Otthon, édes otthon

3. rész

Sokat készültem az estére, még önmagamnak se akartam az okát megmondani. Hanna természetesen késő délután megjelent, de Sebastian akkor már nem volt itt. Még csak nem is üdvözölt úgy vonult fel a szobájába pufogva. Én nagy szemekkel néztem szüleinkre, de ők is csak húzkodták a vállaikat. Habár Apán láttam nem igazán tetszik neki középső lánya viselkedése.

A hajamba nagy hullámokat tettem, és középen tűztem fel, hogy szabadon tudjanak a vállaimra omlani. Fekete vastag harisnyát vettem fel, és hozzá egy szoknyát, aminek csak az egyik vállamon volt egy csatos pántja. Enyhe sminket tettem fel és egy kis ajakbalzsamot. Mikor végeztem, akkor robogott be Claire.

- Kész vagy? – jött be az apró fürdőbe hozzám – Hűha… azt hiszem ma minden pasinak le fog esni az álla.

- Ugyan… - legyintettem – de köszönöm. Te is nagyon csinos vagy! Vajon kinek is öltözhettél ennyire ki? Hmm… nem is tudom. – játszottam a gondolkodót.

- Menjünk, Hanna is már készen van, és Sebastian mindjárt itt lesz értünk. – sürgetett.

Összepakoltam azokat dolgokat, amik kelleni fognak egy táskába, felhúztam a csizmámat és elindultam Claire után. A konyhából szűrődtek ki a hangok valószínűleg Hanna és Sebastian ott tartózkodnak.

- Elindulunk még ma? – tette fel jó hangosan a kérdést Claire mellettem, miközben már a kabátjainkat vettük magunkra.

- Részemről nincs akadálya. – jelent meg Sebastian, de a szemeiben láttam egy kis fájdalmat. Bíztatóan mosolyogtam rá.

- Oh… a mai nap ribanca díj úgy látom elkelt!- jött oda Hanna is fennhéjázóan, s végigmért.

- Fejezd be az ostobaságaidat, már mondtam! – csattant mellettem Sebastian hangja. Időm sem volt megszólalni, de meghatott az, hogy megvédett minket.

- Szerintem inkább menjünk…- nyitotta ki a bejárati ajtót Claire, majd Hanna távozott utána. Sebastian megfogta nekem az ajtót, s egy pillanatra megtorpantam. Megfogtam a szabad kezét, majd lágyan megszorítottam. Rámosolyogtam mindegy hálám jeléül. A szemei csillogtak, ahogy engem figyelt. Elengedtem a kezét, majd kimenetünk, s beültünk a kocsiba.

Hanna ült természetesen előre, így Clairrel mi hátra. Én pont Sebastian mögött ültem, s a tekintetem sokszor találkozott az övével a visszapillantó tükörben. Csönd telepedett ránk, míg odaértünk a szórakozóhelyre. Hanna szinte úgy pattant ki a kocsiból, Sebastiannal értetlenül néztünk össze, míg ő egy kicsit megrántotta a vállát. Mikor kiszálltunk a kocsiból, Claire épp telefonált mellettem, és Marcusnak magyarázott. Ahogy visszafordultam Hannáék felé, ők már léptek is be a helyre. Rengetegen álltak kinn, de a világbajnokot természetesen soron kívül beengedik.

Vettem egy mély levegőt, és Clairrel közben a sor végére mentünk. Tudtam, hogy legalább fél óra fog eltelni, mire bejuthatunk. Kicsit haragudtam mind a kettőre, hogy így itt hagytak bennünket. Claire is pufogott mellettem, és igazam lett, fél órával később, és két karszalaggal a kezünkön végre beléphettünk. Nekem már az egésztől elment a kedvem. Azonnal felfelé, az emeletre vettük az irányt, ahol a többiek voltak. Mindenkivel köszöntöttük egymást, és végre megismerhettem úgy Marcust, mint a húgom pasiját. Hannáékat azonban nem láttam.

- Hannáék merre vannak? – kérdezte meg Claire azt, ami engem is foglalkoztatott.

- Hanna épp a pultnál iszik, Seb meg mellette van. Szerintem nem akarja otthagyni. – mutatott a pult fele Marcus az emeleti korlátnál. A tekintetem találkozott Sebastianéval, s Hanna ezt a pillanatot választotta arra, hogy egyik sráccal táncolni menjen. Sebastian megfogta a poharát, és azonnal a lépcsőkhöz ment. Figyeltem, ahogy felfele jön.

- Azt hiszem elege lett… - suttogta Marcus – próbáljuk meg elfeledtetni vele, hogy Hanna épp idiótát csinál magából.

- Gyönyörű vagy… - hallottam meg egy suttogó hangot a hátam mögött, azonnal megfordultam.

- Maga is nagyon fess Herr Vettel. – mosolyogtam rá, mire ő megfogta az egyik kezem.

- Hello Haver! – üdvözölte Marcus – Üljünk le… - indítványozta.

Beültünk az egyik boxba, beszélgetni. Sebastian mellém ült, és egy idő után azt vettem észre, hogy a hátamon egy kéz nagyon finoman simogatni kezd. A mellettem ülőre néztem, mire találkozott a pillantásunk. A szemei csillogtak, és a keze nagyon finoman simogatott tovább. Az eszem tudta, hogy mindezt nem szabad, de a szívem vágyott az érintésére.

- Haragudtam rád… - súgtam a fülébe.

- Miért? – állt meg a keze a kényeztetésben.

- Amiért otthagytál minket kinn a hidegben. – fordultam felé.

- Sajnálom. Mire beértünk tűnt fel, hogy nem vagytok mellettem. Ne haragudj. – a pillantása őszinte volt, így nem tudtam rá haragudni.

- Nem haragszom. – kortyoltam bele az alkoholmentes koktélomba.

- Sajnálom… - ölelt magához szorosan, már amennyire ez lehetséges volt.

- Mit? – néztem a szemébe.

- Mindent… - adott egy óvatos puszit csupasz vállamra, amitől megborzongtam.

- Odanézzenek!!! Sebastian Vettel már a nővéremet fűzi! Na végre megjött igaz, és szabad a pálya! – jött oda Hanna, és bűzlött a piától.

- Fejezd be! – kelt fel mellőlem, és ragadta meg a kezét.

- Miért? Itt az ideje, hogy tisztavizet öntsünk a pohárba! Joga van tudni!- mutatott rám.

- Hanna kérlek, fejezd be! – keltem fel én is, és kérleltem őt.

- Nem fejezem be! Te meg eressz el! – rántotta ki a karját, de megtántorodott – Tudod hányszor vágytam rá, hogy egyszer legalább úgy nézz rám, ahogy Őrá? - mutatott rám – Tisztában vagyok vele, hogy szereted Őt, de akkor miért kínozol engem?

- Hanna kérlek…

- Nem! El fogom mondani! Megcsaltalak, igen! Többször… még Marcussal is, de Ő nem hagyta magát. Azt hiszem, túlságosan szereti a húgomat. – Sebastianra néztem, aki közel volt az összeomláshoz. – Miért nem vallod már be neki, hogy szereted? Hogy évek óta szerelmes vagy belé?

- Hanna azt hiszem, mi most hazamegyünk. – lépett elő Claire, és én is mozdultam feléjük.

- Te ne gyere a közelembe! Te tettél tönkre mindent! Ha nem lennél ennyire szép, lett volna nála esélyem! – lökött egyet rajtam, mire valaki elkapott hátulról. Sebastian volt az.

- Mi most hazavisszük Hannát… - szólt még hátra nekünk Marcus, de engem még mindig Sebastian tartott. Felé fordultam, mert úgy éreztem, hogy van mit tisztáznunk…