46. rész

- Na bökd már ki… mi az eredmény? – már szinte toporzékolt előttem, én meg, mint egy sóbálvány álltam ott.
- Negatív… nem vagyok terhes… - valahol mélyen bántott, nagyon. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon, de gyorsan letöröltem, nehogy Tracynek feltűnjön. Titkon már beleéltem magam, hogy milyen is lesz a mi picikénk, hogy milyen lesz hármasban az életünk, ha a babánk megszületik. Hogy tud fájni valami, ami soha nem volt a tiéd? Ami soha nem is létezett?
- Én ezt nem értem Liz… pedig a tüneteid azt mutatják… - megnézte mindegyik tesztet, és azokon sem volt két csík. Nem vagyok terhes, ez már biztos. – Akkor lehet valamilyen vírust szedtél össze, amik ugyanezt a tüneteket produkálják. Elmegyünk orvoshoz és kivizsgál, kiderül, hogy mi a bajod…
- Nem Tracy… Sebinek sem engedtem meg, hogy orvoshoz cipeljen, neked sem fogom hagyni… - teljesen meg voltam rémülve.
- Liz, nyugi… nem fog bántani, ha kell, bemegyek veled. A csapatorvoshoz megyünk, nyugi… Doktor Carter egy nagyon rendes ember… nem kell tőle félned…
Tracy addig győzködött, amíg sikerült neki elvinnie orvoshoz, és ezt megosztotta Sebivel is telefonon, aki felajánlotta, hogy ebédszünetben eljön értünk, s elfuvaroz minket. Ez már nekem is sok volt. Megmondtam Tracynek, hogy világosítsa fel drága páromat, nem kell elvinnie minket, mert Tracynek is van jogsija, és egypár autó áll a garázsban, vagy taxit hívunk. Így is úgyis, de valahogy eljutunk a dokihoz, nem kell azért hazajönnie.
Az orvosnál nem kellett sokat várnunk, és Tracynek igaza volt, és egy vírusos betegséget szedtem össze, de nem fertőző. Pénteken kell hozzá visszamennem, és akkor eldől, hogy jövő héten mehetek-e dolgozni. Ágynyugalmat rendelt el, és közölte Tracyvel, hogy milyen ételeket ehetek meg, amik talán a gyógyszereken köszönhetően bennem maradnak, és nem lesznek túl nehezek.
Mikor hazaértünk szörnyen fáradt voltam, de Tracy belémtukmált egy kis levest, és az elmaradhatatlan gyógyszereimet. Már most boldog voltam, hogy ez így fog menni egy pár napig. Az ágyban a gondolataim közt ért az álom. Nyomasztó volt arra gondolni, hogy mi lett volna, ha mégis két csíkot látok a teszten… a szívembe egy kis fájdalom költözött. Tudom kár azon agyalnom, hogy mi lett volna, ha… Tisztában vagyok azzal is, hogy még nagyon sok babánk lehet, még fiatalok vagyunk, de… Igen az a de mindig ott lesz…
Késő délután ébredtem fel, és célállomásnak a konyhát szemeltem ki. Ott találtam meg Sebit, amint épp kavargatott valamit. Amikor meglátott azonnal a karjaiba zárt.
- Drága, jobban vagy?
- Igen, sokkal jobban érzem magam… - adott egy csókot, és visszament vacsorát készíteni.
- Látod, ha hallgattál volna tegnap rám, és eljöttél volna velem a dokihoz, akkor nem kellett volna még egy napot szenvedned. – láttam éppen krumplit pucolt, és a héját be akarta tenni a szemetesbe, de megakadt a szeme valamin. A kezébe vette, és felém mutatta, az egyik terhességi teszt volt az. – Megmagyaráznád, hogy ez mi…