43. rész
Vontatottan keltem fel az ágyról, nem akartam belegondolni, hogy odalenn mi vár rám. Szívesebben inkább arra, amit nem is oly rég műveltünk Sebastiannal. A lépcső tetején azonban megvártam Őt. Odajött hozzám megölelt és kaptam egy puszit. Nem mondott semmit, s nekem így volt tökéletes. Elváltunk, de megfogta a kezemet, összefűzte az ujjainkat, így indultunk meg lefelé.
A nappali bejáratánál azonban megláttam őket. Apám felkelt, ahogy észrevett minket. Azonnal elengedtem az Ő kezét, és elkezdtem hátrafele hátrálni. Hirtelen minden eszembe jutott, amit azon a délutánon a fejemhez vágott. Azzal nem számoltam, hogy Sebastian mindebben megakadályoz.
- Ne tedd ezt… - súgta a fülembe – itt vagyok, nem hagyom, hogy bántsanak…
- Mi lesz, ha…
- Nem lesz semmi… - súgta vissza – itt vagyok… kérlek… a kedvemért…
Ellépett tőlem, tett pár lépést, majd rám nézett, és mosolyogva nyújtotta a kezét felém. Elfogadtam és a kezét belecsúsztattam az Övébe. Vettem egy mély levegőt, és odamentünk hozzájuk.
- Szia Kicsim… - kezdte azonnal Anya könnyes szemmel, de nem hatott meg.
- Szia Lányom! – ült le zavartan Apám.
- Sziasztok… - ültem én is le Sebastian mellé szorosan. Körbe néztem azonnal, mert hiányérzetem volt…
- Stephanieval van odafenn… - súgta a fülembe, s én megszorítottam a kezét, hogy értem.
- Lili én annyira sajnálom! – kezdte Anyám – Annyira sajnálom, ami történt. Tudom, hogy haragszol, és minden okod megvan rá! Tudom, hogy bánt az, hogy nem válaszoltam neked se a leveleidre, se a hívásaidra… - folytatta, s a torkomban egy hatalmas gombóc kezdett nőni.
- Tudom, hogy rám is nagyon mérges vagy, és minden okod erre is megvan! Nem voltam normális Apa, és nem volt igazam, hogy bántottam Sebastiant… nem volt arra sem esélye, hogy megvédje magát, és te erre nagyon kevés voltál velem szemben.
- Miről van szó? – szólalt meg mellettem Ő, s ahogy ránéztem, a sírás felülkerekedett rajtam – Nyugi itt vagyok – ölelt magához – nem lesz semmi baj…
- Köszönöm… - súgtam a fülébe, s váltam el tőle – Apám arra céloz - töröltem le a könnyeimet – hogy nekem esett, amikor elmondtam neki, hogy te tudsz Benjaminról.
- Tudom, hogy csúnya szavakat vágtam a fejedhez…
- Csúnya???? – akadtam ki – Azt mondtad, hogy ne menjek haza!!!! Ha Heikke és Norbert nem mennek el hozzátok, még most se ülnénk itt, úgyhogy ne játsszátok itt nekem a szentet!!! – csattant a hangom.
- Lili… - hallottam meg a nyugtató hangot mellőlem.
- Értsd meg annyira ideges voltam rád! Féltettelek téged is meg Ben is! Miután megjelent az a lány is… teljesen összezavarodtunk…
- De elhittétek minden egyes szavát!!! – kiabáltam kétségbeesetten, s keltem fel a kanapéról – Ahelyett, hogy felhívtatok volna… mit felhívni, csak meg kellett volna nyomni az elfogadás gombot… - sírtam el magam.
- Itt vagyok… - éreztem meg két erős kart a derekam körül, és szinte úgy omlottam a karjaiba,
- Én ezt nem tudom végigcsinálni…
- Meg kell beszélnetek mindent. – válaszolta nyugodtan – Nem kérem azt, hogy tegyél úgy, mintha nem történt volna semmi… csak hallgasd meg őket… kérlek…
- Csak a te kedvedért…
- Ez a beszéd… - mosolygott rám, majd visszaültünk a kanapéra, újra megfogta a kezem, s összefűzte az ujjainkat.
- Ostobák voltunk… - folytatta Anya – de nézd egy kicsit a mi szemszögünkből a dolgokat! Beállítottál, és elmondtad, hogy Sebastian tud mindent, érthető szerintem, hogy kiakadtunk, hiszen te akartad mindenáron azt, hogy ne tudjon Benről. Tisztában vagyok azzal, hogy Apád nagyon csúnya szavakkal illetett, mint téged, mint Sebastiant, és lehet túlreagálta a dolgokat! Két nappal később azonban megjelent az ajtóban egy szőke hajú lány…
- És Ti mindent elhittetek neki! – vágtam oda.
- Lili, nézd még elevenen élt bennünk a veszekedésetek, még arra sem volt idő, hogy fel tudjuk dolgozni a tőled hallottakat, amikor ez a Hölgy elmondta, hogy te tehetsz és Ben arról, hogy Ők szétmentek. Odaköltöztél hozzá, és teljesen behálóztad!
- A lehetőséget sem adták meg Lilinek, hogy tisztázhassa magát! – dörrent Sebastian hangja mellettem. A szívem melegséggel töltött el, hogy megvédett.
- Tudom… - hajtotta le a fejét Apám, és Anyám is szomorúan nézett rám – Tisztában vagyok vele, hogy nagyrészt ez nekem köszönhető, hiszen minden az én büszkeségem okozta. Ha nem vágtam volna azt a fejedhez, amit, akkor eljöttél volna, és tőlem, tőlünk kértél volna segítséget, nem pedig tőle. – mutatott Sebastianra – Emiatt még jobban haragudtam rád…
- De ha elmegyek hozzátok, akkor meg azt hallgathattam volna, hogy Sebastian mennyire nem törődik velünk! – akadtam ki megint.
- Nyugi… - suttogta a fülembe Ő.
- Valószínűleg igazad van, de értsd meg egyszerűen túl büszke voltam, hogy elfogadjam azt, hogy van már más, aki vigyáz rátok. – hajtotta le a fejét Apám. Ekkor sajnáltam meg igazán.
- Ha… ha Heikke és Norbert nem mennek el hozzátok… - kezdtem, de Apám félbeszakított.
- Tudod, már gondolkodtam róla, hogy megkereslek titeket, de nem egyszerű egy olyan ember címét megtalálni, mint Sebastian. Azért Ő a telefonkönyvben nem szerepel… - próbálta viccesre venni a figurát, s Ő pedig, a kuncogását leplezni mellettem.
- Azért ennyire nem vicces… - morogtam a mellettem ülő személynek.
- De most miért? – vigyorgott – Most gondolj bele, hol keresett volna Apukád a V-nél, mint Vettel, vagy a V-nél, mint Világbajnok. – vigyorgott kitartóan.
- Úgy látom, már megint sok Monty Python-t néztél. - vigyorogtam rá, s ő meg hangosan kacagott mellettem.
- Mostanában nem is nézek annyit… - lágyult el a hangja a végére, de a szemei csillogtak rám.
- Ez igaz… - néztem ismét újra a szüleimre – Higgyétek el, én is nagyon sajnálom, ami történt. Helyre akarom mindezt hozni közöttünk – erre mind a ketten rám mosolyogtak – de ezt csakis a mellettem ülő embernek köszönhetitek.
- Köszönjük Sebastian – nézett hálásan Apám Őrá – és neked is lányom.
- Apa… - keltem fel a kanapéról, és megöleltem Őt – Anya… - húztam Őt is bele egy közös ölelésbe.
- Köszönöm, hogy megbocsátasz nekünk. – mosolygott rám Apám, miután elváltunk – Még be se mutatkoztam rendesen – nézett a még mindig kanapén ülő, mosolygó világbajnokra – Eric Mältzer. – nyújtotta jobbját neki.
- Sebastian Vettel – pattant fel Ő, s fogadta el…
Kész, ezt rendesen kitervelték Vettelék, már csak Hannát és Melaniet kellene valahogy lekapcsolni vagy jobb belátásra téríteni és minden rendben lehet :)
VálaszTörlésVárom a folytit, puszi: Timcsy :)
U.I.:Boldog Mikit Neked is! :)
juj nagyon örülök,hogy minden rendbe jött Lili és a szülei között :) olyan édi Seb :) ahogy végig ott volt Lili mellett és bíztatta meg nyugtatta őt.
VálaszTörlésremélem,hogy Hannat is sikerül majd valahogy eltávolítani Ben és Lili közeléből.várom a folytatást,nagyon :)
Örülök, hogy végre kibékültek a szüleivel. :) De mi az, hogy mindenki Hannának hisz??? Most már tényleg csak arra lennék kíváncsi, hogy Seb mit titkol még... Azért remélem nem lesz nagy boldogság.. :D Kell valami dráma mindig, Mel maradhatna még egy kicsit ilyen bunkó :D
VálaszTörlésNagyon várom már a folytatást, mert remek a történet. :)
Szia ! Sajnálom hogy eddig soha sem írtam, de minden nap legalább 15× feljövök az oldalra, hogy megnézzem van-e új rész ! :) Nagyon tetszik ez a viszony Sebi és Lili között, és úgy magam elé tudom képzelni a kis családjukat !
VálaszTörlésÖrülök hogy sikerült kibékülnie a szüleivel, és epekedek a folytatásért! pusziii ♥
Szia!
VálaszTörlésJajj de örülök, hogy Lili szüleinek megjött az esze, és végre kibékültek a lányukkal, így már jöhet a boldog időszak végre! :)
Seb nagyon édes volt, hogy végig ott volt Lili mellett, és a szülők is sokat köszönhetnek neki, mert nélküle Lili nem biztos, hogy végigcsinálta volna.
Annyira jó a történet, alig várom a folytatást! :)
A továbbiakhoz is ugyanilyen, sőt nagyobb sikereket kívánok! :)
Üdv, Andika
Szia!
VálaszTörlésEz aztán nem semmi egy vita volt. Szinte láttam magam előtt, ahogyan Lili harcol a saját igazáért a szülei ellen. Igaza van, ki kell állnia önmagáért, mert akkor, amikor hazament, semmibe vették.
Örülök, hogy Seb végig vele volt és segített neki megkönnyíteni a helyzetet, amibe került. Pont úgy viselkedett, ahogy egy szerelmes férfinak viselkednie kell: kiállt Lili mellett az utolsó pillanatban is.
Azért jó, hogy a vége az lett, hogy mindkét fél megenyhült és tudták rendezni a viszonyukat. Lilit már eddig is nagyon megviselte, hogy nem reagáltak semmire a szülők.
Miért érzem azt, hogy még mindig nem a boldogság jön? Ugye, adsz nekik néhány résznyi felhőtlen örömöt? *.*
Nagyon várom a folytatást! És ne add fel, jó? Itt vagyunk neked. :)
Puszi, Monshe
Szia! Igazából minden részt és minden történetedet olvasom(tam) és nagyon szuperek, imádom őket, fel a fejjel ne add fel, én ne haragudj, hogy eddig nem írtam kommentet elég lusta vagyok......... mostantól változni fog ígérem
VálaszTörlésSzia!Nem rég találtam a blogodat,és nagyon tetszik!mindegyik történetet olvastam és a titkok erdeje a kedvencem:)remélem gyorsan hozod az új részt,mert negyon kíváncsi vagyok,hogy mikor jön már össze Seb és Lili úgy igazán,teljesen:D grat a blogodhoz,nagyon király!
VálaszTörlés