Megtalálni Őt... (4/4)

Szeretném most mindenkinek megköszönni, aki megtisztelt azzal, hogy írt nekem pár sort a részekhez. Sajnos, mint minden ez is véget ér, s íme az utolsó rész...

Mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy most szombattól nyolc napig nem leszek itthon, de ha hazaérek kaptok folytatást a Hinni az életben című történetemhez.
Pusza mindenkinek: szabus


5 évvel később…

A bejárati ajtón belépve fülelni kezdtem, de odabenn csak a csend fogadott. A bőröndömet az ajtó mellé támasztottam, és mosolyogva állapítottam meg, hogy az övé már ott áll. Tudtam, hogy csak holnapután utazik, mégis… tisztában voltam vele, hogy mindezeket azért teszi, hogy velünk több időt lehessen. Azt az egyet nem tudja, hogy mi is vele tartunk…
Az udvar felé vettem az irányt a házban, s az elhúzható üvegajtón keresztül megláttam őket kinn az udvaron. Egy pillanatra megálltam, s mosolyogva figyeltem azt a két személyt, aki nekem az életet jelenti. Öt évvel ezelőtt hoztam egy döntést, de soha nem bántam meg, hogy mertem kockáztatni és a biztosat felváltottam egy bizonytalanra. Ő mindenben támogatott sosem siettetett semmit. Türelmes volt velem, hagyott nekem időt, hogy rendezzem magam körül a dolgaimat, és utat nyissak a közös jövőnknek.
Boldog mosolyra húzódott a szám, ahogy titokban figyeltem alig egy éves kislányunk, Amina néha bizonytalan lépteit. Folyamatosan pakolt az egész házban, de ez egyikünket sem bosszantott, sőt! Lina megállapította minden bizonnyal lakberendező lesz a mi Kicsikénk. Lina ott ült mellette, s követte minden lépését. Épp a kedvenc pingvinjével akarta birtokba venni az udvar egy részét, mikor megcsörrent Lina telefonja az asztalon. Amina is oda pillantott…
- Aja… tóóó. – mutatott az asztalra, figyelmeztetve, hogy a kis szerkentyű bizony most neki szól.
Közelebb mentem, és csak mosolyogtam azon, hogy mennyire okos a mi Kicsikénk. Tudtam, hogy ebben Linának nagy szerepe van, hisz mindig foglalkozik vele. Nekem sokszor van lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy rengeteget utazom, így sokat vagyok távol tőlük. Drága feleségem azonban mindig megnyugtatja háborgó lelkemet, s mindig odafigyel, hogy véletlenül se érezzem úgy, kimaradok valamiből.
Míg Lina beszélt, azért fél szemmel lányunkat követte. Én közvetlenül az ajtó előtt álltam, Amina épp arra lépkedett, s észrevett az ajtóban. A kék szemei felragyogtak, s a kicsi ajka mosolyra húzódott, majd kiabálni kezdett…
- Aja!!! – mutatott felém Anyukájának – Aja!!!! – mutogatott továbbra is lelkesen. – App!!!
Kinyitottam az ajtót, kiléptem az udvarra, majd felkaptam a kislányunkat, s a magasba emeltem, mire Ő hangosan kacagni kezdett. Linára pillantottam, ő még a mozdulatban is megállt, kezében a telefonnal, ahogy meglátott engem. Egy nappal előbb érkeztem, mert meg akartam lepni őket… sikerült. Majd motyogott valamit, és gyorsan letette. A szemében hitetlenséget láttam, szerintem nem hitte el, hogy itt vagyok. Boldog mosollyal az arcomon néztem rá, kislányunkkal a kezemben, aki szorosan kapaszkodott a nyakamba.
- Seb… - nézett rám, s én kitártam a másik kezem, Ő pedig szorosan bújt hozzám. Az életem értelmeit öleltem magamhoz.
- Annyira szeretlek! – suttogtam Lina fülébe.
- App! Szeee! –szólalt meg kislányunk, mire egy hatalmas cuppanósat adott az arcomra.
- Téged is Kicsikém! – pusziltam meg a kis arcát, mire kacagni kezdett.
- Nem úgy volt, hogy csak holnap tudsz jönni? – nézett rám feleségem csillogó szemekkel.
- Hááát… az még tegnap volt. Azaz igazság, hogy nagyon hiányoztatok nekem, így siettem hozzátok haza. – csókoltam meg Lina homlokát, mire Ő lábujjhegyre emelkedett egy aprócska csókért.
- Pííí! – nyújtózott lefelé a kezemből Amina a pingvinért, és letettem a földre, közben azért szemmel tartottuk, merre is kószál.
- Gyere, üljünk le. – húztam az egyik árnyékban lévő fotelba Őt. Kényelmesen elhelyezkedett az ölemben, fejét a nyakhajlatomhoz tette.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe, én ránéztem s megcsókoltam. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is mennyire kívánom őt. Kitölti minden gondolatomat, s mióta Amina is megszületett szavakba sem tudom önteni, hogy mit érzek iránta. A karrierjét felváltotta az anyaságra, s mindezt boldogan, és örömmel tette. Habár tudom, hogy részt vesz az autó fejlesztésében, hisz holnap után is a gyárba megy… és mi is vele tartunk.
- Aja! App! – kiabált nekünk kislányunk, s ahogy felé néztünk, kicsi kezét szája elé tette, és egy csókot dobott nekünk. Csak nevettünk rajta. A szőke göndör fürtjei táncoltak a kis arcocskája körül, s ő kacagott, majd a pingvinnel a kezében futni kezdett az udvaron. Lina azonnal felpattant az ölemből, hogy kislányunk után szaladhasson. Mikor utolérte, felkapta őt, majd egy puszit adott az arcára.
Elindultak felém, és én kitárt karokkal fogadtam őket. Mindketten letelepedtek az ölembe, s magamhoz öleltem őket. A béke és nyugalom költözik a lelkembe, ha velem vannak. Tisztában vagyok azzal, hogy sok mindenen kellett keresztülmennie a kapcsolatunknak Linával, de megérte. Ha szemébe nézek, tudom, hogy megérte. A szerelmünk gyümölcse pedig bizonyíték arra, hogy létezik mindenki számára az igazi. Mert én már nem csak hiszem, hanem tudom is, hogy megtaláltam Őt…