64. rész

Gyönyörű szép vasárnap délután van, és én épp megpróbálkozom átjutni a tömegen, hogy megnézhessem kedvesemet, amint átveszi a másodiknak járó serleget. Tudom, hogy boldog, hisz Mark a hétvégén utolérhetetlen volt, ezt mind a ketten tudtuk. Talán Chris áll mindezek hátterében… Nagyon nehezen haladok, hogy minél jobb szemszögből csodálhassam meg az eseményt, amikor egy kéz megfogja az enyémet, és oldalazva előre húz… A tulajdonos Chris volt…
- Szia – köszönt mosolyogva – gondoltam, hogy nézhetnénk közösen… - valahogy rá nem tudtam annyira haragudni, mint a többiekre, mert az utóbbi időben rengeteget volt Markkal, így Carol bűvköréből kikerült.
- Szia – mosolyogtam én is, hisz boldog voltam Sebi miatt – rendben én benne vagyok…
S ekkor jöttek meg a fiúk is a kocsikkal. Mark önfeledten ünnepeltette magát, de engem csak Sebi érdekelt. Odament a szerelőihez, akik megölelgették, és végre engem is észrevett, s kaptam egy forró csókot, és egy halkan elsuttogott ’Szeretlek’ szavacskát…
A ceremónia után, pedig jött a csapatfotózás a medencénél. Természetesen először a pilótáknak le kellett futniuk a kötelező köröket az újságírókkal, ahol többet kérdezték őket a magánéletükről, mint a versenyről, de ezt csak később vallották be. Én azért megpróbáltam jól szórakozni, amíg Sebi távol volt, hisz ez volt az utolsó nagydíj, ahol Christian asszisztense vagyok. Már mindent megbeszéltünk, és kaptam egy háttérmunkát, ami nem sok időmet veszi el, így a megmaradtat, kedvesemre tudom fordítani.
Carol fölényes mosollyal az arcán közlekedett egész hétvégén. Gúnyos megjegyzésekkel tarkítva, persze ez mind felém irányult. Én próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, és sokszor kellett még a nyelvemet is szinte meg haraptam, hogy ne válaszoljak egy epéset vissza, de tisztában voltam vele, hogy úgyis fel fog sülni, és akkor mindenki megtudja, hogy milyen ember is ő valójában… csak ki kell várnom…
A szerelőbrigádok persze versenyeztek a medencénél, hogy ki tud több alkalmazottat megfürdetni, s velem is próbálkoztak, de Christian annyival védett meg, hogy hagyják ezt meg Sebinek… na kösz, ez igazán kedves volt…
S akkor megérkezett, hatalmas hangzavar közepette ő… ő, aki a mostani életem központi figurája… ő, aki nélkül, már szinte a létezés is elképzelhetetlen… ő, akinek hiánya már szinte fizikai fájdalmat okoz… ő, aki a szívem választottja…
A fényképezés szinte még csak elkezdődött, amikor Christian fogta magát és beleugrott a medencébe… mi pedig csak lestünk… majd három szerelő nagy nehezen Sebit is teljesen eláztatta, majd jött a futamgyőztes Mark… Kedvesem, ahogy egy jó harcoshoz illik, próbálkozott csapattársával, hogy behúzza maga mellé, de csak ő jár rosszabbul, mert egyre vizesebb lett.
Az ausztrál egy apró piruettel emelte ennek a délutánnak a fényét, s arra eszméltem fel, hogy szinte tele van a medence, már a fotósok is benn vannak, hogy még jobb helyen tudják lencsevégre kapni kedvencüket. Mindenki ott volt Adrian, Helmut, Christian, Norbert Sebi apuja, és rengeteg szerelő, és még sokan mások… Nagyon sokat nevettem rajtuk, de a mosolyom lehervadt, amikor egy csurom vizes Sebastian Vettel állt meg előttem…
- Drága… te sem maradhatsz ki… - közeledett felém, én, pedig próbálkoztam a hátrálással, de Christianba ütköztem.
- Választhatsz Liz, hogy ki dob bele a medencébe, vagy Seb, vagy én… - s közben fölényesen rám mosolygott. A következő pillanatban már Sebi ölében voltam, és egy pici ugrással, már a medencében.
- Drága… annyira boldog vagyok… - húzott egy csókra magához a medencében. Annak azért örültem, hogy kedvesem vigyázott rám, hogy ne nyeljek sok vizet. – Szeretlek… nélküled ez nem sikerült volna… - nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek bajnokom… - s most én csókoltam meg.
- Menjetek szobára… - hallottuk meg Christian hangját mellettünk.
- Nyugi főnök, ő egy nagyon szófogadó fiú… - kacérkodtam.
- Bizony ám… - Sebi mosolya csak szélesedett, Christian pedig csak rázta a fejét, s közben nevetett.
Azért nagy nehezen kikászálódnunk a medencéből, én azonnal kaptam Christől egy törölköző, s úgy láttam ő sem járt jobban, mint én… ezen jókat derültünk. A fiúknak persze ez sem volt elég, ők még a kikötőből is leugrottak. Olyanok voltak, mint két gyerek… két nagyra nőtt gyerek…
Az esti bulira is azért sikerült odaérnünk, tekintve, hogy Sebivel kétszer is egymásnak estünk. Egyszer a pályán lévő kamionban, másodszor a szállodában. Az este fergetegesre sikerült… nagyon örültünk neki, hogy Kiminek és Heniinek is sikerült beesnie. Egy dolog volt végig csak fontos számomra, hogy végre valóban úgy éreztem, hogy minden helyre jött kedvesemmel… csak ő fontos nekem jelenleg… senki más…