Száguldó örvény

Kedves Olvasóim!

Köszönöm szépen mindenkinek a díjakat, nagyon jól esik, hogy rám gondoltatok! Meg kell köszönnöm a kommenteket, amivel részről-részre elhalmoztok engem! Íme az új rész...

4. rész

Hátradőltem a széken, s próbáltam mélyeket lélegezni, hogy a reggel óta tartó fejfájásom valamelyest csillapodjon. A hétvége sajtóprogramja még mindig nem állt teljesen össze, s én úgy éreztem, hogy ma erre egyszerűen képtelen vagyok, pedig már csütörtök volt. Meditálásom közepette az iroda ajtaja nyílódott, de nem kellett kinyitnom a szemeimet, hogy tudjam ki az.

- Mi sodort erre szöszke? – nyitottam ki a szemeimet, de Ő már az asztalom előtti székbe foglalt helyet.

- Meleg van… - húzta el a száját.

- Mond csak Bongyi, a borotvád bújt el előled, vagy te előle? – kötözködtem vele vigyorogva.

- Ha-ha-ha… nagyon vicces valaki. – terpeszkedett, és a lábait az asztal szélére rakta.

- Nem szabadulsz meg még mindig ettől a barna cipőnek mondott ocsmányságtól? – már a teszt idő alatt is zavart ez a lábbeli.

- Mond csak, mi van ma???? – akadt ki teljesen – Elegem van, ma mindenki engem talál meg? Meleg van, nagy a páratartalom, és még eső is várható. Ez nem elég, még te is a véremet szívod!

- Én mindig a véredet szívom! – vigyorogtam rá.

- Na jó – kelt fel a székből és az ajtóhoz ment – majd visszajövök, ha kicsit kedvesebb leszel velem. – húzta fel az orrát.

- Hé Seb! – szóltam még vissza mielőtt kilépett volna az irodámból – Majd akkor gyere vissza, ha már nem leszel hisztis! – vigyorogtam töretlenül.

- Nem vagyok hisztis!! – zárta le a beszélgetést, majd csapta be az ajtót. Egyszerűen nem bírtam ki, nevetnem kellett.

- Még szerencse, hogy nem vagy hisztis. – nevettem, de már az ablakhoz sétáltam – Ugye ma már nem talál meg? – néztem az ég felé, majd visszafordultam a munkámhoz, de valahogy én sem hittem abban, hogy lesz ilyen szerencsém…

***

A papírjaimba voltam ismét mélyedve, amikor megint nyílt az ajtó. Elnyomtam egy mosolyt, amikor halkan csukódott. Tisztában voltam vele, hogy Ő az, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Az asztalom mellé sétált, majd egy pohár fagyival néztem szembe. Meglepődve kaptam fel a fejem.

- Békejobbot nyújtok… - tartotta fel a kezeit.

- Tudod mi a gyengém. – néztem rá, de már nyúltam a fagyiért. Jót tett a szervezetemnek a meleg miatt – Gyere… - álltam fel a székből – üljünk a kanapéra.

- Oké… - foglaltunk helyet, s akkor megéreztem a mentolos tusfürdőjének az illatát, s láttam a szponzori cipőt a lábán.

- Ez már jobban tetszik! – mutattam a lábbelire, s kanalaztam egyet a fagyiból.

- Nem olyan meleg, mint a másik. – nézett rám mosolyogva.

- És jobban is néz ki. – vigyorogtam rá, és újból bekaptam egy kanállal a jégkrémből.

- Én is… - nézett rám nagy szemekkel, s én gondolkodás nélkül adtam egy kanállal neki.

- Mond csak merre kószáltál? – sandítottam rá.

- Pályabejáráson… - nyúlt az ujjával bele a fagyimba kanálként használva azt.

- Héééé… - húztam el tőle – Ez az enyém! Neked különben sem szabad, nem fogsz beleférni a kocsiba!

- Majd segítesz ledolgozni a felesleget… - suttogott a fülembe, s a nyakamba csókolt bele. Megborzongtam a hideg ajkaitól.

- Szeretnéd… - morogtam.

- Én nagyon! – vigyorgott kitartóan, majd az ölembe hajtotta a fejét, és végigfeküdt a kanapén.

- Csak nem fáradt vagy? – vigyorogtam én is rá.

- Megterhelő a semmittevés. – nevetett.

- Ó, akkor még egy-két interjúra van időd. – mutattam lelkesedést.

- Na, azt már nem! – tiltakozott egyszerre – Én ki nem megyek arra a melegre. Most olyan jó így… Ada? Kérdezhetek valamit? – nézett rám átható kék szemeivel.

- Persze! – félretettem a poharat, s így csak rá tudtam figyelni. Végigsimítottam a szőke tincsein, ami a nagy melegtől most csigákba álltak össze, ezzel is emelve a kisfiú imidzsét, míg a másik a mellkasán pihent meg.

- Szerinted Brittának tetszik Heikki? – a kék szemek az enyémbe fúródtak, de közben az ujjaimmal kezdett játszani.

- Seb… te is tudod, hogy soha nem érdekelt más magánélete, és nem adok a pletykákra. Britta a sajtósod, de ugyanakkor nő is. Joga van arra, hogy megtetsszen neki bárki innét. Mi csak örülhetünk annak, ha boldog, de annak még jobban, ha ebből a csapatból választ. – magyaráztam neki türelmesen. A sajtós és én is biztos pont vagyunk az életében, de véleményem szerint már Heikki is ebbe tartozik lassan.

- Tudom, hogy igazad van, de akkor is fura. – húzta el a száját.

- Nem örülnél neki, ha így lenne? – tudtam, hogy Brittát emésztené a dolog, ha Sebnek fenntartásai lennének.

- Nem tudom… - biggyesztette le az ajkát, és rántotta meg a vállait.

- Én úgy gondolom, hogy most ezen ne agyalj. Itt jön megint egy hétvége, és neked erre kell összpontosítani, nem mások magánéletére. Fontos, hogy az autó jó legyen, de annál lényegesebb az, hogy te fejben ott legyél. – magyaráztam neki türelmesen, miközben simogattam a szöszke fürtöket.

- Tudom… - fordult oldalra felém, majd a pólómat húzta fel, és a hasamra adott apró puszikat…

***

Szombaton az utolsó szabadedzés leteltével döbbentem rá, hogy csütörtök óta nem is láttam Őt. Őszintén megvallva ki sem látszottam a munkából, és Kuala Lumpurból is csak annyit láttam, ami a szálloda, és a mi részlegünk között helyezkedik el. A meleg már szinte elviselhetetlen volt számomra, úgy éreztem, hogy minden energiámat leszívja.

Britta magyarázott nekem, hogy milyen interjúi lesznek Sebnek ma, és miket cserélt fel, vagy tett át későbbi időpontra a meleg miatt. Az iroda közepén álltunk, és a sajtós csak mondta és mondta…

Arra figyeltem fel, hogy a hangját csak tompán hallom, és az egyik fülem irtózatosan csengeni kezdett, a szemeim előtt fekete foltok kezdtek őrült táncba. Gyorsan megráztam azt, mintha ezzel a mozdulattal vagy meg tudnám szüntetni, vagy ki tudnám irtani onnan. Vettem egy mély levegőt, s akkor úgy éreztem, hogy valamivel könnyebb, de a szemeim nagyon le akartak csukódni…

- Akkor azt hiszem így jó lesz, igaz? – várta tőlem a választ – Ada… jól vagy?

- Én… azt hiszem… - s ekkor sötétség telepedett rám…

Úgy éreztem, mintha egy álomból ébrednék, és valamivel könnyebben is éreztem magam, mivel hűs levegő ölelt körbe. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és azonnal egy kék aggódó szempárral néztem szembe.

- Remélem, tudod, hogy a frászt hoztad rám… - simogatta az arcomat – amikor megláttam az alélt testedet, még az ütő is megállt bennem.

- Nem volt szándékos… - szólaltam meg rekedt hangon.

- Jobban érzed magad? – kérdezte gyengéden.

- Igen, azt hiszem, de mi történt? – néztem körbe, hiszen Heikki és Britta is itt voltak.

- Elájultál! – vágta rá a másik kettő.

- Micsoda egyetértés! – morogtam.

- Azt hiszem már jobban vagy. – vigyorgott a sajtós.

- Akkor fel is kelhetek dolgozni… - fel akartam ülni, de két kéz visszanyomott.

- Azt már nem! – szólt határozottan – Az előbb szedtelek össze a padlóról, felejtsd el, hogy most itt ugrálsz.

- Ada, mond csak – nézett rám az edző – mennyi folyadékot ittál ma?

- Ööö… - gondolkodtam – nem tudom. Mert?

- Azt hiszem a folyadékvesztés miatt lettél rosszul. Ez itt nem vicc, ha nem iszol rendesen, akkor ez a vége. Magas a páratartalom, és nagyon meleg is van. Jobban kellene magadra vigyázni. – nézett rám nagyon csúnyán a pilótával együtt.

- Rendben, oké, azt hiszem megtanultam egy életre ezt. – tettem fel védekezésképp a kezeimet.

- Seb, mindjárt időmérő. – szólalt meg Britta.

- Nem hagyom itt Adát! – makacskodott.

- Seb… - tettem a kezeim az arcára – nincs már semmi bajom, hidd el. Jobban vagyok és figyelek magamra. Britta majd itt marad velem – néztem a lányra, aki bólintott – nem leszek egyedül. Tessék kimenni, és megmutatni, hogy verhetetlen vagy… - bújt oda a fejemhez, így az utolsó részt már csak a fülébe suttogtam – az én verhetetlen szexi Bajnokom…

- Ada… - ölelt magához szorosan – időmérő után találkozunk? – távolodott el tőlem, de az orrunk összeért.

- Igen… ügyes legyél… - suttogtam mosolyogva, és Ő adott egy apró csókot a számra.

- Mehetünk! – kelt fel a kanapéról, az ajtóból azonban visszafordult, és rám mosolygott, majd távoztak Heikkivel.

Felültem a kanapén, már sokkal jobban éreztem magam. A felsőm alól kivettem a vizes törölközőt, és hálásan mosolyogtam Brittára, amikor egy palack vizet adott át nekem. Szinte egy húzásra meg is ittam.

- Azt hittem Seb nekimegy Heikkinek. – vigyorgott, miközben bekapcsolta a tévét, hogy a közvetítést nézhessük.

- Mert? - néztem rá csodálkozva.

- Amikor a törölközőt akarta a felsőd alá tenni, és ezzel ki kellett gombolni az ingedet. Azt hiszem elég volt neki a pilótára nézni, hogy tudja, hogy át kell adnia ezt a feladatot… - kacarászott.

- Az szép lett volna, ha még egymásnak is esnek… - morogtam, de egy újabb palack vizet nyitottam ki.

- Seb nagyon vigyáz arra, ami az övé. – nézett rám Britta sejtelmesen.

- Nem vagyok a tulajdona, és nem is leszek. – morogtam még jobban.

- Majd meglátjuk… - vigyorgott - szerintem ehhez neki is lesz még egy-két szava…