5. rész
10 év telt el… 10 nagyon hosszú és szörnyű év, nem szűnik meg a fájdalom, s az üresség, amit az Ő hiánya okoz. Azt mondták, hogy könnyebb lesz egy idő után. Csak a szépre fogok emlékezni. De nincs semmi… csak a sötétség, és a fájdalom.
4 évre rá, az Ő halála után elvettem Hannát, ahogy azt mindenki várta tőlem. Az esküvő után is az első utam hozzá vezetett. Most is itt vagyok, és csak nézem a követ. Már csak ez maradt nekem belőle, semmi más. Egy kődarab, és az Ő emléke.
Hanna totálisan kiakadt, amikor a lányunkat Lindának neveztem el. Közöltem vele, ha nem tetszik a dolog, akkor kívül tágasabb… azóta már mást boldogít, és a kislány pedig itt hagyta nekem.
Stephanienak sosem tudtam igazán megbocsátani. Sírva, zokogva borult a nyakamba aznap, amikor kiderült, hogy Ő elment… hogy nincs többé.
A temetés volt talán a legszörnyűbb. Zártkörűt akart a család, mégis szinte az egész csapatom eljött. Nem is ismerték, mégis miattam megtették ezt. Úgy éreztem, hogy a szívem megszűnik dobogni, és én létezni, amikor Őt a földbe tették. Azt kívántam bárcsak én is vele mehetnék, akárhol is van most Ő. Nem bírtam Heppenheimbe maradni, hiszen minden Őrá emlékeztetett. Hol Christiannál, hol Adriannél, hol Helmutnál laktam a kezdeti időben.
Elvitt mindent… a jövőt, a reményt, és a boldogságot. Elvitt mindent, ami valaha is szebb lehetett volna, nekem az életben. Ő lehetett volna az én mindenem… és most semmim sincs. Egy kislányon kívül, aki az Ő nevét viseli. Akinek ugyanúgy csillognak a szemei, mint neki egykor.
Még egyszer végigsimítottam az aranyozott betűkön. Tudtam, hogy a szerelem, amit iránta éreztem, nem szűnhet meg, hiszen az igaz szerelem örökké él…
- Eljöttél, hogy megmutasd nekem, mi is az igazi boldogság. Akárhol vagy most, hidd el, egyszer találkozunk… csak kérlek… várj meg…
VÉGE
Szia!
VálaszTörlésAz elolvasás után szükségem volt pár órára, hogy visszajelzést tudjak írni róla, mivel ez neked is fontos( tudom ).
Ha nem ismerném a valódi világot, akkor most háborognék, hogy miért nem lehet együtt két szerelmes ember, boldogan holtomiglan. De, ez pont azért valós, mert megtörténhet. Hány olyan ember van, aki megtalálja élete során az igazit? Ha meg is találta,kik azok, akik együtt is tudnak lenni?
Ez így szép. Linda halálával sokkal jobban áttudtam érezni Sebastian érzéseit, magamra ismertem benne. Mikor olvastam néha magamat láttam a helyébe.
Bevallom, ezzel egy fájdalmas emlék jutott eszembe, ezáltal sokkal inkább tudom értékelni ezt a novellát, főleg a végét. Remélem Sebastiant is megvárja a szerelem, és valahol engem is.
Az egész novellát jól fogalmaztad meg, spontán dolgokat írtál és pont azoktól volt jó olvasni. Nem érződött rajta a kitaláció.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk! :)
Helena
Szia!
VálaszTörlésŐszintén szólva meg sem tudok szólalni.Még mindig a könnyeimmel küszködök.Szép befejezést képzeltem el,gondoltam,Seb végre megtalálta az igazit.De igaza van Helenanak,az élet már csak ilyen,semmi sem szép.Még az életünk vége sem.
Sikerült átélnem azt,amit Sebastian érzett.Elképzeltem,ahogy erőltetett mosollyal mondja ki az igent Hannanak.És az nagyon szép gesztus volt,hogy a kislányát Lindának nevezte el.határozott volt,senki nem tisztelte az érzéseit ezért kirakta Hannát.
Stephaniet meg nem értem.ha úgy vesszük,Seb miatta veszítette el élete szerelmét.nekem nem lett volna elegendő erőm és bőr a képemen,hogy elé álljak és még könyörögjek Sebinek,hogy bocsásson meg.
lehet-e egyáltalán azt megbocsátani bárkinek is,ha az egyik számunkra legfontosabb ember egy másik ember miatt megy el???szerintem NEM!!
köszönöm,hogy megajándékoztál minket ezzel a csodás novellával.:)
Sokadszorra jövök ide vissza, de még eddig nem volt erőm írni.
VálaszTörlésIgen.. az Életre nevelődünk, s az Élet nem nagyon kényeztet.Ki tudja, mi magunk is miket hordozunk már.De nem jó egyedül.Nem jó azzal sem kit nem szeretünk.
Biztos ismeritek: "Jobb fájón nélkülözni, akit szeretünk, mint együtt lenni azzal ,akit nem!"
Szeretem az írásaidat.
Szeretem a történeteket, és azt is ahogyan megírod.
Gratulálok, csak így tovább!
szofi
Amilyen szép volt a kezdet, olyan szomorú a vég... Mégis úgy remélem az élet mindig pótol minket, ahogy őt is, Lindáért Lindát kapott...
VálaszTörlésNagyon szép volt.
Puszi: Timcsy.