23. rész
Mozdulatlanul
vártam erre a pillanatra. Mióta annyi csodálatos percben volt részünk, az
elmúlt másfél napban, párszor már megfordult a fejemben, milyen lehet a csókja…
Tudtam
mi következik, mégis volt bennem egy kis félelem, melyet az agyam egy rejtett
zugába zártam. A szemeimet nagyon lassan becsukva adtam meg magam neki… s
eljött a pillanat. A puha ajkait megéreztem az enyémen, de először csak egy nagyon
óvatos puszit kaptam, majd nagyon lassan kóstolgatni kezdte őket. Hagyta, hogy
szokjam a helyzetet, hogy én is felbátorodjak. Fantasztikus volt az egész. A
gyomrom beleremegett, az egész testemben érzelmek milliói keltek életre. Aztán megéreztem a nyelvét… amikor utat tört a
számba, az egész testemben valami felfoghatatlan borzongás futott végig a fejem
búbjától egészen a lábam ujjáig. Oly szorosan tartott, de nem is akartam
szabadulni, már a rabjává váltam.
Az
ajka elvált tőlem, s a szemeimet lassan nyitottam ki, hogy a varázs, mely
mindezzel életre kelt bennem tovább tartson. A szám még bizsergett, ahol az
előbb még az övé volt, s egy csillogó szempárral néztem szembe…
-
Hűha… - szólalt meg először Ő rekedt hangon, de ugyanúgy szaporán vette a
levegőt, mint én – túl nagy volt a kísértés, hogy mindezt ne tegyem meg.
-
Sajnáltam volna, ha nem teszed meg. – mosolyogtam rá, miközben éreztem, hogy az
arcom felveszi a paradicsom színét.
-
Kicsim… - a szemei annyi érzelmet ontottak felém, hogy úgy éreztem
beleszédülök.
A
karjaiba kapott, majd az aprócska ágyhoz sétált velem. Ráfektetett, Ő is
odabújt mellém, s én azonnal a karjaiba kötöttem ki. Szinte rajta feküdtem, de
úgy tűnt mindez egyáltalán nem zavarta. A hátamat, a karomat, az arcomat
simogatta, miközben egy-egy apró csókot váltottunk.
-
Ellie, Kicsikém… - hajolt oda egy újabb csókért – legszívesebben így maradnék
örökre, veled, de tudom, hogy nem lehet.
-
Sebastian… - suttogtam.
-
Olyan fura, hogy így hívsz. – neveti el magát – Anya szokta régen, mikor valami
csínyen kapott.
-
Zavar, hogy így hívlak? – távolodtam el tőle, hogy láthassam az arcát.
-
Nem, csak furcsa. – vonta meg lazán a vállát.
-
És hogy hívjalak, én is Seppinek, mint a családod, vagy Seb? – érdeklődtem
mosolyogva, de mégis zavarban.
-
Mond még egyszer… - ült fel, s a kezét az arcomra fektette.
-
Mit? – döbbenek meg.
-
Amit az előbb…
-
Seppi… - rebegtem el, mire azonnal lecsapott az ajkaimra. Oly szenvedéllyel
falta őket, ha a lábaimnak kellett volna a súlyomat tartani, valószínűleg
összeesem.
-
Fiatalok! – kopogott az ajtón Mel, mire elszakadt tőlem – Tiszta a levegő!
Lejöttök reggelizni?
-
Azonnal Mel! – kiabált vissza. – Hagylak felöltözni – kelt fel az ágyról – de remélem,
tudod, hogy nem úszod meg, hogy át ne cuccolj hozzám. – mosolygott, s egy röpke
csók után távozott.
***
Hatalmas
mosollyal mentem le Melhez, s hagytam magára az én szépségemet. Boldog voltam,
hisz velem volt, s vele lehettem.
-
Jaj, de széles valakinek a mosolya. – vigyorgott rám tesóm – Csak nem sikerült
kiengesztelned?
-
De képzeld, igen. – vágtam rá, majd a hűtőt nyitottam ki, hogy előpakoljak.
-
Van mára valami programotok?
-
Nem rabolod el tőlem, ma csak az enyém. – közöltem vele határozottan.
-
Nyugi, nem is akarom. – tette fel védekezéskép a kezeit – Különben is, tegnap
este megjött Tyler.
-
Oh… - mutattam felé meglepődött arcot, de különösebben nem érdekelt.
-
Tudom, hogy nem bírod meg minden, de azért, ha ma este itt vacsorázik, ugye
legalább egy kis kedvességet mutatsz felé? Kérlek… - nézett rám könyörgően.
-
Nyugi, jófiú leszek…
-
Tudsz te olyan is lenni? – csipkedődött velem, mire egy tündér lépett be a
konyhába, az én tündérem – Ellie, de jó, hogy itt vagy, majd te megneveled este
az öcsémet, ha megint Tylert akarja lenyelni.
-
Tyler? Az ki? – nézett ránk zavartan, de én már a kezemet nyújtottam felé, mire
azonnal elfogadta azt.
-
Mel hódolója, és ma este velünk vacsorázik. – adtam neki magyarázatot, amikor a
karomba simult.
-
Mindig Tylert piszkálja, de azt mondta ma jófiú lesz, habár nem is tudja milyen
az. – vigyorgott gonoszan.
-
Szerintem, ha Ő azt ígérte ma az lesz, akkor minden bizonnyal így is történik
majd. Ő mindig megtartja az adott szavát. – nézett rám csillogó szemekkel.
-
Látod Mel, én mondtam. – nevettem ki, majd ahogy elfordult tőlünk, azonnal adtam
Ellienek egy csókot, amit készségesen viszonozott is. Úgy éreztem, a mai nap
egyszerűen csodálatos.
Csendben
fogyasztottuk a reggelinket, amikor Mel telefonja megszólalt, majd egy nagy
mosoly kíséretében magunkra is hagyott minket.
-
Ki ez a Tyler? – nézett rám kíváncsian, miközben a teáját kortyolgatta.
-
Egy amerikai hülye gyerek. – fintorodtam el – Egy évben egyszer-kétszer eljön a
nagymamájához, majd mindenkinek előadja a nagy dumát, aztán lelép. Mel meg úgy
szalad utána, mint valami idióta tinilány.
-
Akkor azt hiszem, érdekes este elé nézünk. – jegyezte meg egy mosoly
kíséretében, s még én sem hittem, hogy mennyire igaza lesz.
Fabival
gyakoroltak egész délelőtt matekot, hiszen az Öcskös jövő héten vizsgázik.
Apának segítettem kinn az udvaron addig, hogy valamivel lekössem magam.
Igazából mindez a kezemre is játszott, hiszen így szabadon legeltethettem rajta
a szemeimet.
Ebéd
után segítettem neki átköltözni hozzám, majd az ágyon fekve beszélgettünk, s
végre a karomban tarthattam Őt. Nem volt senki, aki elrabolhatta volna tőlem. A
szoba félhomályban úszott, míg Ő szorosan hozzám volt bújva… tökéletes pillanat
volt.
-
Seppi… - támaszkodott a könyökére, hogy a szemeimbe tudjon nézni – Kérhetek
valamit?
-
Bármit. – vágtam rá szinte gondolkodás nélkül.
-
Tudom, hogy ma itt lesz Tyler, ezért sem akartam kérni ilyesmit tőled, de talán
holnap időt tudnánk rá szakítani, ha mindez nem okoz problémát neked. – darálta
le egy szuszra.
-
Mond csak, mit szeretnél…
-
El szeretnék menni… a szüleim sírjához. – a szemében oly mértékű fájdalom
jelent meg, hogy belefacsarodott a szívem.
-
Ellie, miért nem mondtad ezt előbb? – ültem fel döbbenten – Elmehettünk volna
bármelyik nap, akár most is.
-
Ne, kérlek ne! – tiltakozott azonnal – Tudod, hogy mennyit jelent a mai este
Melanienak.
-
De mond csak, mikor helyezed egy kicsit önmagadat mások elé? – vettem két
kezembe az arcát. Már most a pokolba kívántam a mai vacsorát, és Tylert is.
-
Annyi szeretetet kaptam tőletek, hogy képtelen lennék rá. – suttogta, s jelent
meg egy könnycsepp a szeme sarkában, s ahogy elindult az arcán azonnal letöröltem
onnan.
-
Holnap elmegyünk, ígérem… holnap csak a tiéd vagyok. – néztem mélyen a szemébe,
azonban nem bírtam magammal, az ajkaira tapadtam, minden nyílt és titkolt
érzelmemet beleadva, hogy tudja, mellettem sosem lesz egyedül.
***
Sziasztok!
El se tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy tetszik nektek a folytatás, és ennyi kommenttel megörvendeztetettek engem. Bízom benne, hogy kis párosunk kalandjai továbbra is izgalommal töltenek el benneteket.
Megígérhetek annyit, hogy a következő részekben sok minden kiderül Ellie életének azon szakaszából, melynek még nem volt részese Sebastian.
Jó olvasást, és bízom benne írtok megint!
Csóközön: szabus
Szia Szabus
VálaszTörlésPersze, hogy izgalommal tölt el Seb, és Ellie története :)
Ha esetleg újra "eltűnnék" hosszabb időre, akkor tudd, hogy az nem azért van, mert nem tetszik, ahogy írsz, hanem azért, mert fel kell kaparnom magam valahonnan jó mélyről :/
VÉÉGREEE!!! Olyan hevesen verdesett a szívem, miközben megcsókolták egymást, mint szerintem eddig még soha :D Hihetetlen, ahogy át tudod adni az érzéseket, szinte éreztem, hogy Seb engem csókol :P :$ Hmmm... de lennék Ellie helyében :P :P
A következő részre úgy érzem fel kell készülnöm, mert szerintem minden eddigi részt felül fog múlni, már ami az érzelmeket illeti. Nagyon kíváncsi vagyok Ellie eddigi életére, hogyan élt, és mik történtek vele, mielőtt egymásra találtak volna Sebbel.
Remélem Seb nem fog balhét csinálni, és jó fiú lesz, ahogy ígérte. Már azért is elkezdtem szurkolni, hogy ez a Tyler nevezetű gyerek lekopjon. Elég volt annyit mondania Sebnek, hogy évente párszor hazajön, és meg tudtam állapítani, hogy nagyon nem szimpi nekem.
Izgatottan várom a folytatást, szóval hozd minél hamarabb :P
csók
Reny
Szia!
VálaszTörlésNagyon megörültem a folytatásnak, nem számítottam rá. Szuper lett ez a rész is, szebbé tette az estémet!
Várom a folytatást!
Üdv.: Nóra