Remény a boldogságra 17. fejezet

Zaj ütötte meg a fülemet. Megálltam, és próbálkoztam beazonosítani a hang forrását, s rá kellett döbbennem, hogy ez bentről jön, és a telefonom szól. Egy pillanatra hezitáltam, hogy siessek-e be vagy sem, amikor elhallgatott. Lassan haladtam a sötétben, szinte vontatottan mentem oda a kis készülékért, hogy megnézzem ki keresett. A szemeim hatalmasra kerekedtek, amikor megláttam a hívó félt. Sebastian. 10 nem fogadott hívás tőle. Újra csörgött a kezemben, én meg csak néztem, de nem bírtam felvenni…
Már nem is számoltam, hogy hányszor csörögött a kezemben a kis készülék, amikor észrevettem, hogy a sötétben egy autó állt meg a ház előtt. Nem láttam sok mindent az autóból, ismerősnek sem tűnt, így felkapcsoltam a villanyt, nem foglalkoztam tovább vele. A telefonom újra megszólalt, ő hívott megint, de nem bírtam tovább felvettem…
- Hallo… - szóltam bele halkan.
- Bella… - hallottam meg a hőn szeretett hangot – Hála az égnek, hogy felvetted, már annyira aggódtam. – a hangja kétségbeesettnek tűnt.
- Miért hívtál? – próbáltam meg közönyt mutatni felé, de a könnyeim utat törtek maguknak.
- Bella, tudom, hogy egy balfék vagyok, s elrontottam egy csomó mindent, de szeretném megmagyarázni neked. Kérlek, csak hallgass meg…
- Pénteken Valenciában találkozunk. – válaszoltam hidegen.
- Csak 5 percet kérnék tőled. Bella… kérlek… - próbált rám hatni.
- Most nem érek rá, és különben sem vagyok otthon. – magyarázkodtam.
- Bella, kérlek… tudom, hogy otthon vagy.
- Hogy mi? – lepődtem meg. – Honnan tudod, hogy hol vagyok? – kértem számon azonnal.
- Én… én péntek óta téged kereslek. Elmentem a gyárba és ott mondták, hogy beteg vagy, és elmentél. Sarah mélyen hallgatott. Mindenkit megkérdeztem, hogy merre lehetsz, és a főiskolai barátnőid mondták, hogy merre bujkálhatsz…
- HOGY MICSODA??????? – kiabáltam vele. – Hogy tehettél ilyet, ehhez nem volt jogod!!!!!
- Bella… kérlek, csak hallgass meg. Itt vagyok kinn az ajtód előtt. – könyörgött.
Lecsaptam a telefont, és az ajtóhoz vágtattam. Nagy mérges voltam rá. Ehhez nem volt joga. A barátnőimet is meg fogom fojtani, de elsőként Seb lesz az áldozat. Mérgemben felrántottam az ajtót… ott állt velem szemben, teljesen megtörten. Most ez sem tudott meghatni, mert nagyon haragudtam rá…