Valóság vagy álom? 4. fejezet

- Igen, jól hallottad… megcsaltam Raquelt…
- De hogyan? Miért? Mikor? Kivel? – csak úgy záporoztak felém a kérdései.
- Lassan a testel haver… nyugi… minden kérdésedre választ fogok adni… vagyis majdnem mindegyikre. – hajtottam le bánatosan a fejem.
- Hogyhogy majdnem mindegyikre? – kerekedtek ki teljesen a szemei.
- Majd megértesz mindent, ha elmesélem az egész történetet…
S belekezdtem. Elmondtam neki az elejétől kezdve mindent, az ebéd körüli Felipés gondolataimat, aztán azt, hogy pihenni tértem, majd az első találkozást, majd a másodikat… és azokat a felejthetetlen szürke szemeket…
- Ha jól értelmezem… - szólalt meg pár perc hallgatás után – akkor te azt se tudod, hogy kivel feküdtél le… kétszer is???
- Igen… így van… - néztem rá szomorúan, amit szerintem félre értelmezett.
- Nyugi Nando… szerintem Raquel meg fog bocsátani. – mondta teljesen higgadtan az én lengyel barátom.
- De Rob, nem értesz… én nem akarom, hogy megbocsásson…
- Nem akarod? Akkor szakítani akarsz vele? Elválni??? – hitetlenkedve nézett rám. – Hisz annyira szerelmes voltál, ő volt a mindened…
- Jól mondod, ő volt…
- Nem értelek Nando… két éjszaka miatt felrúgnád a házasságodat?
- Rob nem akármilyen éjszaka volt…
- Én megértem Nando, hogy jó volt… de Raquel nem ezt érdemli tőled… mindenét feláldozta miattad…
- Ő nem áldozott fel miattam semmit sem!!! – csattantam fel. – Én voltam az egyedüli áldozata ennek a házasságnak! Sosem szeretett úgy, ahogy én szerettem volna, ha egyátalán szeretett valaha is… Attól, hogy nem beszélek róla, még van problémám a házasságommal…
- De Nando mindenkinek vannak problémái… nincs olyan házasság, amiben ne lennének veszekedések… - próbált meg csitítani Rob.
- Rob, azaz igazság, hogy mi már csak veszekedni tudunk. A minap a képembe vágta, hogy ne is álmodjak egy gyerekről, ő nem fogja elrontani az alakját miatta, és nem adja fel érte a karrierjét sem. Ha akarok, ismétlem, HA akarok, örökbe is fogadhatok egyet, de az se legyen kevesebb, mint 10 éves, mert nem bírja elviselni a gyermeksírást. Hát kérdem én. Milyen nő az ilyen? Milyen anya lenne Ő?
- Nando, én ezt nem tudtam… nekem fogalmam sem volt róla…
- Tudom, senki sem tudja, még a szüleim sem. Elcsesztem, nem kellett volna olyan hamar beleugranom ebbe a házasságba, de elvakított a szerelem. Már bánom, de tehetek ellene… és tenni is akarok…
- Akkor, ha jól értem el akarsz válni???
- Igen Rob, azt hiszem, az lenne a legjobb… belefásultam ebbe az egészbe… mindkettőnknek ez lesz a legjobb…
- És mikor akarod vele közölni mindezt?
- Tudom, tisztában vagyok vele, hogy őszintének kell lennem, kellene lennem. Ha valaha hittem kettőnkben és a házasságunkban, akkor legalább ennyit megérdemel ő is…
- Miért érzem azt, hogy mégsem akarod elmondani neki??? – méregetett Rob.
- Talán félek a botránytól, amit csapna… biztos, hogy ez lenne a vége, ő a megcsalt feleség, én meg csak egy szoknyapecér lennék… - sóhajtottam lemondóan.
- És ez az egész nagyon, de nagyon sokba kerülne akkor neked…
- Tudod, a pénz nem érdekel… az csak egy tárgy… jön és megy… persze minden egyes euróért én nagyon sokat dolgoztam, de akkor sem, jelent semmit sem. Nézd, rengeteg pénzem van, mégsem vagyok boldog…
- Úgy gondolom, csak akkor fogsz tudni elszámolni a lelkiismereteddel igazán, ha őszinte leszel a családoddal, de főként a feleségeddel… ennyit mindenki megillet…
- Azt hiszem, igazad van…
Még beszélgettünk egy kicsit a versenyről, kielemeztük az előzéseket, és mit tettünk jól vagy rosszul, s mit lehetett volna sokkal jobban csinálni… Rob körülbelül mg egy órát maradt, majd távozott a saját szobájába, s megbeszéltük három hét múlva, vagyis inkább kettő és fél, Barcelona… Spanyol nagydíj…
Nekem addig haza kellene mennem, és mindenkivel mindent tisztázni… őszinteség… igen ez lesz mindenkinek a legjobb… csak félek… félek mindenkitől…
Este összepakoltam, hogy reggel ne legyen sok dolgom vele, és nyugovóra tértem. Békés álmom volt, és reggel kipihentem ébredtem. Rossz érzés fogott el, ha arra gondoltam, senki édes érintésére nem ébredtem fel éjjel. Hiányzik… pokolian hiányzik…
Egy új nap… egy új élet hajnala… az őszinteségé…