2010. május 30., vasárnap

58. rész

Sebi már egy ideje elment a meccsre előkészülni, de előtte a lelkemre kötötte, hogy ott leszek, s megegyeztünk abban is, hogy este beszélnünk kell. Kicsit tartok ettől, de a szemében nem láttam mást csak szerelmet, s így remélem nincs mitől tartanom.
A kávézóban ültem már egy ideje, amikor egy eléggé ideges Henii robogott be rajta.
- Annyira, de annyira mérges vagyok. Ha nem lenne délután, komolyan, innék valami erőset… - látszott rajta, hogy menten felrobban.
- Neked is, szia Henii… - próbáltam mosolyogni rá.
- Csak addig lesz ilyen jó kedved, amíg nem mesélek…
- Ezt hogy érted?
- Beszéltem a csajokkal… - s ő csak mondta, és mondta…

- Szóval akkor, ha jól értem… összegezzünk… mindenért én vagyok a hibás… - lábadt könnybe a szemem.
- Lényegében igen. Hihetetlen módon kerültek agymosás alá Carol által. Mondjuk azt elfelejtettem mondani, hogy amióta Chris összejött Markkal a srác kikötötte neki, hogy ki kell maradni ebből az egészből. Vagyis kerülje el nagy ívben a Kígyót. Valahogy ő sem bízik Carolban…
- Végül is megértem őket…
- Te bolond vagy Liz. – kelt ki teljesen magából Henii. – Megmondtam neki a magamét… és azt is, ha ti valamilyen úton, módon szétmentek Sebivel, akkor, azaz ő lelkükön is szárad majd, és remélem ez lesz nekik a legnagyobb örömük majd az életben. Meg azt is, remélem boldoggá, teszi őket a tudat, hogy te magányos vagy…
Alig hittem el Henii szavait. Azok az emberek fordultak ellenem, akik a barátot, és a családot jelentik nekem.
- Henii… már csak te maradtál nekem…
- Ne mond ezt Liz… a dolgok helyre fognak jönni. Ne feledd a rossz dolgok után, következnie kell valami jónak is… csak így lesz meg az egyensúly. A sarkadra kell állnod… meg kell tanulnod végre, hogy nem lesz mindig valaki ott melletted, majd aki megvéd… Carollal szemben is fel kell venned a kesztyűt, különben magadra maradsz. Én mindig itt leszek melletted, ezt ne felejtsd el, de nem szabad ennyire védtelennek, és elveszettnek mutatkoznod. Sebivel is beszélned kell, minél előbb…
- Azt mondta, hogy meccs után leülünk beszélgetni kettőnkről.
- Végre… - forgatta a szemeit. – legalább az egyikkőtöknek megjött az esze. De ne félj… -itt megfogta a kezem - szeret… nagyon, csak vannak benn is kérdések, amire te tudsz neki választ adni.
- Már azt hittem, hogy…
- Ezt egy pillanatig se hidd. Teljesen beléd van esve… habár Carol nála is próbálkozott, de nem kell félned… neki helyén van az esze… vagyis őt is a megfelelő útra kellett terelni…
- Szóval Kimi volt?
- Igen. – mondta büszkén.- helyre tette a kis szöszit, s úgy látom, kezd tisztán látni, és végre rájött, hogy érdemes harcolni kettőtökért… a kapcsolatotokért…
- Köszönöm Henii, és Kiminek is, hogy mellettünk álltok. Nagyon hálás vagyok. – mosolyogtam rá. Tudtam, hogy ő igazán a barátom.
- Jól van, na… még elpirulok… de induljunk, ha oda akarunk érni a kezdőrúgásig… - összeszedtük a cuccainkat s elindultunk a stadionba szurkolni a kedvesemnek.

3 megjegyzés:

  1. Na végre valaki helyre tette Lizt. Remélem ezek után kicsit erősebb lesz és ki áll majd magáért,mert ez az eresszünk el mindent a fülünk mellett és utána siránkozzunk dolog nekem nem jött be. Ha most lett volna valami baj annak bizony ő is az oka lett volna, mert igazából nem tett semmit se az ellenkezőjéért. A durcás képpel fapofával való ülés nem számít cselekedetnek egy olyan kaliberű ember ellen mint,Carol, itt valami többre lesz szűkség ha le akarja őt győzni.

    VálaszTörlés
  2. Remélem Sebinek tényleg megjön az esze! :)
    Nagyon nagyon várom a folytatást mint 2 történetedhez! Siess! ;)
    puszi

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm csajok, hogy írtatok komit... és örülök, hogy tetszik.. :D
    Sebit Kimi kicsit kikupálta...:D
    Lizt is néha helyre kell tenni és akkor megjön az esze. Carol meg... majd kiderül...:D
    Kinn a friss...

    VálaszTörlés