Vágyaink boldogsága

11. rész

A hideg kiráz ettől a helytől, hiába járunk már évek óta ide vissza. Nem fér a fejembe, miképp is ragaszkodhat Bernie egy olyan versenyhelyszínhez, ahol az emberek nem látnak minket szívesen. Ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedéseket kell bevetni. Nem mászkálhatunk a paddock területén kívül egyedül, és csapatruhában sem. Feszélyez ez az egész hely… a lelkem mélyén érzem, a félelem egy apró kis csíráját, mégis megpróbálkozom minden erőmmel kiirtani onnan.

Feszengve ültem Britta mellett a páncélozott kisbuszba, mialatt Seb és Heikki láthatóan jól elszórakoztatták egymást a poénjaikkal. Viszonylag hamar a szálloda mélygarázsába érünk, én szó nélkül szállok ki, majd kezdjük meg a kipakolásokat.

A hallba már valamivel többen vannak, hiszen minden csapat ma érkezik meg, és senki sem aludhat a csapatok közül a pályán, így mindenki valamelyik szállodában pihen meg. Minden sejtem egy ágy után vágyakozik, hiszen 14 órát a levegőben töltöttünk, ami nem igazán volt pihentető senkinek sem. Seb már Heikkivel a recepción intézte a papírjaikat, én inkább egy fotelbe ültem le. Nem volt kedvem az egész procedúrát végigállni mellettük, mire sorra kerültem volna.

- Velem tart, Hölgyem? – szólít meg egy ismerős mosolygós hang, s én azonnal felkapom a fejemet.

- Hová mennék Önnel Herr Vettel? – mosolyogtam rá vissza.

- Hozzám, a szobámba. Látom, mindjárt elalszol. – guggol le elém, és fogta meg a kezemet.

- Ez most egy visszautasíthatatlan ajánlat? – kekeckedtem vele, de a lelkem szinte szárnyalt, hogy nem kell egyedül lennem.

- De az ám. – vigyorgott – És csak Önnek szól Fraulein Wagner.

- Meg van a kulcsod? – s máris mutatta fel a kis fehér plasztik kártyát – Akkor induljunk.

Fellifteztünk a megfelelő emeltre, majd az ajtón belépve jöttem rá, hogy ez nem egy sima egyszerű szoba, hanem egy lakosztály. Gyomorforgató volt a nagyzolás és a luxus, miközben embere ezrei éheznek odakinn.

Csendben pakolgattunk ki, majd Ő zuhanyozni ment, míg én a technikai kütyüimmel bajlódtam. Ahogy végzett én vettem birtokba a helyiséget. Jó érzés volt a testemnek a meleg víz. Egy trikót, és egy sortot vettem magamra. Nem voltam szégyenlős a jelenlétében, látott Ő már kevesebb ruhában is.

Amikor a szobába visszamentem a függönyök be voltak húzva, s az éjjeli szekrényen égett csak egy kislámpa. Seb az ágyba feküdt már, s ahogy beléptem azonnal felém fordult.

- Gyors voltál. – néz rám azzal a féloldalas mosolyával, amitől még a falak is folyékonnyá változnak.

- Jó mesterem van. – simogattam az egóját.

- Akkor te vagy a tanítványom? – könyököl fel az ágyon, majd látványosan végigmér a szemeivel.

- Ö… - játszottam a gondolkodót – azt hiszem, hogy valami olyasmi.

- Bejön! – veszi fel a perverz mosolyát.

- Ne nézz így! Már ettől a nézéstől meztelennek érzem magam. – mászok be az ágyba mellé, miközben Ő azonnal úgy helyezkedik, hogy a karjaiba tudjak bújni.

- Majdnem az is vagy. – mormolja a fülembe, mialatt végigsimít a hátamon.

- Mégse feküdhetek melléd téli bundába! – szólok vissza, mire nevetni kezd, s a karjai még szorosabban ölelnek körbe, majd vesz egy mély levegőt.

- Imádom a barack illatodat… megnyugtat…

Amennyire lehet, még közelebb húzódom hozzá, a testünk szinte összepréselődik, mégis… úgy érzem, a lelkem mellette képes megpihenni…

***

A másnap szélsebesen köszöntött ránk. Lassan nyitottam ki a szemeimet, de a szobában csak félhomály uralkodott, az ágyban azonban egyedül voltam. Hangos sóhaj hagyta el a számat… s a belsőmet marni kezdte valami megfogalmazhatatlan érzés…

Lassan keltem ki a kényelmes ágyból, majd az ablakokhoz mentem, hogy végre fényt engedjek be. Egy pillanatra elvakított a kinti napsütés, azonban próbáltam minél előbb hozzászoktatni a szemeimet. Újra az ágyra szegeztem a tekintetemet, melyen látható volt, hogy két ember aludt benne valamikor.

Az éjjeliszekrényemhez csoszogtam, hogy megnézzem a telefonomon keresett-e valaki, amikor észrevettem egy kártyát mellette gondosan elhelyezve. Azonnal elolvastam, hiszen megismertem a kusza írást rajta. „Edzeni mentem. Sietek vissza. S” Mosolygásra késztetett ez a pár sor, s máris sokkal szebbnek láttam a napot.

Öltözés és fürdőbeli teendők után döntöttem úgy, hogy ennem kellene pár falatot. A szobaszerviz gyorsan megérkezett, így neki tudtam látni szükségleteim pótlását. A laptopomat bekapcsolva nézegettem az aznapi híreket. Épp csak bele tudtam merülni, amikor nyílt az ajtó, s egy nagyon izzadt világbajnok lépett be rajta, ahogy meglátott a szája széles mosolyra húzódott.

- Jó reggelt! – köszöntött vidáman.

- Neked is. – viszonoztam ugyanolyan lelkesen.

- Rendeltél nekem is? – lépett oda hozzám.

- Persze.

- Lezuhanyozok, s máris itt vagyok. – kaptam egy röpke puszit az arcomra, majd ott sem volt.

Csendesen ültem az asztal mellett Rá várva. Pár perc múlva meg is jelent, frissen, illatosan, egy szál rövidnadrágban, kezében a pólójával, amit a kanapé háttámlájára terített. Nyeltem egyet erre a látványra.

- Majd éhen halok… - ült le mellém, és állt neki a falatozásnak.

- Ennyire szörnyű volt az edzés? – érdeklődtem.

- Ne is mond. Heikki szerint rossz hatással vagy rám.

- Én? – lepődtem meg, még a mozdulatomba is megálltam.

- Igen, szerinte híztam melletted két kilót. – magyarázta tovább teli szájjal. Látványosan végigmértem, de észrevettem egy enyhe pírt az arcán ettől.

- Én nem látok rajtad felesleget.

- Látod? Én is pont ezt mondtam neki. Ő meg csak azzal jön, hogy mióta együtt alszunk, minden este bűnözünk.

- És akkor mi van? Ő talán csak zöldségeken él? Vagy kalória-bevitelt számolnak Miával szex helyett??

- Szegény Mia… - néz rám egy nagy mosoly mellett.

- Hányszor lehet két tojás és egy kolbász diétán… – csóváltam meg a fejem mosolyogva, mire Ő meg kiköpte a kakaóját, annyira nevetett, ahogy leeshetett neki mondandóm lényege.

***

Kényelmesen feküdtem a napozóágyamban, amikor megéreztem a váratlan hideg vízcseppeket rajtam.

- Vettel! – csattant a hangom, ahogy felhúztam a napszemüvegemet a szemeimről, s megláttam az elkövetőmet.

- Nem akartam, hogy napszúrást kapj. – vigyorog, mialatt a mellettem lévő nyugágyról vesz el egy törölközőt.

- Be vagyok kenve, nem fogok leégni, de köszönöm a figyelmességedet. – ironizáltam.

- Heikki merre van? – néz látványosan körbe, majd mellém telepszik.

- Miért suttogunk? – ülök fel, majd nyúlok azonnal a naptejes flakonért, hogy bekenjem a hátát.

- Meleg van… - panaszolja bánatát – ehetnénk fagyit.

- Szerinted meg fogja neked engedni a szadizód, hogy olyat egyél?

- Majd te meggyőzöd. – fekszik a helyemre vigyorogva.

- Én??? Hiszen nem is hallgat rám! – háborodtam fel.

- De rám sem! – hallani ki belőle a hisztis élt.

- Az a te bajod. – vágtam vissza vigyorogva.

- Mindenhol bekensz? Tudod, fehér bőrű vagyok, könnyen leégek… - villantja fel a perverz mosolyát.

- Nem akarsz te egy kicsit sokat? – háborodtam fel nevetve – Fagyit, teljes bekenést…

- Szeretem halmozni az élvezeteket, különösen, ha rólad van szó…