebastian a testével teljesen eltakart betolakodónk elől.

- TŰNJ EL!!! – ordított vissza Párom.

- NEM MEGYEK EL, MÍG MAGYARÁZATOT NEM ADSZ A TETTEDRE!!! - vágott vissza ugyanúgy.

- NEM VAGYOK KÖTELES BESZÁMOLNI NEKED A SZABADIDŐMRŐL!!! - belecsíptem a combjába, hogy halkítson a hangján, és értette a jelzésemet – Most pedig menj el… az ajtót csukd be magad után, ha kérhetem. – mondta már normál hangerővel.

- Rendben!! De!! Én nem foglak téged kimagyarázni!! – s már csak a zuhanykabin, majd a fürdőajtó, s pár másodperc múlva a lakosztály ajtaja vágódott be.

- Baj, hogy eljöttem? – fordultam azonnal felé.

- Dehogy. – simított ki egy vizes tincset az arcomból – Én nagyon örülök neki. Nem értem Tommi kirohanását emiatt. Nem értem neki miért okoz problémát, hogy veled vagyok.

- Tommi volt? – lepődtem meg, és akkor értettem meg, hogy miért is volt annyira ismerős a hang.

- Igen… - húzott közel magához – de azt hiszem, hogy valamit félbehagytunk, mielőtt ez az őrült finn ránk törte volna az ajtót… - csókolgatni kezdte újra a nyakamat, s a rózsaszín köd ismét ellepte az agyamat…

(Seb)

Egy hatalmas mosollyal léptem ki a lakosztály ajtaján, hogy az étterembe menjek, s reggelit rendeljek kettőnknek, míg Ő megszárítja a haját, és utánam jön. A liftben nem volt senki, s megnyomtam a földszint gombját. Egy pillanatra eszembe jutott a reggeli ébresztőm, s hogy ezzel mekkora örömet szerezett nekem. A liftben lévő tükörbe néztem, s láttam szemeim csillognak, az arcomon akaratlanul is egy mosoly ült. Ezt mond Ő okozta…

A földszinten egyszerre az éttermet vettem célba. Megláttam, hogy az egyik asztalnál Tommi és Britta ül. Azonnal feléjük vettem az irányt. Láttam, hogy mind a kettőnek elé borús az ábrázata.

- Sziasztok! Jó reggelt! – köszöntem nekik mosolyogva, s az étlapot egyszerre magamhoz vettem. Szemem sarkából láttam, hogy mind a ketten egymásra néznek.

- Hogy aludtál? – kérdezte meg bátortalanul a sajtósom.

- Köszönöm kérdésedet… nagyon jól. – néztem rá, és szélesen mosolyogtam. Közben megjött a pincér, s én leadtam a rendelésemet két főre. Láttam még mindig mind a ketten értetlenül néztek egymásra. – Mondjátok… látom, van valami. – vettem egy mély lélegzetet.

- Semmi… - rebegte el egy vérszegény mosoly kíséretében Britta.

- Na jó, majd ha te nem, akkor én kérdezek! – vágta a képembe a finn edzőm.

- Ne kímélj… - vigyorogtam rá, úgy éreztem, hogy a mai nap semmi sem tudja elvenni a jókedvemet. Közben a pincér is megérkezett, s a második reggelit gondosan magam mellett lévő székhez készítettem.

- Hogy teheted ezt vele? – tért a lényegre.

- Nem értelek… - választoltam nyugodtan, mialatt a kakaómat kóstoltam meg.

- Hogy csalhattad meg Lilit? – na, ennél a kérdésnél majdnem félrenyeltem. Hangos köhögések közepette azért valahogy túléltem.

- Hogy mit csináltam? – tettem le a csészét, mert még élni akartam.

- Megcsaltad! – csattant a hangja, de azért figyelt arra, hogy mások ne hallják meg.

- Most azonnal ezt az őrültséget verd ki abból az ostoba finn fejedből! – éreztem, hogy még a feltételezés is fáj.

- Miért? Hiszen egyértelműek voltak ma reggel a jelek. Ruhák szereszét, az ágy széttúrva, és valakivel a zuhanyzóban voltál. – Britta ott ült mellettünk fal fehéren, s én úgy éreztem, hogy felröhögök. Komolyan erőfeszítésbe került, hogy visszatartsam, de ekkor eldöntöttem, hogy megszívatom őket.

- A szerződésemben nincsenek kikötések erre vonatkozóan. – vontam vállat, és újra a kakaómat kóstolgattam. Vártam, hogy betoppanjon, s akkor tudtam, hogy ezek ketten le fognak esni a székről. Már előre nevettem.

- Hogy lehetsz ennyire ostoba? Az a lány teljesen beléd van zúgva és otthon vár, míg te itt ki tudja, hogy kivel henteregsz a szállodai ágyadban! – szinte már vérben forogtak a szemei.

- Azért ne te akarj a fejem fölött pálcát törni. – vigyorogtam rá, s tudtam ez fogja igazán felhúzni. Lili már megérkezett, s felénk vette az irányt.

- Hogy mondhatsz ilyet! Az a lány szeret téged, egy fiút is szült neked! Te meg felhozol ide egy útszéli kis nőcskét…

- Azért jó tudni, hogy útszéli kis nőcskének tartasz. – szólalt meg a finn mögött Ő. Tommi arca elfehéredett, s mint egy lassított felvétel fordult meg.

- Lili? – kérdezte színtelen hangon, de a nyakát azért behúzta – Te… itt?

- Igen Tommi. Szia Britta. – köszönt kedvesen sajtósomnak, legszívesebben megcsókoltam volna, de nem lehetett – Köszönöm, hogy rendeltél reggelit. – fogta meg a kezemet az asztal alatt, miután helyet foglalt mellettem.

- Lili…Seb… ne… ne haragudjatok… - rebegte el a finn.

- Nézd már! Az előbb még lehord mindennek, hogy kivel vagyok együtt, most meg bocsánatot kér! Ez azért pofátlanság! – mi Lilivel nevettünk rajta, míg Tommi csak vörösödött, de azért Britta is megpróbálta kuncogását leplezni.