Szombat és a vasárnap nagy része csak úgy elrepült mellettem. Sokat voltam a tengernél, napoztam, könyvet olvastam, zenét hallgattam, egyszerűen pihentem, mind testileg, mind lelkileg. Végre teljesen végig tudtam gondolni mindent. A megismerkedésünktől, a török futamon át, egészen a mai napig…
Összeszorult szívvel néztem a szerelmes fürdőzőket… Ahogy szerelmes csókokat váltanak, ahogy becézgetik egymást, elvesznek egymás tekintetében, megfeledkezve a külvilágról… talán én is ilyen boldog lehetnék Sebbel…
Mi van, ha Guilnek igaza van, s csak a vak nem látja, hogy odavagyunk egymásért. Ha az égiek egyszerűen csak összeesküdtek ellenünk, és én tényleg félreértelmeztem a levelének a mondanivalóját. És ott van még Hanna is… láttam, hogy miképp néz rá, és hogy rám. Az egyik lenéző, a másik vágyakozó. Ő meg akarta nekem mindezt magyarázni, s én nem hagytam neki… tényleg egy idióta vagyok. Lehet, agyon izgulja magát miattam… Lehet keresett már egy csomószor, de én ostoba még a telefonomat is kikapcsoltam, hogy el se tudjon érni… hogy bocsánatot se tudjon kérni…
Futólépésben mentem a kis ház felé, szívemben tele reményekkel. Végre tudtam, hogy mit akarok, és kit. Boldog voltam… nagyon boldog. Ahogy beértem egyszerre a telefonomat kezdtem keresni. Nagy sietségembe nem is jutott eszembe, hogy hol is hagytam utoljára azt a kis szerkentyűt. Megpróbáltam lenyugodni, és összeszedni a gondolataimat, hol használtam legutóbb. Eszemet a helyére téve, végre beugrott, hogy tegnap este Sarahnak írtam egy sms-t az ágyból.
Szinte repültem be a szobába, és vettem a kezembe a számomra jelenleg nagyra becsült szerkezetet. Nem ábrándoztam sokat, s bekapcsoltam. Vártam, végre jelezzen, hogy üzenetem érkezett, vagy nem fogadott hívásom attól az embertől, aki jelenleg kitölti mind az agyam, mind a szívem nagy részét.
De mind hiába vártam Sebtől nem érkezett semmi. Sarah írt, hogy örül neki, hogy egyben vagyok, és jól, s vár pénteken. Egy kicsit összetörtem. Vagy negyed órája ültem a nappaliban, s a telómat szuggeráltam, de rá kellett jönnöm, hogy hiába. Én ide felejteni jöttem, s úgy néz ki, ő már megelőzött ebben…
Szomorúan tettem le a dohányzóasztalra a kis készüléket, s úgy gondoltam ideje lenne megnéznem, hogy mi hír a nagyvilágban. Teljesen elzárkóztam az utóbbi pár napban. Ölemben a laptoppal, próbálkoztam meg a figyelmem elterelésével…
Nah, annak örülök, hogy Bella eldöntötte, hogy szereti :D De ne adja fel! Keresse meg Sebit és tisztázzák a dolgokat 8I 8I 8I
VálaszTörlésSebi miért nem kereste egyszer sem? :(
SZUPI LETT ♥♥♥♥♥
Puszi, Alofun