58. rész

Sebi már egy ideje elment a meccsre előkészülni, de előtte a lelkemre kötötte, hogy ott leszek, s megegyeztünk abban is, hogy este beszélnünk kell. Kicsit tartok ettől, de a szemében nem láttam mást csak szerelmet, s így remélem nincs mitől tartanom.
A kávézóban ültem már egy ideje, amikor egy eléggé ideges Henii robogott be rajta.
- Annyira, de annyira mérges vagyok. Ha nem lenne délután, komolyan, innék valami erőset… - látszott rajta, hogy menten felrobban.
- Neked is, szia Henii… - próbáltam mosolyogni rá.
- Csak addig lesz ilyen jó kedved, amíg nem mesélek…
- Ezt hogy érted?
- Beszéltem a csajokkal… - s ő csak mondta, és mondta…

- Szóval akkor, ha jól értem… összegezzünk… mindenért én vagyok a hibás… - lábadt könnybe a szemem.
- Lényegében igen. Hihetetlen módon kerültek agymosás alá Carol által. Mondjuk azt elfelejtettem mondani, hogy amióta Chris összejött Markkal a srác kikötötte neki, hogy ki kell maradni ebből az egészből. Vagyis kerülje el nagy ívben a Kígyót. Valahogy ő sem bízik Carolban…
- Végül is megértem őket…
- Te bolond vagy Liz. – kelt ki teljesen magából Henii. – Megmondtam neki a magamét… és azt is, ha ti valamilyen úton, módon szétmentek Sebivel, akkor, azaz ő lelkükön is szárad majd, és remélem ez lesz nekik a legnagyobb örömük majd az életben. Meg azt is, remélem boldoggá, teszi őket a tudat, hogy te magányos vagy…
Alig hittem el Henii szavait. Azok az emberek fordultak ellenem, akik a barátot, és a családot jelentik nekem.
- Henii… már csak te maradtál nekem…
- Ne mond ezt Liz… a dolgok helyre fognak jönni. Ne feledd a rossz dolgok után, következnie kell valami jónak is… csak így lesz meg az egyensúly. A sarkadra kell állnod… meg kell tanulnod végre, hogy nem lesz mindig valaki ott melletted, majd aki megvéd… Carollal szemben is fel kell venned a kesztyűt, különben magadra maradsz. Én mindig itt leszek melletted, ezt ne felejtsd el, de nem szabad ennyire védtelennek, és elveszettnek mutatkoznod. Sebivel is beszélned kell, minél előbb…
- Azt mondta, hogy meccs után leülünk beszélgetni kettőnkről.
- Végre… - forgatta a szemeit. – legalább az egyikkőtöknek megjött az esze. De ne félj… -itt megfogta a kezem - szeret… nagyon, csak vannak benn is kérdések, amire te tudsz neki választ adni.
- Már azt hittem, hogy…
- Ezt egy pillanatig se hidd. Teljesen beléd van esve… habár Carol nála is próbálkozott, de nem kell félned… neki helyén van az esze… vagyis őt is a megfelelő útra kellett terelni…
- Szóval Kimi volt?
- Igen. – mondta büszkén.- helyre tette a kis szöszit, s úgy látom, kezd tisztán látni, és végre rájött, hogy érdemes harcolni kettőtökért… a kapcsolatotokért…
- Köszönöm Henii, és Kiminek is, hogy mellettünk álltok. Nagyon hálás vagyok. – mosolyogtam rá. Tudtam, hogy ő igazán a barátom.
- Jól van, na… még elpirulok… de induljunk, ha oda akarunk érni a kezdőrúgásig… - összeszedtük a cuccainkat s elindultunk a stadionba szurkolni a kedvesemnek.