Egy hete voltunk Heppenheimben, s nagyon jól szórakoztunk. Bemutatott az összes barátjának, és irtóra megszerettem őket, s úgy tűnik ők is engem. Amikor csak tehettem segítettem Heikkének, még volt olyan is, hogy kitessékeltem a konyhából, majd én főzök ő csak pihenjen egy kicsikét. Meg is lepődött rajta, s aznapra elmentek Norberttel valahova kettesben.
Sebibe, ha lehet ilyen szóhasználattal élni, egyre szerelmesebb lettem. Nagyon sokat voltunk kettesben is, de a Hannával való találkozásunkról nem beszéltünk többet. Még nincs itt az ideje.
Már csak pár nap volt karácsonyig. Az egész házat feldíszítettük, nagyon szép lett. Idén éreztem először, hogy igazi ünnepi hangulatot. Talán azért, mert szerető család vett körül, akik elfogadtak és befogadtak engem. Ma este lesz szenteste, és elmentünk kiválasztani a fát. Mivel mindnyájan mentünk egy kocsi nem is volt elég. A két nővére is jött velünk, igaz nekik már különálló életük van, de fa kell nekik is, így velünk tartottak.
Nagyon jól szórakoztam, mert a Vettel-fiúk szinte vérre menő harcot vívtak, hogy kinek a fája szebb, melyik legyen. Nekem kellett döntenem, Sebi magabiztosnak tűnt, de el kellett keserítenem, ugyanis Fabi fája tényleg szebb volt. Közölte, hogy este kárpótlást követel…
Hazavittük a fát, a fiúk beletették a tartóba, persze görbe lett, s mint akik jól végezték a dolgukat letelepedtek a videó játék elé. Heikke mesélte, hogy ez minden évben így van, ő már megszokta. Fadíszítésre megjelentek. Akkor megint arról vitáztak, hogy ki melyik díszt teheti fel, komolyan, mint az oviban. Azért a fa is készen lett, a vacsora is lassan elkészült, mindenki visszavonult becsomagolni az ajándékokat. Sebi azért próbálkozott, hátha ki tudja szedni belőlem, hogy mit kap, persze sikertelenül. Én is tettem rá kísérletet, de csak egy széles mosolyt kaptam…
Vacsora után, amit megjegyzek isteni volt, leültünk beszélgetni. Ki találjátok kik voltak a legtürelmetlenebbek, hogy mikor ajándékozunk? Igen, jól gondoltátok Sebi és Fabi. Így el kezdtük az ajándékozást. Mindenkinek oda adtam, s láthatóan örültek neki. A csajoknak könyvet, és parfümöt vettem (kaptam segítséget), az anyukájának gofri sütőt (mindig vágyott rá), az apukának egy különleges bort (borgyűjtő), Fabi egy építhető távirányítós legót kapott, és utoljára Sebit hagytam. Mondta, hogy együtt bontsuk ki az ajándékokat…
- Drága, nagyon szeretlek, és boldog vagyok, hogy az év legszebb ünnepét együtt töltjük. Fogadd el tőlem ezt az ajándékot…
- Szeretlek! – s ekkor megcsókoltam. Ajándékot cseréltük, s mint egy kisgyerek úgy tépte szét a csomagolást. Mikor meglátta mit vettem neki a szemei kikerekedtek a csodálkozástól.
- Ezt honnan szerezted? Én már egy hónapja kutatok utána… neked hogy sikerült? – alig hitte el…
- Nem örülsz neki? – kérdeztem félve.
- DEHOGYNEM!!! – hatalmas lett a mosolya. Felkapott, megpörgetett, és kaptam egy szerelmes csókot. Hatalmas köhögő rohamok vették kezdetét körülöttünk…
- Gyerekek! Menjetek szobára…
- Mel! Fejezd be, az öcséd is jelen van…
- Miért Anya! Azt hiszed nincs felvilágosítva??? De naiv vagy… - nevette ki anyukáját, aki egy picikét elsápadt.
- Azt hiszem inkább nem akarom tudni, hogy ki világosította fel… - nézett jelentőségteljesen a páromra, aki persze elpirult. – Sebastian ezért még számolunk…
- Igen Anya... csak előbb Liz kibontja az ajándékát…
El is feledkeztem róla, annyira örültem a párom boldogságának. Kibontottam a masnit, és levettem a doboz fedelét. Alig hittem el, amit láttam benne…
Megdöbbenve néztem a doboz tartalmát, amibe nem más volt, mint egy fehérarany láncon, egy kövekkel díszített apró szívecske.
- Ez az én szívem, amit átnyújtok neked. Rendelkezz vele… - belenéztem azokba a tengerkék szemekbe, amelyek szerelemtől csillogtak.
- Sebi, én ezt nem fogadhatom el… ez egy vagyon lehetett… én…
- El fogod fogadni, mert szerelemből adom, és viselni fogod, mint a párom, és a szívem választottja…
- De Sebi…
- Liz, kérlek. Ne sérts meg… - tudtam, hogy nem bántatom meg azzal, hogy nem fogadom el.
- Segítesz feltenni? – láttam a kérdés boldogsággal tölti el.
- Ezer örömmel… - s feltette a nyakamba, kaptam utána egy gyengéd puszit. – Ennek itt van a helye…
Az este fantasztikusan telt. Énekeltünk, történeteket meséltünk egymásnak, és meséltem a nevelőintézetis karácsonyokról is, párom ekkor szorosan magához ölelt, lelket öntve belém. Tudtam, hogy ő itt van nekem, s ez a szerelem nem csak egy fellángolás, hanem az igazi…
Késő este azért együtt pancsiztunk, ami kicsit hosszúra sikeredett, tekintve, hogy nem akart kimászni a számból… majd kényelmesen elhelyezkedünk az ágyon összebújva. Mélyen a szemembe nézett, s láttam, nagyon gondolkodik valamin.
- Liz drága, tudom, hogy karácsony van, s nem kellene elrontanom ezt a szép estét, de döntöttem…
- Miről?
- Mesélek Hannáról…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése