30. rész

Le kellett ülöm, alig hittem el, amit mondott. Megölt egy magzatot. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy teherbe esik, abortuszra megy, és ezt még a párom orra alá is dörgöli. Egy olyan embernek, akinek mindent jelent a családja… anyukája… Istenem, hogy fogadhatta mindezt…
- Nem tudom elhinni, hogy szorul valakibe ennyi gonoszság… - mérges voltam, nagyon mérges – Hogy tudott így megbántani? Ha találkozom vele, kitekerem a nyakát, az biztos…
- Hé drága, lassan a testel. Nem ér ő annyit. A plusz energiádat meg inkább rám fordítsd… - kajánkodott, de láttam, hogy a szeme szomorú.
- Azok után, hogy abortuszra ment a tudtod nélkül, Anyukád rá akar beszélni, hogy találkozz vele? – idegességemben járkálni kezdtem a szobában.
- A családom nem tud az abortuszról… nem mondtam el nekik… - hajtotta le szőke buksiját.
- Kár, pedig meg kellett volna! Legalább a közeledbe sem engednék ebben az életben…
- Nem akartam elkeseríteni a szüleimet… Várjunk csak! – kapta fel a fejét. – Honnan tudsz te arról, hogy Anya győzködött, hogy beszéljek Hannával? – ekkor megtorpantam. Azt hiszem, már megint lebuktam. – Te hallgatóztál? Te hallgatóztál! – lepődött meg, de közben mosolygott! – Kis kíváncsi fáncsi… - elpirultam. Magához húzott és mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek, s tudod, lehet jobb is így, hogy az a baba nem született meg. Azzal örökre magához láncolt volna. S én inkább hozzád láncolnám magam, egy életre.
Ekkor megcsókolt szenvedélyesen. Nem tudtunk betelni egymással, én a hátát simogattam, míg ő a csípőmnél haladt egyre lejjebb, majd fenekemnél fogva megemelt. A lábaimat automatikusan a csípőjére kulcsoltam. Éreztem az izgalmát, ahogy nekem nyomta. Óvatosan letett az ágyra, de közben megszabadítottam a pólójától. Érezni akartam, az izmait kitapintani. Egy mozdulattal fölé kerültem, s elkezdtem csókolgatni először a nyakát, majd a mellkasát vettem kezelésbe. Már a boxere szélén jártam, amikor nem bírta tovább felhúzott magához, megszabadított a pólómtól, és megcsókolt. Egy mozdulattal alulra kerültem, most ő kényeztetett. A nyakam, a mellem, a hasam. Semmit sem hagyott ki, s közben simogatott. Már az utolsó ruhadarabomtól is megszabadított, de rajta még mindig ott volt a boxer. Egy gyors mozdulattal kerültem felülre, s megszabadítottam a nem kívánt ruhadarabtól, s ráültem. Láthatóan meglepte a mozdulat, de tetszett neki. A kék szemei kezdtek elfelhősödni, mikor egyre gyorsítottam a tempón. Már éreztem, hogy mindjárt itt van, hogy nem bírom tovább, s láttam Sebi sem. Hozzáhajoltam, s megcsókoltam, s jött már az ismert gyönyör, amikor minden megszűnik, s nem marad más, csak azaz ember, akit szeretsz. Pihegve feküdtem rajta, s éreztem neki is rendeznie kell a légzését.
- Drága, egy vadmacskát csináltam belőled… - nevetett, s a fejemet úgy fordította, hogy szemben legyek vele. – Szeretlek, már nem tudnék élni nélküled. És tudom, hogy még korai erről beszélni, de tőled akarok majd babát, ha itt lesz az ideje…