Vágyaink boldogsága

13. rész

Az első, amit ébredésemkor érzékeltem a fejfájásom volt. Nagyon lassan nyitottam ki a szemeimet, s egy csupasz mellkason feküdtem, valakihez szorosan hozzábújva. Vontatottan emeltem meg a fejemet, s akkor vettem észre a békésen alvó szöszit magam mellett. A biztonság kedvéért benéztem a takaró alá. Rajta csak egy bokszer, rajtam egy bugyi, és a trikója volt.

Nagyon lassan ültem fel az ágyon, s próbáltam emlékeket előhívni a tegnap estéről. Emlékeztem arra, ahogy Britta rávett erre az egészre, majd az első összesimulós táncra, aztán a fiúk inni akartak, volt egy kör, kettő, három… aztán filmszakadás. Mintha Kimi is ott lett volna, de ebben már nem igazán voltam biztos.

Kimásztam az ágyból, s próbáltam úgy közlekedni, hogy ne keltsem fel a szöszit, hiszen, ha nekem ekkora fejfájásom van, akkor neki mekkora lehet… A háló padlóján voltak szerteszét a tegnap esti ruháink, s egy pillanat alatt ledermedtem. Történhetett tegnap valami? Kettőnk közt? Csak emlékeznék rá!

Két pislogás között kisétáltam a nappali részbe, majd a telefonomat kerestem. Ahogy rátaláltam tárcsáztam is a számomra nagyon is ismerős számot.

- Mond, hogy nem csináltam tegnap semmi őrültséget? – fogtam azonnal könyörgőre.

- Ajaj… - nevetett fel – tán ruha nélkül ébredtél?

- Britta rohadtul nem vicces, te rángattál tegnap bele! – csattant a hangom, azonban a fejem hasogatott.

- Mire emlékszel? – folytatta csevegő hangnemben.

- Miért? Kell valamire? – estem totálisan kétségbe.

- Hááát… - nevetett.

- Britta azonnal mond el vagy komolyan megfojtalak!

- Azt tudom, és láttam is, hogy Seb minden pasit elhajtott mellőled, hogy csak rá figyelj. Majd aztán egy ideig nem is láttalak titeket, és végül egy boksz részben figyeltem fel rátok, ahol eléggé egymásba feledkeztetek.

- Egymásba feledkeztünk? – nem értettem mit is akar ezzel mondani – Britta túl másnapos vagyok az ilyen szépen körülírt mondatokhoz!

- Egymás száját térképeztétek fel, így már érted? – kacagott.

- Remélem, tudod, hogy ezért számolunk! – csattant a hangom mérgesen.

- Ugyan ne mond azt, hogy rossz volt! – kacarászott – Láthatóan neked sem volt ellenedre a dolog, és megnyugtatlak, mindenki szerint aranyosak vagytok együtt.

- Együtt??? – váltott a hangom pár oktávot.

- A srácok már tudták azt, hogy együtt alszotok a hétvégén, így már mindenki sejtett valamit, azonban így már senki sem akar kikezdeni veled, hiszen, ami Sebé az nekik tabu! – csacsogta lelkesen – És szerintem is nagyon aranyosak és szépek vagytok!

- Britta… - keseredtem el.

- Annie! Ne ess kétségbe, annyira édesek voltatok együtt. Seb totál oda van érted, ne rontsd el! – könyörgött.

- A gépen találkozunk! – nyomtam ki, és egy aszpirin után kutattam.

Rendeltem kaját kettőnknek, de meghagytam, hogy ne kopogjanak, csak tolják be a nappaliba, nehogy felkeltsék a világbajnokot. A fürdőbe mentem csendesen, hogy végre lezuhanyozhassak. A tükörbe megláttam másnapos ábrázatomat, azonban a szemeim furán csillogtak. Fogalmam sincs arról mi is lesz most velünk. Megnyitottam a csapot, majd a ruháimtól megválva a víz alá álltam. Becsuktam a szemeimet, s egy idő után képek, és történések ugrottak be a buliról…

„- Ugye tudod, hogy egy boszorkány vagy? – hajolt nagyon közel a számhoz.

- Miért is? – vigyorogtam rá a karjai között.

- Felveszel egy ilyen eszelősen szexi ruhát, amitől beindul a férfiak fantáziája. – simított végig az egyik kezével a hátamon, míg a másik a fenekemen pihent meg.

- A tiéd is beindult? – csipkelődtem vele.

- Oh… - hajolt a nyakhajlatomhoz, hogy a fülembe súghassa – fogalmad sincs arról, hogy mit is művelnék most legszívesebben veled. – nyomta nekem a csípőjét és így megérezhettem, hogy merevedése van.

- Vegyél egy hideg zuhanyt, addig megvárlak. – vigyorogtam kitartóan.

- Nekem sokkal jobb ötleteim vannak… - döntött neki a falnak, azonban nem engedett el.

- Megosztod? – próbáltam meg minél csábítóbb lenni, az alkohol már rendesen dolgozott a szervezetemben. Beharaptam az alsó ajkamat, mire felmordult, és azonnal lecsapott rájuk…”

Azonnal kipattantak a szemeim, s azt vettem észre, hogy eléggé kapkodtam a levegőt. A kezemet a számra csúsztattam, s nem értettem magam. Hogy történhetett mindez? Miért most?

Elzártam a csapot, majd megtöröltem magam, s felöltöztem. Ahogy visszatértem a szobába, Ő még mindig ott feküdt az ágyon ugyanúgy, mint előtte. Az egyik keze hosszan ki volt nyújtva, ott feküdtem, nem is oly rég még én. Bebújtam mellé, és ébresztgetni kezdtem, hiszen pár óra múlva indul a gépünk haza, jó lenne nem lekésni.

- Seb… - simogattam az arcát – ébresztő…

- Annie… - motyogta – szétmegy a fejem…

- Veszel be egy aszpirint, zuhanyozol, eszünk, és máris jobb lesz. – bíztattam.

- Annie… mi lenne, ha aludnánk még? – fordult oldalra, majd átkarolt.

- Két óra múlva indul a gépünk haza, vagy már elfelejtetted? – simogattam az arcát továbbra is.

- Jaj… - fordult vissza – kell, azaz aszpirin. – mosolyogva nyúltam a tablettáért, majd egy pohár vizet adtam a kezébe, ahogy felült – Nem fogok többet ennyit inni. – motyogta.

- Én is ezt fogadtam meg nem is oly rég. – vágtam egy fintort.

- Eszelősen szexi voltál tegnap. – csókolt bele a nyakamba, mire a testemben egy borzongás futott végig.

- Nyomás a zuhany alá, különben el fogunk késni. – ugrottam ki mellőle.

- Te is jössz? – vigyorodott el már az ajtóban állva.

- Ki kell, ábrándítsalak, ezt most egyedül kell csinálnod én már voltam. – csipkelődtem vele.

- Miért nem keltettél fel előbb? – kérte ki magának mosolyogva.

- Túl jó sorod lenne, nem gondolod? – csipkelődtem vele, majd választ sem vártam meg, és a nappali részbe mentem, hogy megterítsek kettőnknek.

Mire visszatértem, a fürdő felől vízzubogást hallottam, így tudtam, hogy fürdik. A bőröndöket tettem az ágyra, majd pakolni kezdtem, hogy minél előbb a reptérre indulhassunk. Tettem ki mindkettőnknek ruhát, a többit meg elpakoltam a bőröndökbe. Ahogy ezzel megvoltam jelent meg egy sokkal frissebb és illatosabb világbajnok.

- Már össze is pakoltál? – ült le az ágyra majdnem közvetlenül mellém egy törököző volt a derekán.

- Igen, már majdnem kész is vagyok. Tettem ki ruhát, és a táskádba raktam gatyát meg pulcsit is, hiszen Európában hidegebb van. – magyaráztam két ruha elrakása közben.

- Egy igazi Angyal vagy… - lépett közvetlenül mögém, majd átkarolt – egy Angyalbőrbe bújt boszorka. – csókolt bele a nyakamba.

- Akkor félhetsz, hátha elvarázsollak, amikor rossz leszel. – vigyorodtam el.

- Ezek szerint rajtad kell tartanom a szemem. – kaptam egy újabb puszit, majd ellépett tőlem, a ruháival a fürdőbe ment vissza, azonban a mosolyát nem tudta elrejteni és én sem…

A repülőn a szerelők vigyorogva néztek engem, azonban próbáltam nem foglalkozni a dologgal, egészen addig ment ez, míg meg nem jelent a regnáló Bajnok. Mindenki egyszerre kezdett beszélni hozzá, és több embertől hallottam meg a nevemet is, én azonban gyorsan a gép végébe spuriztam. Ahogy megláttam az osztrák lányt, azonnal leültem mellé.

- Merre hagytad a vigyorit? – nézett rám.

- A fiúkkal van, valószínűleg engem beszélnek ki. – húztam el a szám.

- Ez várható volt, most ti vagytok a nagy szám. – vigyorgott kitartóan.

- Majd ne felejts el, szólni róla, hogy mindezért téged vonjalak felelősségre. – próbáltam meg bosszús képet vágni.

- Szerintem túl jó dolgod lesz mellette, és nem lesz arra időd, hogy velem foglalkozz. – vigyorgott rám.

A gép felszállása után éreztem az alvás hiányát, így kerestem egy sokkal kényelmesebb helyet az egyik ablaknál. Már majdnem álomföldjére értem, amikor éreztem, hogy valaki egy plédet terít rám, majd mellettem helyet foglal. Résnyire nyitottam a szemeimet, amikor egy szöszit láttam meg magam mellett. Nem törődtem senkivel, felhajtottam a kettőnk között lévő karfát, Ő azonnal emelte is fel a kezét, hogy oda tudjak bújni hozzá, míg átkarolt, és szorosan tartott maga mellett. Jó érzés volt ott lenni… meleg, biztonságos, megnyugtató…