Titkok erdeje

61. rész

Az idő szélsebesen haladt el mellettünk. Megpróbáltunk nem foglalkozni a sajtóval, csak a saját kis életünkkel. Pár napot otthon töltöttünk, majd a gyárba mentünk, dolgoznom kellett a fejlesztéseken. Sebastian és Ben is velem tartottak.

Ahogy szinte csak lepakoltunk a gyárban található kis lakrészünkben, máris Britta jelent meg, s megosztotta velük, hogy alig bírja a sajtót elküldeni. Mindenki Sebet akarja, és a baba-híreket, vagy Hanna terhessége, vagy Ben a központ. Fogalma sincs, hogy meddig tudja ezt a nyomást tartani, de felhívta a figyelmüket arra, lehet, hanyagolni kéne Heppenheimet. Megbeszéltük a sajtóssal, ha nem itt vagyunk a gyárban, akkor Porkollába vagy Svájcba lehet minket megtalálni. A sajtós lány még felhívta Sebastian figyelmét lehet, jobb lenne, ha venne egy magángépet, mert nem biztonságos a tömeges utazás hármunknak. Azonnal beszélt Kimivel, aki megígérte, hogy segítségünkre lesz.

Bennel mi Svájcba mentünk, míg Sebastian elment a Brazil nagydíjra. Közös megegyezéssel nem tartottunk vele, hiszen tavaly Jeson Buttont megtámadták, és Ő nagyon félt minket, így Norbert lett ismét a kísérője.

Bennel, míg Sebastian távol volt, elmentünk a legközelebbi bevásárlóközpontba, s vettünk pár karácsonyi csecsebecsét, hiszen vasárnap advent első vasárnapja lesz. Az időmérő alatt készítettük el a koszorút, de Bent jobban lekötötte az, ha Apukáját mutatták a tévében, minthogy nekem segítsen. Sokszor csalt mosolyt az arcomra, hogy mennyire lelkes lett, ha a kamera Sebastiant mutatta.

Szombaton minden csodásan zárult, hiszen a poleból indul Ő, s este telefonon beszéltünk, melyben elmesélte, hogy Bennek szerzett egy plüssbikát. A hangján is hallottam, mennyire boldog.

Másnap a futam rajtja is szinte mesésen indult, de amikor bemutatták a rádióbeszélgetést, melyben Rocky szólt Sebastiannak, hogy az új váltóval probléma van, még az ütő is megállt bennem. Sajnos a probléma nem látszódott, hogy szűnni akarna, így Ő látványosan elengedte a csapattársát az évadzáró futamon. A könnyeim azonnal szabad utat találtak maguknak, hiszen azt a bizonyos váltót, mellyel problémák voltak én terveztem Adriannal. Valamilyen szinten hibásnak éreztem magam. Valószínű nem vettem észre valamit, és ezért történhetett ez meg.

Nagyon rosszul éreztem magam, hiába hívott fel a futam után vidáman, úgy éreztem, hogy én tehetek erről. Azonnal megnyugtatott, hogy nem számít, csak mi számítunk hárman, s nagyon szeret bennünket, és szerelmes belém. Azzal zárta, hogy most sok időnk lesz együtt, mert vége az idénynek…

Hétfőn kitaláltam, hogy kárpótolni fogom Őt valahogy. Arra jutottam, hogy sütni fogok neki egy tortát, a kedvencét. Mivel Ő Virybe ment a Renault gyárba, így ezt meg is tudtam valósítani.

Kedden ebéd után már hűtőbe raktam a kész tortát, amikor észrevettem, hogy Ben eltűnt mellőlem. Azonnal a keresésére indultam, s a nappali bejáratánál megtorpantam. Ott állt Ő, kezében a kisfiúnkkal.

- Ajjja!!! – vett észre a kicsi.

- Szia… - suttogtam halkan, ahogy felém fordultak. Seb két lépéssel máris előttem termett, s azonnal karjaiba vont.

- Hiányoztatok… - súgta a fülembe.

- Sajnálom… - csak ezt az egy szót bírtam kinyökögni, mert a gombóc ismét nőni kezdett a torkomban.

- Te nem tehetsz semmiről… - távolodott el tőlem, s a szemembe nézett – Nem mindig lehetek első, s így legalább Mark is befogja egy időre. – mosolygott.

- De biztos nem vettem észre valamit… - fűztem tovább.

- Lili, Kicsim… nem számít. Végre lehet időm rátok, és hármasban lehetünk. Nem kell majd minden második hétvégén, repkednem valahova. – simogatta az arcomat, s Bent letette a szőnyegre.

- Szeretlek… - suttogtam.

- Én is titeket. Nagyon hiányoztatok… - csókolt meg forrón.

A nap további részében együtt voltunk. Bennel játszottunk a szőnyegen, aki teljesen bepörgött attól, hogy Apukája hazaérkezett. Megmutatott neki mindent díszt, amit hétvégén készítettünk. Én mosolyogva figyeltem őket…

Vacsora után, ahogy pakoltam be a hűtőbe jutott eszembe a torta. Azonnal kivettem, s megnéztem, hogy a tortazselé tökéletesen megkötött a tetején. Vettem elő kistányérokat, és süteményes villákat. Megfogtam a tortát és az ebédlőbe sétáltam vele. Sebastian éppen Bennek bolondozott, aki nagyokat kacagott közben.

Letettem az asztalra, a tortát, Seb csak akkor jön rá, hogy készítettem neki egy meglepetést. Szó nélkül kel fel a székről, s jött oda hozzám. Az egyik kezét a derekamra tette, míg a másikat az arcomra. Odalépett szorosan hozzám, majd megcsókolt. Forrón, szenvedélyesen. Még a térdeim is beleremegtek.

- Szeretlek… - suttogta a fülembe – alig várom, hogy Ben elaludjon… - villantotta rám perverz mosolyát.

Úgy éreztem, mindez felhívás egy keringőre, s eldöntöttem, hogy az idegein fogok táncolni, míg Ben el nem alszik. A tortát megbontottuk, s azt vettem észre, hogy mindenkinek nagyon ízlett. Ben természetesen nem csak magát, hanem a környezetét is összekente egy kis krémmel, pusztán szeretetből. Így lett Apukája arca, és a haja egy része is krémes…

A nagyfiút elvittem fürdeni, Sebastian megígérte, hogy rendbe teszi az étkezőt. Amikor a fürdőben megjelent döntöttem el, hogy elindítom a végső rohamot. Ben éppen a kádban fröcskölte a vizet, amikor mögém lépett. Én lehajoltam Fiúnkhoz, de úgy helyezkedtem, hogy a popsimmal érzékeny területet érintsek meg. Hallottam, hogy vesz egy mély levegőt, s a kezei a csípőmre fonódtak. Próbáltam nem hangosan felnyögni, amikor megéreztem nadrágján keresztül is a merevedését.

A fürdés vége igazi vizicsata lett, mind a ketten vizes pólóban hagytuk el a fürdőt. Ben egy törölközőbe bugyolálva feküdt az ágyon, Sebastian törölte szárazra a kis testét. Ekkor döntöttem el, hogy elindítom az utolsó rohamot.

A fürdőajtóban vettem le a pólómat, melyből szinte csavarni lehetett a vizet. Sebastian, ahogy ezt meglátta szemei kikerekedtek, és már nem bolondozott Bennek, mint előtte. A szekrényhez léptem, s egy pólóját vettem ki, majd magamra húztam. Ahogy ez megvolt a póló alatt megváltam melltartómtól is, és hanyagul csak az ágyra dobtam.

Nem mertem Páromra nézni, mert lehet nem bírtam volna ki nevetés nélkül. Ahogy Ben is pizsamába volt, máris megfogtam és a szobájába mentünk. A mese közepén már aludt, így halkan kiosontam a szobából. Alig tettem be a szobaajtót, két kéz ragadott meg hátulról, és maga felé fordított. Éreztem, ahogy a hátam a falnak ütközik.

- Nem szép dolog játszani a családfővel. – mormolta mély hangon.

- És ki játszott? – tettem az ártatlant.

- Tudod te azt nagyon jól. – jelent meg egy mosoly a szája szegletében.

- Akkor most megbüntetsz? – kacérkodtam vele, s a kezem a mellkasán simított végig, majd a nadrág dudoránál állt meg.

A szemei elfelhősödtek, s azonnal az ajkamra tapadt. A falnak préselődtem, de ez inkább még jobban felizgatott. Az egyik lábamat emeltem meg, hogy jobban össze tudjunk simulni, de Ő azonnal a popsim alá nyúlva megemelt és a hálóba vitt… mind a kettőnknek sok volt a másfél hét, és a több ezer kilométer távolság…