49. rész

3 napja dolgozom Christian asszisztenseként, és ki merem mondani, hogy nagyon tetszik a munka. Azt hittem, hogy nem leszek megfelelő, de a főnököm megnyugtatott, hogy kiváló munkaerő vagyok, s ne legyenek kisebbrendűségi érzésem. Sebi ezen csak vigyorgott, mikor meséltem neki egyik este, s megállapította, hogy Christian hamar ráérez a dolgok lényegére. Azért elmondta azt is, hogy a csapatfőnök sem mindig ilyen víg kedélyű tud ő őrjöngeni is, de azt nem kell komolyan venni, az egyik füleden be, a másikon meg ki.
Csütörtök reggel egyedül mentem dolgozni, vagyis a bajnokom elvitt kocsival, de csak ki tett a pakoló részben, mert mennie kellett egy interjúra. Reméltem, hogy senki olyannal nem futok össze, akivel nem szeretnék. Természetesen ez nem sikerült, ugyanis Carol ahogy észrevett, és látta, hogy egyedül vagyok, azonnal célba vett, és elégedett mosolyra húzódott a szája.
- Na mi van, a lovagod ma egyedül elengedett dolgozni??? – megpróbáltam nem figyelni rá, és kísérletet tettem a kikerülésére is, de elkapta a karomat, és maga felé fordított. Fájt, ahol szorongatta a kezem.
- Engedj el… - próbálkoztam.
- Mert, ha nem mi lesz??? – váltott cinikus hangnemre. – Talán szólsz a drága barátocskádnak, és majd megver??? – kacagott. – Jaj Liz… olyan könnyű lenne téged eltüntetni a világ színéről… mennyivel jobb lenne az egész világnak, ha te meg sem születtél volna…
- Eressz el, azonnal… - próbáltam határozott lenni, de sikerült megint a lelkembe gázolnia.
- Most valahogy nincs hozzá sok kedvem. – úgy tett, mint aki ezen erősen gondolkozott volna – Sokkal inkább, azt tenném, hogy eltaposnálak téged, mint egy férget és a drágalátos barátodat is… - hatalmas düh kerített hatalmába arra a gondolatra, hogy bántani akarja Sebit, és azonnal kirántottam a kezemet…
- Ne merj hozzá nyúlni egy ujjal sem, különben nem állok jót magamért…
- Jaj, majd pont tőled fogok megijedni. – kacagott tovább – Nem tudtam megérteni, hogy egy olyan kis poshadt virágszálon, mint te mit is eszik. Inkább én illenék hozzá, majd megtudná, hogy milyen egy igazi nő az ágyban. Szerintem te azt se tudod, mi lehet egy férfi gatyájában, nemhogy tudnál vele valamit is kezdeni…
- A mondandódra egyáltalán nem vagyok kíváncsi… - el akartam menekülni előle, el minél messzebb tőle.
- Csak azért menekülsz, mert tudod, hogy igazam van… - húzta ki magát büszkén.
- Egyáltalán nincs igazad. Én nem vagyok köteles a te mocskolódásaidat hallgatni. Tisztában vagyok vele, hogy csak féltékeny vagy…
- Hogy én féltékeny???
- Igen te… - vágtam neki oda.
- Egyáltalán nem vagyok rád féltékeny. Csak tudom, hogy milyen a magadfajta…
- És milyen vagyok én? – vettem fel vele a kesztyűt.
- Az ujjad köré csavarod aztán eldobod, mint egy rongyot…
- Gratulálok én inkább ezekkel a szavakkal téged illetnélek drága Carol. – vágtam neki vissza. El akartam mellette menni, de azért még odabökött egyet.
- És mi lesz a következő dobásod??? Felcsináltatod magad? – hangzott a gúnyos kérdés. Hirtelen eszembe jutott az a baba, ami nem fog megszületni, de ezt ő másképp értelmezte. – Na mi van? Nem sikerült? – eléggé kárörvendő arckifejezése lett.
Elrohantam onnét, el messze, mindenki szeme elől…