Otthon, édes otthon

6. rész

Aznap éjjel hazahozott, s ekkor láttam utoljára. Másnap Claire elcipelt egy cukrászdába, és tartottunk egy csajos délutánt is. Fel akart vidítani, mert eléggé magam alatt voltam. Este, amikor hazaértünk adta Anya tudomásunkra, hogy Sebastian itt járt, és szakítottak Hannával…

Egy hét múlva kaptam egy csomagot, feladó nélkül. Furcsának találtam, de azért kibontottam. Sebastian elküldte nekem a sárga könyvecskét, egy levéllel mellékelve…

„ Zoé!

Fogalmam sincs arról, hogy mit gondolsz rólam. Nem tudom, de valószínű nem jókat! Hanna biztos mesélte, hogy szakítottunk. Őszinte voltam vele, ahogy kérted tőlem, és a végén azt mondta, hogy nem haragszik se rád se rám.

A csomagban megtalálod azt a könyvecskét, amit azon az éjszakán akartam neked adni. Úgy gondolom, nálad sokkal jobb helyen van. S így minden kérdésre választ kapsz.

Hiányzol! Azonban megérdemlem a vezeklést tetteimért! Tudom, lehet, soha nem találkozunk…

Nem tudom, hogy valaha akarsz-e még látni, de azt tudnod kell, hogy szeretlek…

Sebastian”

A könyvet el kezdtem olvasni. Igaza volt, hiszen nagyon sok mindenre választ kaptam. Nem hittem volna, hogy neki egy-egy mosoly vagy kedves szó ennyit jelentett. Igen, nagyon sokat… A könyv olvasása közben sokszor sírtam. Teljesen elkeseredtem, hogy én ezeket a dolgokat egyáltalán nem vettem észre, pedig itt volt minden az orrom előtt.

Hannával a viszonyom nagyon sokat változott. Az első héten még úgy éreztem, hogy neheztel rám azonban a falak kezdtek lehullani közöttünk. Sok mindenről beszélgettünk, egy témát kivéve. Úgy éreztem, hogy neki is még ingoványos talaj, ezért nem hozta szóba.

Claire rengetegszer próbált a lelkemre beszélni, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot, menjek el hozzá, vagy hívjam ide, mert beszélnünk kell. Én nem akartam. Valószínűleg, valamilyen módon ezt Sebastian tudtára adhatta, mert nem keresett.

Két hét majdnem egy szobában rostokolás után Anya jött fel, és próbált meg kicibálni a melankóliámból. Ekkor nagyon kifakadtam, és bevallottam neki, hogy mi is bánt igazából. Ő erre pirulva közölte, hogy Apával már tudtak erről. Sebastian nekik is elmondta, amikor Hannával szakított.

- De Anya… ti nem is nehezteltek rá? – lepődtem meg.

- Kicsim… elmondott mindent, őszinte volt. Sebastian egy nagyon rendes ember, és a te szemedben lehet most nem így van, de az. Nem tudok rá neheztelni, hiszen Hanna se éppen szentül viselkedett vele. Az érzelmek ellen meg nem tehet semmit az ember. Őszinte volt… nézd ezt az oldalát. – próbált győzködni.

- De tönkretette a húgom életét!

- Nem tette tönkre! Hanna mióta szakítottak teljesen megváltozott. Sokkal felszabadultabb, sokkal többet mosolyog, mint régen. Azt hiszem, hogy ő már megbékélt azzal, hogy neki nem Sebastiannal van közös útja…

- Miért nekem vele van? – néztem rá úgy, mint aki segítséget vár tőle.

- Ezt csak te tudhatod. Azonban azt el kell, hogy mondjam, bárhogy is döntesz, mi Apáddal támogatunk. Ha úgy gondolod, és úgy érzed, hogy csak Sebastiannal lehetsz boldog, mi nem fogunk neheztelni rád, hanem támogatni fogunk titeket. Ha azonban úgy döntesz, hogy mégse így van, akkor azt is tiszteletben fogjuk tartani…

3 hét telt el az utolsó találkozásunk óta, s egy levél érkezett a nevemre. Feladó ismét nem volt rajta. Éreztem, hogy Ő küldte, és szinte úgy téptem fel a borítékot. Reménykedtem benne, hogy írt nekem pár sort, azonban csak egy kinyomtatott álláshirdetés volt. Red Bull Racing logóval, és marketing asszisztenst kerestek. Újra és újra elolvastam a sorokat, és a követelményeket, s tudtam, hogy mindezeket tudnám teljesíteni, és a tapasztalatom is megvan hozzá. Mégsem akartam a közelében lenni. Az eszem ezt súgta a szívem egészen mást. A szívem azt súgta, hogy üljek fel az első gépre, és meg se álljak Milton Keynesig, ahol a gyár van, hiszen tudtam, hogy ott tartózkodik. Magamhoz akartam ölelni, és el sem engedni soha többé… azonban mégis az eszemre hallgattam, és nem foglalkoztam az állással.