Titkok erdeje

53. rész

Az ágyunkon feküdtem már egy jó ideje, és csak néztem ki a fejemből. Fogalmam sincs, hogy mikor untam meg a nappaliban való ücsörgést. Bízom benne, hogy Stephanie valahol itt van, mert akkor Ben egyedül lenne a lakásban. Nem bírtam felkelni az ágyról… féltem, ha így teszek, szembe kellene néznem a problémáimmal.

Ajtónyitódást hallottam meg a hátam mögött, de nem akartam oda fordulni. Titkon azt hittem, hogy Ő jött vissza, de tévedtem. Gina ült le mellém az ágyra.

- Szia! – kezdte mosolyogva.

- Szia… - suttogtam rekedten a sok sírástól.

- Mi történt? – fogta meg a kezemet.

- Hanna… állítólag terhes… - suttogtam még mindig – a német sajtó zabigyereknek nevezi a Fiamat, Melanie meg legszívesebben eltűntetne a földről is. Soroljam még?

- Seb hol van? – nézett körül.

- Fogalmam sincs. Összevesztünk, és elment… - sírtam el magam.

- Hééé… akkora baj csak nem lehet? – mosolygott rám bátorítóan.

- Felvetetem, hogy költözzünk el Bennel egy kis időre, míg csitulnak a kedélyek… - ültem fel, és megtöröltem a szemeimet.

- Ne légy butus… - dorgált meg kedvesen – szeret téged. Hogy jutott ilyen butaság az eszedbe? Te kibírnád, hogy külön legyél tőle hetekig?

- Igen! – válaszoltam határozottan.

- Na…

- Nem tudom… - gondoltam bele a helyzetbe. Így is szörnyű, ha napokra elmegy, nem még úgy, hogy hetekig nem láthatom – Nem… nem bírám ki… - sírtam el magam.

- Na, ugye! – simogatta meg a hátamat bátorítóan.

- Most biztos utál! Azt hiszi, hogy nem szeretem Őt! – sírtam el magam.

- Dehogy hiszi ezt! Neki is sok volt, amik most kiderültek! – bíztatott.

- Most úgy érzem, minden és mindenki összeesküdött ellenünk, hogy mi boldogok lehessünk együtt… - keseredtem el.

- Nincs így, és ezt te is tudod! Lili… el kellene mennetek pár napra kettesben.

- Hogy?

- Menjetek el, és foglalkozzatok egy kicsit egymással. – mosolygott rám.

- De Ben…

- Mi vigyázunk rá Kimivel… és tudod mit?! Odaadjuk a Porkollai nyaralónkat. Az el van jól dugva a világ elől.

- Gina… de…

- Erre most nem mondhatsz nemet! Szükségetek van erre az időre. Most talán mindennél fontosabb, hogy egy kis időt kettesbe tudjatok lenni. Hiszen Sebnek szembe kell néznie a következő nagydíjon a sajtóval. Kell neki a feltöltődés… veled…

- De még Őt is meg kell kérdeznem… - akadékoskodtam tovább.

- Nem hiszem, hogy nemet mondana, amikor veled lehet… csak kettesben… - jelent meg egy kaján mosoly az arcán, mire én pirultam.

Gina bíztatására lementem a nappaliba, de előtte azért a fürdőben emberi külsőt varázsoltam magamra. Kimi a két kicsivel a nappali szőnyegén játszott. Ahogy meglátott engem bíztatóan rám mosolygott. Őt azonban nem láttam sehol. A szívembe mart a gondolat, hogy lehet, már nem kellek neki. Elkeseredve mentem be a konyhába, hogy igyak valamit. Az ajtóban megtorpantam… ott ült az asztalnál, lehajtott fejjel, a kezein támaszkodva. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne neki mondanom. Halkan odasétáltam hozzá, és a kezemet a vállára tettem. Azonnal felkapta a fejét.

- Lili… - suttogta.

- Sajnálom… - suttogtam vissza, és éreztem, hogy a sírás megint előtör belőlem.

- Kicsikém… - húzott az ölébe – Ne haragudj, hogy kiabáltam veled. Bocsáss meg nekem… - nézett rám.

- Ne haragudj, amiért el akartam menekülni a problémák elől, ahelyett, hogy szembe néztem volna velük. Szeretlek…

- Én is téged Szépségem… - csókolt meg forrón.

- Bajnok… - váltam el tőle – beszéltem Ginával. – kezdtem bele.

- És mit mondott? – simított végig a hátamon.

- Felajánlotta a Porkollai nyaralójukat, és azt is, hogy vigyáznak Benre. – mondtam el egy szuszra, és nagyon figyeltem a reakcióját.

- Kettesben? – kérdezte színtelen hangon, ami egy kissé megrémisztett.

- Igen…

- Távol a világtól… a sajtótól… mindenkitől?

- Igen…

- Veled?

- Igen… - suttogtam a végén már alig hallhatóan.

- Mikor indulunk? – vigyorgott rám pimasz mosolyával.

- Te… - löktem meg a vállát, mire csak nevetett – A frászt hoztad rám.

- Azt hitted, hogy nem akarok elmenni Veled? – súgta ajkaim közé – Csak annyira meg voltál a válaszomtól rémülve, hogy muszáj volt egy kicsit húznom téged…

Még aznap nekiálltunk a pakolásnak. Én minden félórában itthon akartam maradni, de Sebastian nem hagyta, másnap szinte úgy pakolt be a kocsiba. Pár könnycseppet ejtettem búcsúzáskor, de Ben csak vigyorgott ránk, mint aki tudta, hogy most ő jó kezekben lesz, menjünk csak…

A repülőtéren szembesültem azzal, hogy Kimi kölcsönadta a magángépét nekünk, így nem kellett a sajtótól tartanunk. A gépen is inkább az ágyat részesítettük előnyben, de nem azért, hogy felavassuk. Jó volt a karjaiban lenni, csókolni, érezni, tudva, hogy ugyanúgy szeret, ahogy én Őt…