63. rész

Ekkor nyílt az ajtó és Helmut lépett be rajta.
- Ó… ne haragudjatok. Nem tudtam, hogy van nálad valaki Christian… - láthatóan is meglepődött, és zavarban is volt.
- Nem zavarsz, gyere csak… mindjárt végzünk úgyis Lizzel. Csak még egy kérdés… - fordult immár hozzám újra – Ki az a Carol Smith?
- Carol? – kapta fel a fejét Helmut. – Mi van vele?
- Liz őt akarja javasolni a helyére…
- A helyére???? – kerekedtek ki a szemei. – Ez most nem nagyon értem…
- Felmond… - hangzott a tömör válasz Christiantól.
- Felmond? Azt hiszem, lemaradtam valamiről… - én meg csak kapkodtam a fejem a két pasi között.
- Én is itt vagyok ám… - emeltem fel egy picikét a hangomat, és láthatóan mind a ketten meglepődtek egy kicsikét.
- Oké… de akkor is elmesélhetnéd mi ez a felmondásos dolog, mert az előbb találkoztam Sebastinnal, és nem mondott nekem semmit erről, de a vak is látja, hogy a föld fölött lebeg… - az utolsó megjegyzésén, muszáj volt mosolyognom… s elmeséltem Helmutnak mindent… majdnem mindent…

- Szóval akkor, ha jól értelmezem a dolgokat, akkor Carolt, az én Carolomat akarod a helyedre?
- A te Carolodat? – kerekedett ki Christian szeme.
- Igen… Carol az unokahúgom… - adta meg a választ Helmut.
- Ó… akkor ezért mondtad, hogy ismerem… - fordult felém.
- Igen… szerintem ismerheted… itt dolgozik Mark csapatánál…
- Oké felőlem rendben van… majd akkor felveszem vele a kapcsolatot… és megkérdezem Ciaront is…
- Hidd el nem lesz semmi baj Carollal… ő nagyon is komolyan veszi a munkáját… Kiváló munkaerő… - ó igen Helmut, ha te azt tudnád mennyire kiváló… de majd én teszek róla, hogy megtudd milyen is ő valójában…

Sebi kis híján agyvérzést kapott mikor elmondtam neki, hogy Christiannál kit javasoltam a helyemre. Totálisan ki volt akadva. Megnyugtattam háborgó kis lelkét, amikor beavattam a tervembe…
- Ördögien egy gonosz nő vagy, remélem, tudod… - ölelt szorosan magához.
- A barátaidat engedd közel, az ellenségeidet még közelebb…
- És én hol vagyok ebben az elméletben? – kíváncsiskodott.
- Te itt sehol…
- Sehol??? –lepődött meg teljesen.
- Az igaziról itt nem esett szó…
- Szóval neked az igazi vagyok??? – kajánkodott.
- Igen… - bújtam szorosan hozzá.
- Szeretlek drága… - csókolt meg szerelmesen.
- Na de fiatalok… inkább menjetek szobára… - kacarászott Christian.
- Hidd el azt tervezzük… - adta meg a választ Sebi.
- Nem akarom tudni…
- Nem is fogod… - kézen fogott, s a pakolóig meg sem álltunk.

- Hová ilyen sietősen? – kérdeztem kedvesemet már a lift előtt állva.
- Reggel ígértél valamit…
- Hogy ágyba duglak… igen nem felejtettem el…
- Én sem. - hát igen… erre mondják, hogy ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó…