50. rész

A pakoló végében Maggievel, Christian titkárnőjével futottam össze.
- Liz, mi történt?
- Seeemiii. – rázkódtam a sírástól.
- Ne akard nekem bemesélni, hogy nincs semmi. Látom, hogy valaki nagyon kiborított. Felhívom a főnököt, hogy késünk egy órát, majd van itt a közelben egy nagyon jó kis kávézó, oda elmegyünk kocsival, és szépen mindent elmesélsz nekem.
Kénytelen voltam vele tartani, és beszámolni Carolal való „barátságomról”. Nem értette, hogy lehet valakibe ennyi gyűlölet, és rosszindulat. Csak azért, mert valami ebben az életben nem sikerül neki. Más boldogságát inkább szétzúzná, mint békén hagyná. Aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, mi lesz akkor, ha Sebi ezt az egészet megtudja, tombolni fog, ebben biztos vagyok, s ő is…
- Hogy is mondtad… mi Carol teljes neve?
- Carol Smith… miért? – értetlenkedtem.
- Várj… Ő az a csaj onnan a PR részről… ugye? – gondolkodott.
- Igen… talán ismered?
- Őt nem, de a nagybátyját igen… - mondta egy nagy sóhaj közepette.
- Ki a nagybátyja?
- Dr. Helmut Marko…
- Ő kicsoda? – nem tudtam kiről van szó, vagyis már hallottam egypárszor a nevét…
- A Red Bull főtanácsadója. Ő tette be… - húzta el a száját.
- Miért érzem azt, hogy ez rám nézve nem sok jót ígér?
- Lefordítom akkor jó? Kitehetetlen a cégtől, amíg Helmut itt dolgozik. Én nem ismerem őt, de hiszek neked. A nagybátyja meg teljesen el van ájulva a csajtól, folyton csak róla áradozik nekünk, hogy milyen ügyes, meg milyen okos, meg milyen sokra fogja vinni még itt a cégnél. Tudod az a legszörnyűbb az egészben, hogy hiába beszélnétek Christiannal erről az egészről, az ő keze is meg van kötve…
- Szóval akkor, ha jól értem bárkivel, bármit megtehet büntetlenül? – képedtem el teljesen.
- Igen, jól mondod… bárkivel, bármit… s tudod, az ilyenek, mint ő vissza is élnek vele, és ez most sincs másképp. Helmut, ha ezt tudná…
- De nem tudja, és biztos vagyok benne, hogy kimagyarázná neki… vagy azt mondaná, hogy én provokáltam ki a dolgokat, és a vége az lenne, hogy engem rúgnának ki… - teljesen el voltam keseredve.
- Ahogy meséltél a csajról… igen, reálisan látod a dolgokat…
- Biztos vagyok benne, hogy Carol ezeket nagyon is tudja… - erre már csak egy bólogatást kaptam Maggietől. Csodás…
- Azt hiszem, mennünk kellene, mert Christian leszedi a fejünket, ha nem érünk be időben… - kifizettük a számlát, és célba vettük az irodaépület negyedik emeletét…