31. rész

A karácsony gyorsan elrepült, s 31-én hivatalosan voltunk Kimi szilveszteri bulijába. Így 29-én könnyes búcsúk kíséretében elhagytuk Németországot, és úti célként Svájcot tűztük ki. Úgy döntöttünk, hogy most Sebihez megyünk, majd innen indulunk 31-én délután a buliba. Velünk jött Melanie is, és az ő barátnője Kathy. Ő egy nagyon aranyos, humoros, és okos lány, akinek titkon bejön Nico Rosberg. Fogalmam sincs ki az a Nico, de Sebi mondta, hogy szilveszterkor majdnem minden pilóta ott lesz a mezőnyből Kimiéknél, így megismerhetem őket. Már nagyon várom.
Mannheimben így repülőre ültünk, most nem olyan sokat utaztunk. Igaz az a mondás, hogy jó társaságban gyorsabban megy az idő. Arra eszméltem már fel, hogy felszólítanak minket, hogy kössük be magunkat, mert leszálláshoz készülődünk. A reptéren várt minket Sebi BMWje. Kényelmesen elhelyezkedtünk, s meg sem álltunk egy nagyon szép svájci kisvárosig Ellighausenig. Ugyanis drága párom itt vett egy házat magának. Ha a városkára azt mondtam szép, akkor a házra csak annyit, hogy gyönyörű. A kocsiból kiszállva megcsodálhattam a házhoz tartozó csodálatos kertet is. Igaz tél van, és van egy picike hó is, de el tudom képzelni, hogy milyen szép lehet nyáron, mikor nyílnak a virágok…
- Gyere drága. Lepakolunk, és körbevezetlek. – mosolygott. Így megfogtuk a csomagokat, becipekedtünk, vagyis Sebi cipekedett, egyedül a válltáskámat vihettem, de csak azt is miután leellenőrizte, hogy elég könnyű. Ez már egy kicsit sok volt.
- Sebi! Nem kell helyettem cipekedned. Soha senki nem tette ezt meg…
- Szokj hozzá drága, ezután így lesz, és kész…
- Nem vagyok nyomorék! Nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogy egyedül cipekedj. Add ide az egyiket…
- Nem adom, én vagyok a férfi…
Ezen jó két percig legalább vitatkoztunk a kocsi mellett. Majd végül Mel megunta a dolgot, és ránk szólt, hogy ma még befejezzük, vagy kinn szeretnénk éjszakázni… inkább az előbbit választottuk, és bevihettem a csomagomat, Sebi persze duzzogott.
A házba beérve csak kapkodtam a fejem, egyszerűen gyönyörű volt a berendezés. Azt hittem, hogy az egész háznak legénylakás hangulata lesz, de megint csak tévedtem. Meleg színek, fa bútorok. Az egésznek az a sugallata, otthon. Sebi látva az elképedt arcomat, úgy döntött, hogy a körbevezetés előbb meg lesz tartva, így a nappaliban letettük a bőröndöket. Megfogta a kezemet, s behúzott a konyhába. Itt a modernség dominált. Sötétbarna bútorok, halvány krémszínű falak, és legmodernebb konyhai gépek. Meg is jegyezte, hogy ezennel a konyha az én felségterületem, ő csak leskelődni jön, vagy csókot lopni.
Felmentünk az emeletre, ott volt négy ajtó. Három vendégszoba, és egy, ami mostantól a mi hálószobánk. Nem rejtett véka alá, azon kérését, hogy költözzem ide hozzá, de akkor mi lesz a munkámmal? Lesz ebből még vita rendesen…
- Drága, ez mostantól a MI hálószobánk! – izgatott voltam, mikor kinyitotta az ajtót. A látvány megfogalmazhatatlan volt. A falak pirosra festve, a bútorok antik fenyőből, természetesen a plazma tv itt sem hiányozhatott, és középen egy hatalmas ágy. A szobából két ajtó nyílt. Az egyik a gardrób, a másik egy hatalmas fürdő. – Itt majd sokat fogunk együtt pancsizni, ha szeretnéd… - mosolygott rám szerelmesen, s egy forró csókra magához húzott. Mel jelent meg az ajtóban mosolyogva.
- Bocsi fiatalok, hogy megzavarlak titeket, de el kellene menni bevásárolni, mert üres a hűtő. – Sebi gondolkodás nélkül nyújtotta felé az autókulcsot. – Értettem a célzást. Akkor mi elmentünk Kathyvel, ti pedig érezzétek jól… egymást! – s mosolyogva távozott.
- Azt hiszem a nővéremnek igaza van… érezni akarlak téged…