60. rész

- Hogy mi? – olyan volt, mint egy partra vetett hal, szóra akarta nyitni a száját, majd becsukta. Azt hiszem elértem most az egyszer azt, hogy szegénykém nem jutott szóhoz.
- Igen… - néztem a szemébe határozottan.
- De miért? – tényleg nem érti. Csak hitetlenkedő pillantást kaptam te.
- Ennek nagyon egyszerű oka van: TE. – már láttam, hogy szóhoz szeretne jutni, de az ujjamat a szájára téve intettem csendre. – Tisztában vagyok vele, hogy csak jót akartál nekem ezzel a munkával, de rá kellett döbbennem, hogy ez így nem összeegyeztethető számunkra. Amikor én érek rá, te vagy foglalat és fordítva. Ez így nem mehet tovább, mert tisztában vagyok vele, hogy rövid úton ennek szakítás lenne a vége, és azt nem akarom kivárni…
- Inkább felmondasz…
- Igen.
- Christiannal beszéltél már róla?
- Nem, még nem… de holnap mindenképp sort kerítek rá.
- Liz, drága miattam, nem kell…
- Nem is miattad teszem, hanem kettőnkért.
- De mi lesz így veled? Ismerlek, hogy egy idő után unatkoznál…
- Majd beszélni akarok Christiannal, hátha tud adni valami olyan munkát, ami nem igényel sok időt, így többet lehetünk együtt.
- Drága… meg sem érdemellek téged. És én még kételkedtem… benned… bennünk… - hajtotta le szomorúan a buksiját.
- Ezt hogy érted? – kezdtem nagyon rosszat sejteni.
- Sokat voltunk külön… - kezdte félve, de én bátorításképp megfogtam a kezét. Tudtam, hogy valamikor meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést, s jobb előbb túlesni rajta, akár mennyire is rossz lesz. – És sokszor mentem oda a csajokhoz, a büfé részleghez beszélgetni. Így keveredett valahogy oda hozzánk Carol is. Először nem is akartunk tudomást venni róla, de egyszer mégis valahogy beszélgetésbe elegyedtünk vele… Teljesen más volt, mint akkor az irodában. Azt hittem megváltozott… még a csajok is megjegyezték, hogy egészen más lett… Tudom hihetetlenül hangzik, de tényleg így volt. Valahogy megpróbáltam a hiányodat pótolni…
- Carollal??? – ezen tényleg kiakadtam.
- Tudom… egy idióta voltam. Anyu is azt mondta, hogy kutyából nem lesz szalonna. Fokozatosan kezdett el fúrni téged. Komolyan mondom, hogy profin csinálja, mert észre sem veszi az ember, és kezded a dolgokat te is ugyanúgy látni, mint ő…
- Mégis mi változott akkor meg?
- Az utolsó dobása, nekem már egy kicsit sok volt… akkor vesztem Carollal igazán össze…
- Mi volt az? – láttam rajta, hogy valami rossz, nem is akart rám nézni.
- Azt mondta, hogy Lewis Hamiltonnal viszonyotok van…