Titkok erdeje

Köszönöm nektek, hogy ti sokkal többet néztek ki belőlem, mint én saját magamból. Mindenkinek köszönöm a kommenteket, és természetesen a díjakat is. Pusz *.*

60. rész

Másnap reggel egy eléggé irritáló hangra ébredtem fel. Seb a fejünkre húzta a takarót, és én sem ellenkeztem. A nyakhajlatához bújtam, hátha akkor nem hallom ezt a fülsüketítő hangot, azonban tévedtem. A mellettem lévő szőkeség unta meg hamarabb…

- Ezt nem hiszem el! – morogtam a nyakába.

- Mindjárt lerázom. – nyögte álmos hangon.

Ahogy fordult az éjjeliszekrény felé, úgy bújtam én egyre jobban hozzá, mivel eszem ágában sem volt megválni tőle.

- Ki az? – kérdeztem már csukott szemmel.

- Kimi…

- Kimi? – emeltem fel a fejem, Seb pedig akkor nyomta meg az elfogadás gombot.

- Haver, tudod, hogy mennyi idő van? – kezdte Seb, de meghallottam, egy keservesen síró hangot.

- Ne haragudjak Seb, hogy felkeltettelek, de Ben… - ennyit hallottam, ugyanis azonnal kiugrottam az ágyból, és magamra kezdtem rángatni a ruháimat.

- Azonnal indulunk Kimi! – tette le Ő is a telefont, majd kapkodva öltözni kezdtünk.

A lépőn lefele haladva próbáltam bekapcsolni a melltartómat, de nem sikerült. Sebastian segített, hogy azért mégse így lépjek ki a házból. Még szerencse, hogy Kimiék a szomszédban laknak, így nem kellett messze menni. A bejárati ajtó nyitva volt, szabadon léphettünk be. Én azonnal a síró hang irányába mozdultam. A nappaliban találtam rájuk, Gina fogta a karjaiban, és próbálta csitítani az üvöltő babámat.

- Ben! Kicsikém! – léptem azonnal oda.

- Nézd megjött Anya és Apa! – adta át Gina, és szólt hozzá kedvesen.

- Nyugalom, Kicsikém itt vagyunk… - öleltem magamhoz és halmoztam el puszikkal.

- Manó… - karolt át Ő is minket – itt vagyunk, ne sírj. Itt vagyunk Anyával.

- Ajjja… App… - nézett ránk nagy szemekkel.

- Igen itt vagyunk. – mosolygott rá Sebastian.

Miután megnyugodott összeszedtük a holmiinkat, megköszöntük Kiminek és Ginának a felvigyázást, majd hazamentünk. Sebastianon láttam, hogy nagyon fáradt, így elzavartam aludni. Ben azonnal elfoglalta a helyét a nappali játéksarkában, és kezdte széthordani őket a helyiségben.

A nap további része eléggé csendesen telt. Mégis ez boldogsággal töltött el, hiszen most nem volt senki, aki ezt a nyugalmat beárnyékolta volna. Egyáltalán nem akartam gondolni Melaniera, és a barátnőjére, Hannára.

Este, miután Bent lefektettem, a hálónkhoz tartozó hatalmas kádat teleengedtem vízzel, majd elmerültem benne. A fejem alá tettem egy törölközőt, majd a szemeimet is becsuktam, hogy tudjak egy kicsit pihenni. Hosszú volt ez a nap is, hiszen Kimi reggel ébresztett minket, s én nem is aludtam többet. Jó volt így érezni a meleg illatos vizet, mely körbeölelt.

Hallottam, hogy nyílik az ajtó, de eszem ágában sem volt arra nézni, hiszen tudtam ki közlekedik. Szöszmötölést hallottam, majd bebújt mellém a kádba. Egy kart éreztem meg a derekamon, s egy mellkashoz ütköztem finoman. Kinyitottam a szemeim és egy örvénylő kékséggel néztem szembe. Szerelem és vágy… ezt a kettőt tisztán láttam benne.

Már a tekintetétől megszédültem, megrészegültem. Egyikőnk sem szólalt meg, s én közelebb hajoltam egy csókért. Szükségem volt rá, olyan nekem mindez, mint az éltető oxigén. A popsimnál fogva megemelt, és máris az ölében találtam magam, vele szemben. A kezeim végigsiklottak a mellkasán, és Ő belenyögött a csókunkba.

Amikor kihűlt a víz, Ő szállt ki először, s végignéztem, ahogy megtörölközött. Amikor végzett felém nyújtott egyet, s megpróbáltam minél kecsesebben végrehajtani mindezt. Egy törölközőbe csavart, majd a szobába vitt, s az ágyra fektetett. Az egész éjszaka még előttünk állt…