2014. március 4., kedd

Sorsfordító találkozás

24. rész

Melanien kívül a családban senki sem rajongott Tylerért, de Anya egész délután a konyhában sürgölődött Ellievel együtt, hogy tökéletes legyen az este. Én is a nappaliba költöztem le, hogy bármikor figyelhessem Őt. Az sem érdekelt különösebben, ha bárkinek ez feltűnt. Boldog voltam, s tudtam, mindez csakis miatta van.
Túlságosan hamar telt így el a délután, majd jött el az este. A csengő megszólalásakor nekem már a gyomrom forgott, azonban ahogy Elliere, és az Ő csillogó szemeibe néztem mindez egyáltalán nem is tűnt fontosnak. Mel persze szinte szaladt az ajtóhoz, hogy beengedje azt a bájgúnárt. Mindenkit sorban üdvözölt, de észrevettem, ahogy felénk nézett a szeme megakadt Ellien. Azonnal átkaroltam Őt, hogy tudja ez a kis piperkőc, a mellettem lévő szépség hozzám tartozik.
- Azt hiszem, hogy mi még nem ismerjük egymást. – lépett elé egy műmosollyal, azonban nem kerülte el a figyelmemet az sem, ahogy látványosan végigmérte. Mély levegőt kellett vennem…
- Elina vagyok. – közölte színtelen hangon, még én is meglepődtem ezen, hiszen számomra mindez ismeretlen volt eddig. Ha hozzám beszélt, a hangja mindig megtelt érzelmekkel…
- Nagyon örülök Elina. – hajolt volna közelebb egy pusziért, s én közbe akartam már avatkozni, mikor Ellie a kezét nyújtotta felé, ez az idióta meg csak állt ott leforrázva, de sután elfogadta azt. Majdnem felröhögtem, Apa el is fordult, mert annyira rázta a hangtalan nevetés. – Sebastian – lépett oda hozzám egy kézfogásra, de különösebben nem üdvözöltük egymást, egyikőnk sem volt oda a másikért.
Az asztalnál senki sem érezte úgy, Melanien és Tyleren kívül, hogy szórakoztatni kellene a társaságot. Nekem az lett volna igazán felüdülés, ha kidobhattam volna ezt a ficsúrt az ajtón. Egy dolog tartott vissza, hogy Ellie nagyon mérges lenne rám, s nem akartam neki csalódást okozni.
- Sebastian – fordult felém, hiszen engem jobban lekötött a mellettem ülő csendes szépség vagy a tányérom tartalma – azért látom, közbe te is beújítasz.
- Hogy érted ezt? – néztem rá gyanakvóan.
- Tavaly még egy másik szőke ült ugyanígy melletted. – jegyezte meg egy gunyoros mosoly mellett – De látszik az ízléseden mára csiszoltak valamit Angliában.
- Azonnal vegyél vissza, míg szépen mondom. – csattant a villám az asztalon. Az adrenalin zubogni kezdett az ereimben, de egy kéz azonnal a combomra simult.
- Azt hiszem, mi most megnézzük a desszertet. – állt fel mellőlem Ellie, s a kezét felém nyújtotta. Nem voltam rest elfogadni, s a konyhába mentünk, távol a társaságtól.
- Már az elején ki kellett volna dobnom az ajtón, ahogy belépett rajta. – dühöngtem, fel, s alá járva a helyiségben.
- Nem érte volna meg, még a végén meghúzod a hátad. – ölelte át hátulról a derekamat, s teljesen hozzám simult.
- Csak miattad nem tettem meg. – fordultam meg az ölelésében – Sajnálom, hogy ilyennek kell látnod – suttogtam az ajka előtt pár milliméterrel – nem akarom, hogy félj tőlem.
Ő szüntette meg a kettőnk közti csekély távolságot, s oly szenvedéllyel kezdte falni az ajkaimat, ahogy majd beleszédültem. Nem bírtam magammal. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak rá. A formás csípőjére, mely teljesen hozzám simult, ezzel egy nyögést nyomtam el a mellkasomban. A karcsú derekára, melyen az egyik kezem nyugodott. A melleire, melyeket még nem érinthetettem meg, de most azok a mellkasomnak feszültek, s a nadrágomban lévő férfisságom lüktetni kezdett erre.
A popsija alá nyúltam, s megemeltem, mire Ő a lábait csípőm köré fonta, de egy pillanatra sem szakítottuk meg a csókunkat. Már a nyakát térképeztem fel, s a fülembe hallottam halk sóhajait, mikor a kezem a felsője alá nyúlt be. Az agyam abban a pillanatban józanodott ki, s húztam ki a kezem, majd váltam el tőle.
- Ezt… most… - dadogta kipirosodott ajkakkal – nem folytathatjuk.  – mosolygott, s a szemei csillogtak – Azt hiszem, már várják a desszertet.
- Igazad van, így legalább hamarabb véget ér ez az átkozott vacsora, és veled lehetek. – segítettem le a pultról, majd egy röpke csók után csatlakoztunk a többiekhez.
Vacsora után a nappaliba ültünk le, s a vendégünk egyáltalán nem érezte azt, hogy nem kívánatos személy. A végére azért még Fabit is megtalálta.
- S mond csak Fabian, te mivel töltöd a nyarat?
- Ugyan mivel? Tanul! – vágta rá Mel.
- Miért?
- Megbukott matekból, s most Ellie korrepetálja a jövő heti vizsgára. – magyarázta testvérem.
- Mel! – csattant a hangom – Ez nem tartozik rá!
- Végül is miért ne? – nézett rám, majd Elliere – Ha a nagyobb nem ér rá, beéred a kisebbel is, igaz? – ahogy az agyamig eljutotta a mondandója, telt be a pohár, majd a kanapéról felpattanva azonnal megfogtam a grabancát, és felrántottam onnan.
- Ezt most azonnal szívd vissza!! Ne merd még egyszer a szádra venni, világos? – egyáltalán nem érdekelt, hogy szinte az egész család rajtam csüngött, hogy eresszem el. Ahogy elengedtem az ingjét kezdte tűzpiros arccal igazgatni.
- Nem kell azonnal mellre szívni, csak vicceltem. – mosolygott zavartan.
- Tyler, azt hiszem jobb lesz, ha most elmész. – nézett rá Apa komolyan.
- Én is azt hiszem, hogy jobb lesz, amíg egyedül megy. – néztem rá, közelebb nem akartam menni, ugyanis Ellie elém állt, s a derekamat átölelve magához szorított. Ahogy az ajtó csukódott mögötte, mindenki ajkát egy sóhaj hagyta el.
- Azt ígérted, hogy viselkedsz! – lépett elém Mel könnyes szemekkel – Tudod, hogy mit jelent nekem!
- Mindent elviselek, amíg rólam van szó! – vágtam vissza – De Elliet nem hagyom senkinek, hogy bántsa, főleg nem neki!
- Egyikőtök sem állta a szavát! – nézett ránk a szépségemmel, majd kifutott a hátsó ajtón.
Vettem egy mély levegőt, majd behunytam a szemeimet. Nem akartam Elliere nézni, mert valószínűleg ugyanazt láttam volna, mint Mel szemében… a csalódást. Azonban megéreztem egy nagyon finom kezet az arcomra simulni. Nagyon is jól ismertem, ezer közül is felismertem volna.
- Seppi… nyisd ki a szemed. – kérlelt. Nem tudtam neki nemet mondani, így teljesítettem a kívánságát. Csillogó szemeiben annyi érzelem volt, mely teljesen megbabonázott.
- Nem is haragszol rám? – döbbentem meg.
- Megvédtél… soha, senki nem védett még meg. – suttogta vékony hangon.
- Kicsikém… - vettem két kezembe az arcát – nem fogom hagyni, hogy bántsanak…
Rendet tettünk, majd segítettem Ellienek elmosogatni. Szó nélkül tettük mindezt, azonban nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá, vagy ne adjak egy apró csókot a szájára. Ugyanakkor bántott is a dolog, ami Melaniet illeti. De azt hiszem, ha egy kicsit is kinézne a rózsaszín felhő mögül, akkor ráébredne, hogy ez a Tyler egyáltalán nem hozzá való. Épp ezen tépelődtem az ágyon ülve már, amikor visszatért az én szépségem a zuhanyzásból.
- Min gondolkozol? – állt meg előttem, de én azonnal az ölembe vontam Őt. Nem ellenkezett.
- A mai estén, és Melanien. – válaszoltam őszintén - Azt sajnálom, hogy nem látja meg, sokkal jobb embert érdemelne, mint ez az idióta.
- Csak remélhetjük, hogy belátja, jobb neki nélküle. – adott egy puszit a homlokomra, miközben a kezemen simított végig.
- Szerencsés vagyok, amiért vagy nekem. – néztem a szemébe – Annyi ideig vártam valakire, aztán már le is tettem arról, hogy eljöhet az a bizonyos Ő… s amikor nem számítottam rá, szinte berobbantál az életembe. Nekem sosem kellettek olyan lányok, akik egy csettintéssel a karomba hullottak. Én mindig is olyan nőt akartam, akit én hódíthatok meg… én már csak ilyen szentimentális hülye gyerek vagyok. – magyaráztam neki teljes beleéléssel.
- Nem vagy az, hidd el… egyáltalán nem. – rázta a fejét határozottan. - Én nem hittem abban, hogy valaha is boldog lehetek… hogy egyszer jönni fog valaki, akinek, csak én kellek, senki más. – nézett rám csillogó szemekkel – Titkon oly nagyon irigy voltam azokra, akinek volt valakijük, hiszen szerették őket, s viszont szerethettek. Egyszer csak találkoztam veled, s akkor ott a liftben azt hiszem, minden megváltozott. – simított végig az arcomon.
- Minden porcikám vágyott arra, hogy veled legyen. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért… meg akartalak ismerni, tudni akartam ki vagy te, aki fenekestül felforgattad az életemet. – osztottam meg vele, az akkori gondolataimat – Minél többet tudtam meg rólad, annál kíváncsibb voltam, s annál inkább veled akartam lenni. Mintha egy láthatatlan szál mindig is hozzád kötött volna, de csak akkor vettem észre a létezését.
- Seppi… - suttogta meghatottan, könnyes szemekkel – senki sem mondott nekem még ilyen szépeket.
- Gyönyörű vagy, kedves, okos, intelligens, és majd megőrülök a közeledben. – nevettem el magam – Legszívesebben ránk zárnám ezt az ajtót, és csak a nyári szünet végén engednélek ki. – nevetett már Ő is velem – Tisztában vagyok vele, hogy vannak dolgok, melyekre még várnom kell… de tudom, hogy megéri…
Már egy ideje az igazak álmát aludta a karomban. Nagyon ellenkezni akart, de láttam rajta, hogy a mai nap eseményei teljesen leszívták az energiáit. Majdnem én is álomföldjére kerültem, amikor halk kopogásra figyeltem fel. Az ajtó nyílódott, s ott állt Melanie. Nem akartam felülni az ágyba, nehogy felzavarjam a szorosan hozzám bújó, békésen alvó tündéremet.
- Seb, ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak Elliet keresem. – suttogott zavartan.
- Már alszik. Baj van Mel? – riadtam meg, hiszen a mindig vidám és szertelen testvérem nagyon megtörtnek nézett ki.
- Nincsen, csak bocsánatot akartam kérni mindkettőtöktől a mai vacsora miatt.
- Se Ő, se én… mi egyáltalán nem haragszunk rád.
- Nem akarlak elveszíteni se téged, se Elliet Tyler miatt. Sajnálom, amiket mondott nektek.
- Mel… - lassan keltem ki Ellie mellől, az arcára adtam egy óvatos puszit, majd magam után behúztam az ajtót, így a folyosón voltunk már.
- Seppi… - teltek meg könnyekkel a szemei – annyira sajnálom… - nem tudtam mást tenni, mint átöleltem őt, majd hagytam, hogy kisírja szíve fájdalmát. A szobájába kísértem, és vele maradtam, míg el nem aludt.
A fáradság már engem is elért, ahogy visszafeküdtem Ellie mellé. Próbáltam minél halkabb lenni, s úgy helyezkedni, hogy hozzá tudjak bújni. Szükségem volt rá.
- Merre kószáltál? – szólalt meg hirtelen mosolygós hangon – Ha esti nasin, nekem is hozhattál volna. – feküdt szinte rám, s a szívem hangosan dübörgött a mellkasomban.
- Melanie volt itt, hogy bocsánatot kérjen mindkettőnktől Tyler viselkedése miatt. – osztottam meg vele.
- Hogy? – nézett rám nagy szemekkkel, már amit a láttam az arcából a gyér fény miatt.
- Eléggé ki volt borulva, így vele maradtam, amíg el nem aludt.
- Szegény Mel, az a majom nem érdemel egy könnycseppet sem.
- Én is így gondolom. – vettem egy nagy levegőt – Talán kezdi végre belátni ki is ez a Tyler valójában.
- Mel túl jó ember hozzá… sokkal jobbat érdemel. – simított végig az arcomon, beleremegtem az érintésbe.
- Ha ezt csinálod, nem fogunk aludni. – közöltem vele nevetve.
- Akkor… - dermedt meg – jó éjt! – mászott hirtelen le rólam, majd fordult nekem háttal. Nem voltam rest, s azonnal odabújtam hozzá, s a fülébe suttogtam.
- Attól még nem kellett volna elmenekülni…- éreztem, ahogy végigsimítottam a kezén a bőre tiszta libabőr lett. Simogatta a lelkem, hogy ilyen hatással vagyok rá. - Egy jó éjt puszit sem kapok? – ütöttem tovább a vasat, mire éreztem, hogy megremegett a karomban – Egy egészen kicsikét? – suttogtam, mire a füle mögötti kis részre adtam egy nagyon apró puszit. Sóhaj szökött ki az ajkai közül. Próbáltam kordában tartani a vágyaimat, de nagyon nehéz volt…
Nem szólalt meg, de felém fordult. A függönyök között beszűrődött fényekben láttam csillogó szemeit, kissé elnyílott ajkait… s teljesen elborult az agyam. Akartam, kívántam Őt, mint még senkit ezen a világon. Nem értettem magam, miképp is lehet valaki ily hatással rám. Egy dolgot akartam… legyen az enyém. Érezzem… mindenhol. Had ismerjem meg a testét… szeressem, csókoljam, érintsem meg… nyögje mámortól elvakultan az én nevemet… vágyjon rám úgy, ahogy én Őrá…
Azonban mégis minden erőmet összeszedtem, s elváltam az ajkaitól. Bebújt a karjaim közé, majd nem sokkal később egyenletes lévételei tudatták velem, elaludt. Végigsimítottam a kezén, mire motyogott valamit, nem értettem tisztán, csak a nevemet… mosollyal az arcomon nyomott el engem is az álom…

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ez a rész is nagyon tetszett! A hangulata a legelragadóbb ennek a történetednek!
    Hozd hamar a folytatást!
    Üdv.: Nóra

    VálaszTörlés
  2. Szia Szabus!
    Tudom, hogy régen írtam, de nagyon lusta vagyok mostanában :(
    Mint mindig most is elolvasom a részeket, amik sosem unalmasak. Mindig jó őket olvasni. Minden megvan benne amire egy olvasónak igazán szüksége van! ;)
    Szóval Gratulálok!, mert tényleg soha nem okozol csalódást nekem, amikor olvaslak :) Csak így tovább! :)
    Nagyon várom a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia.
    Ez a Tyler... Igaza volt Sebnek, ez a pasi egy tapló!! Jól nyakon kellett volna vágni a bunkó, lenéző viselkedése miatt.
    Igaz, hogy csak burkoltan, de volt mersze azt feltételezni Ellieről, hogy rámászik Fabira?? Elképesztő... És Melanie még védte őt, képes volt ráförmedni Elliere és Sebastianra. Remélem Mel is rájön, hogy ez a tapló nem hozzá való. P annál sokkal értelmesebb nő, minthogy egy ilyen semmirekellővel járjon.
    Hmmm... izzik ám a levegő a fiatalok között :D Egyenlőre tudják magukat türtőztetni, kíváncsi vagyok meddig :) Hihetetlenül édesek együtt. És minél több időt töltenek el egymás társaságában, Ellie egyre inkább kezd kibontakozni, és igazi nőként viselkedni. Persze ehhez Sebastian is bőven hozzá tesz :D Imádni való pasi :$
    Reny

    VálaszTörlés