Száguldó örvény

Kedves Olvasóim!

Örülök neki, hogy elnyerte tetszéseteket az új történet, és ennyien írtatok nekem komit!

S akkor íme, itt a friss! Jó olvasást hozzá!

2. rész

Lassan nyitottam ki a szemeimet, már majdnem olyan voltam, mint egy lassított felvétel. Egy mellkassal néztem szembe, akinek a tulajdonosán feküdtem. Összehúzott szemekkel próbáltam kitalálni, hogy kivel is jöttem vissza a szállodába a buliból, de nem ment. Inkább a fejemet törtem, minthogy megmozdultam volna. Annyira jó meleg volt így…

A kéz a hátamon megmozdult, de ez is csak egy pillanatig tartott. Mindez azonban nagyon is ismerős volt nekem. Felemeltem a fejem, s akkor jöttem rá, hogy a mellkas is ismerős. Azonnal feljebb emeltem a fejem, s egy szöszke békésen alvó pilótát néztem.

Visszahelyezkedtem az előző helyemre, de azért benéztem a takaró alá, s láttam meztelen vagyok. Eldöntöttem, hogy nem fogok gondolkozni, hiába is jutottak most eszembe Britta tegnapi szavai.

- Ő is inkább a finnjével foglalkozzon… - morogtam, majd a szemeimet lecsukva eldöntöttem, hogy alszom még egy kicsit. A szemeim azonban még félálomban a digitális órát keresték az éjjeliszekrényen, s abban a pillanatban felébredtem – Bassza meg! – ugrottam ki az ágyból – Seb! SEB! – kiabáltam a pilótára, aki azonnal kinyitotta a szemeit – Fél óra múlva a hallban kell lennünk!! Gyerünk SEB! Tudod, megyünk Malajziába!

- MI? – nézett azonnal az órára – A francba!!!!- ugrott ki az ágyból, és a ruháit kezdte magára kapkodni, miközben én a maradék ruháimat tettem a bőröndbe.

- Elpakoltál? – néztem rá rohangászva.

- Basszus, nem! – kapott a fejéhez, miközben keresett valamit – Nincs meg a pólóm!

- Mindegy… gyere!! A kulcsod megvan? – próbáltam meg összefogni a hajamat.

- Igen, itt van. – mutatta fel a plasztikkártyát.

- Menjük, pakoljunk össze, a pólód meg majdcsak meglesz valahol. – néztem körbe tanácstalanul.

- És, ha valaki meglát? Félmeztelenül mászkáljak a folyosón? – ingerült volt ő is.

- A szomszéd szobában laksz! – csattantam fel – Majd én kinézek, mielőtt kimennénk, csak gyere már, lekéssük a gépet! Christian őrjöngeni fog!

***

A gépen ülve nem volt időm aludni, mert meg kellett csinálnom az összesítéseket a hétvégéről. Hátra ültem a gép végébe, ahol kényelmes fotelek vannak, így a hátam se fog megfájdulni a folytonos üléstől. Szerencsém volt, hiszen szombat este már sokat dolgoztam vele, így csak a vasárnapi történéseket kellett felvinni. Megpróbáltam minél gyorsabban dolgozni, hogy végezzek, mire leszállunk…

A reptéren kisebb csetepaté lett abból, hogy ki mivel menjen, ugyanis a büfés lányok szegény Heikkit a csapatbuszba akarták betuszkolni. Határozottan elküldtem Seb kocsijához Brittával, én meg Guil mellett a buszban foglaltam helyet.

- Kicsit szét vagy csúszva Ada. – vigyorgott rajtam.

- Nézz a szerelőidre. – vágtam oda.

- Nem csak a szerelőim, de még a pilótám is KO! – vigyorgott – Nem tudod Seb mikor kászálódott ki a buliból? – nézett rám kaján mosollyal, mire az oldalába könyököltem.

- Aúúúú! Ha már ennyitől bepörögsz, vajon milyen lehetsz az ágyban? – gondolkodott látványosan.

- Engem csak ne képzelgess az ágyadba, különben szólok a feleségednek! – csattantam fel.

A szállodában sem ment minden zökkenőmentesen, miért is ment volna. A recepción lévő hölgy irult-pirult, s zavartan magyarázta, hogy holnapra vártak minket, s nincs elegendő szabad szobájuk. Nagyon sajnálja, de ma már a Torro Rosso is így járt. Ők azt hitték, hogy holnap érkezünk.

- Emberek! – csapta össze a tenyerét Christian – Van egy kis gond! Nincs elég szabad szoba mára nekünk, így kénytelenek leszünk kettesével beosztani magunkat!

- Hogy mi van? – szólalt meg Mark – Ez azért szégyen!

- Én sem örülök neki, de ez van. – sóhajtott egyet a csapatvezető - Remélem mindenki meg tud egyezni valakivel.

- Na Ada, alszol velem? – vigyorgott Guil, Seb szemei pedig villámokat szórtak.

- Te nem vagy ép! Aludj Ciaronnal, biztos álmokban gazdag éjszakád lesz! – gonoszkodtam vele.

- Ez azért csúnya volt! - lépett oda a pilóta mosolyogva, én meg rákacsintottam.

- Britta! – néztem a sajtósra – Alszol velem?

- Persze! – mosolygott rám, és Seb egy plasztikkártyát nyújtott át nekem, majd Heikkivel kiegészülve a lift felé mentünk.

A szobában lepakoltam a nappaliba, és egy hatalmas sóhaj kíséretében a kanapéra dobtam magam. Masszírozni kezdtem a halántékomat, hiszen nem aludtam valami sokat. Az ajtón kopogtak, s Britta kinyitotta Heikki és Seb ácsorogtak ott. A pilóta, ahogy észrevett azonnal ledobta magát mellém.

- Nem megyünk el körülnézni? – vetette fel az edző.

- Én biztos nem megyek. – dőltem a pilóta vállának csukott szemmel – Én megismerkedek az ággyal közelebbről.

- Részemről oké! – hallottam meg Britta lelkes hangját.

- Én Adával tartok. – szólalt meg mellettem a pilóta – Christian egész úton boldogított, így nem tudtam aludni.

Nem volt kedvem tovább hallgatni a diskurálást, így a háló felé vettem az irányt. Az ajtót be akartam csapni magam mögött, azonban hallottam, hogy valaki ezt megakadályozza.

- Remélem nem baj, hogy csatlakozom… - csókolt a nyakamba a pilóta.

- Nem… - nyögtem ki ennyit, hiszen nagyon fáradt voltam.

Seb behúzta a sötétítőfüggönyöket, míg én a ruháimtól szabadultam meg azonnal. Egy szál bugyiba másztam be az ágyba, és nem sokkal ezután éreztem, ahogy egy csupasz mellkas bújik hátulról hozzám.

- Jó éjt Ada… - ölelt szorosan magához, majd kaptam egy puszit a fejemre.

- Jó éjt Bajnok…

***

Amikor kinyitottam a szemeimet egy pillanatra azt se tudtam, hogy hol is vagyok. Egy ismerős szuszogást hallottam meg magam mögött, s akkor jutottak eszembe a dolgok. A reggeli közös ébredés, a kapkodás, a repülőút, majd a szobamizéria.

Kimásztam az ágyból, majd a fürdőbe mentem, ahol a fogasról leemeltem egy fürdőköpenyt, s magamra vettem. A nappaliba sétáltam át, de ott nem találtam senkit, csak a bőröndöket. Az enyémen egy levél hevert.

„Ada!

Nem akartunk felébreszteni benneteket, így Heikkivel közösen arra jutottunk, hogy átcuccolok hozzá. Seb bőröndjeit idehoztuk, és Heikki azt kéri tőled, ha esetleg estefelé felébrednél, akkor légy szíves figyelj arra, hogy a Kölyök egyen valamit. Holnap 10-kor lesz egy megbeszélés lenn a konferenciateremben, így nyugodtan tudtok ti is pihenni.

Szép és tartalmas estét kívánok nektek!

Britta”

Amikor legelőször végigolvastam a levelet, legszívesebben megfojtottam volna a sajtóst. A második gondolatom, már az lett, hogy szép estéjük lesz kettejüknek. Lehet, szólnom kéne a szöszkének is, hogy csináljunk valamit. Habár… vajon mennyire lehet kreatív egy szőke férfi… puff semennyivel…

Az étlapot kerestem meg azonnal, és a telefont. Gyorsan leadtam a rendelést, utána a fürdős cuccaimat kerestem elő a bőröndömből. Nem sokkal később halkan kopogtak az ajtón. A pincér nagy szemekkel nézett rám, amikor köntösbe ajtót nyitottam, de különösebben nem foglalkoztam vele. Betolta a kocsit, majd távozott. A pilóta ekkor jött elő a hálóból.

- Rendeltél kaját? – nyújtózkodott – Egy angyal vagy. – puszilta meg a fejem.

- Mindig is tudtam. – vigyorogtam rá.

- Heikki, Britta? – nézett körül, ahogy kezdtet megteríteni.

- Átköltözött a sajtósod az edződhöz. – vigyorogtam továbbra is. Még a mozdulatban is megállt.

- Hogy mi? – nézett rám nagy szemekkel.

- Jól hallottad. – ültem le az asztalhoz, de Ő még mindig ugyanúgy ácsorgott.

- Én ezt most nem értem…

- Mit nem értesz? Jaj ti férfiak, olyan vakok vagytok. – legyintettem.

- Mert ti nők, annyi mindent túlbonyolítatok. – vágott vissza.

- Hát igen, ti vagytok a termés koronája… - gúnyolódtam – Aztán más kérdés, hogy ki hordja azt a koronát.

- Inkább együnk… - dörmögte.

Élveztem ezeket a szócsatákat vele, de mint mindig most is én nyertem, ezért zárta le oly könnyen. Egész evés alatt mosolyogva üldögéltem vele szemben, egészen addig, míg meg nem láttam valamit a szemében. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mi lehet a baj. Valószínűleg Heikki még annyira új, hogy ez még nem tűnt fel neki. Az üres tányérokat felpakoltam a kocsira, majd kitoltam a folyosóra. A hálóba mentem, ahol Ő már az ágyon feküdt és a tévét nézte.

- Elmegyek zuhanyozni. – léptem a fürdő felé.

- Én már voltam, úgyhogy nem kell sietned. – úgy válaszolt, hogy rám se nézett.

Ahogy beléptem a zuhanykabinba vált számomra valóságossá, hogy történt valami. Törni kezdtem a fejem, hogy mi volt furcsa, mondott-e olyat, mi ezt a változást okozza. Hanna… valószínűleg ezt nem velem beszélné meg, hanem valamelyik fiúval. Heikkit nem ismeri annyira, vagyis fogalmam sincs, hogy milyen viszonyban lehetnek. Viszony… fiúk… Kimi. Ugrott be, ahogy kiléptem a zuhany alól. Egész hétvégén nem beszélt róla, és képeken sem láttam őket együtt.

Köpenybe lépem ki a fürdőből, és különösebben nem zavart, hogy ott van, simán levettem és egy pólót kerestem magamnak. Felé tekintettem, Ő engem nézett. A szemében még mindig ott volt valami furcsaság.

- Mi a baj? – feküdtem le mellé, Ő azonnal kikapcsolta a tévét, de a tekintetét nem vette le rólam.

- Miből gondolod, hogy baj van? – kérdezte halkan.

- Kimi itt volt egész hétvégén, és te még csak meg sem említetted nekem. Mi történt? – másztam közel hozzá. Tudtam, ha baja van, csak a közelség nyugtatja meg.

- Nem tudom. Egész hétvégén dolgom volt, egyik helyről futottam a másikra. A pénteki interjúnál is az utolsó pillanatban esett be, és szinte még köszönni sem köszönt nekem. – magyarázta nagy sóhajjal – Vasárnap a fotózáson annyira éreztem, hogy kerül. Nagyon fontos a barátsága… fájna, ha valami félreértés miatt megszakadna a dolog. – játszott a hajammal.

- Akkor most itt az újabb lehetőség, hogy tisztázhassátok! – öntöttem bele lelket – Nem kell arra várni, hogy ő menjen oda hozzád… te is oda tudsz menni. – simítottam végig a mellkasán.

- Tudom. – suttogta – Annyira örülök, hogy te itt vagy…

- Seb… - emelkedtem meg, hogy a szemébe tudjak nézni – tisztázni fogjátok ezt, emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod. – simítottam meg a szőke tincseket – Néha még mindig akkora gyerek vagy… - nevettem el magam – Csak te vagy arra képes, hogy ilyesmi miatt rágd magad.

- Nem vagyok gyerek! – durcizott be egy pillanat alatt.

- Nem? – nevettem még jobban, már az ágyon fekve – Én ebben nem lennék annyira biztos!

- Jól van Ada, te akartad! – mászott nevetve fölém – Most megmutatom neked, hogy mennyire nem vagyok gyerek… - csapott azonnal le ajkaimra, és a keze már a pólóm alatt járt…