45. rész

A dolgok nem sokat változtak egy nap elteltével sem. Hol hánytam, hol ettem, de egy dolog változatlan volt egész nap ágyban voltam. Sebit végül a hazafele úton sikerült meggyőznöm arról, hogy ne vigyen orvoshoz, de egy bökkenő van a dologban, hogy kaptam kettő nap haladékot, hogy jobban legyek, s ez holnap lejár. Csak a szerencsémben bízhatok, hogy valóban jobban leszek, de ezt kétlem. A szerencse általában nem az én oldalamra áll. Persze azért akad kivételes eset is, ilyen, amikor Sebivel találkoztam. Habár azt inkább a barátnőim közbenjárásának köszönhetem…
Sebit ma reggel elzavartam, hogy nem kell engem őriznie, van dolga neki bőven a gyárban. Így az ápolóm helyett egy ápolónőt kaptam Tracy személyében. Ragaszkodott hozzá, hogy valaki legyen velem, csak így volt hajlandó elmenni, dolgozni. Én, pedig kénytelen voltam belemenni a dologba.
Tracy teljes harci díszbe jelent meg fél nyolckor, és a párom már csak akkor volt hajlandó távozni, ha megbizonyosodott róla, hogy jó kezekben vagyok.
- Csajó, de mi a baj?
- Hányok… - húztam el a számat.
- Más tünet? – kíváncsiskodott tovább.
- Szédülés, gyengeség… és tudod borzalmas ez a parfüm, ami van most rajtad. Ne haragudj, de felfordul tőle a gyomrom… - szaladtam is a mosdóba. Mikor visszaértem, láttam, nagyon gondolkodik valamin.
- Hmm… ez nagyon érdekes…
- Mi olyan nagyon érdekes Tracy?
- Mond csak drága barátném, mikor jött meg neked utoljára?
- Hogy jön ez most ide? – értetlenkedtem.
- Szerinted? – nézett rám mindent tudóan. Akkor esett le…
- Csak nem arra gondolsz, hogy… - és számoltam…
- Igen, pontosan arra gondoltam… - mosolygott rajtam.
- A múlt héten kellett volna megjönnie… - ültem le a kanapéra, alig hittem el. Lehet terhes vagyok? Ennyire nem vettem észre a jeleket?
- Hát Liz, nagyon úgy fest a dolog, de jobb lenne meggyőződni róla. Én most elmegyek a patikába, és hozok neked egy pár tesztet, és megcsináljuk, vagyis megcsinálod, s minden kiderül… ígérem gyors leszek… - a válaszomat meg sem várta, már lépett is ki az ajtón.
Ennyire elvakítana a szerelem, hogy nem veszem észre, hogy terhes vagyok? Pedig ismerem a jeleket, mégsem tűnt egyértelműnek? Tényleg, ahogy végig gondolom, hogy milyen tüneteim vannak, most már egyértelmű… lehet tényleg igaza van Tracynek, és egy kis élet növekszik bennem… Sebi és az én gyermekem…
Egy dologban biztos vagyok, ha igaz és babánk lesz Sebi ki fog ugrani a bőréből az biztos… de én… nem tudom mit érezzek… vagy mit kellene, hogy érezzek… Mi lesz, ha nem leszek jó anyukája? Nem tudom milyen lesz anyukának lenni, sosem volt előttem jó minta. Egyátalán nem volt előttem minta…
Tracy, mint egy forgószél tért vissza, és beváltotta az ígéretét gyors volt. Áttanulmányoztuk őket, igen őket, mert Tracy a patikában nem tudott dönteni, így hozott HATOT, biztos, ami biztos alapon. Figyelmesen átolvastuk a használati útmutatókat, és kiválasztottunk négyet, azt vettük figyelembe, hogy mennyire biztosan mutatják ki a terhességet.
Bementem a mosdóba, és megcsináltam őket, majd vártunk. Olyan volt, mintha az ítéletemre vártam volna. Annyira ideges voltam, hogy abban a 10 percben, amíg vártunk kétszer ürítettem gyomrot. Valahol mélyen én is boldog lettem volna, ha végre nekem is lenne egy családom Sebi mellett. Nagyon izgultam, s annyira lekötöttek a gondolataim, hogy Tracynek kellett szólnia, hogy letelt az idő…
- Akkor nézzük meg őket… - látszott rajta, hogy nagyon izgatott ő is.
- Melyik is a leghatékonyabb? – kérdeztem tőle, mert tudtam, hogy megjegyezte, olyan az agya, mint egy szivacs.
- A negyedik… - hangzott az egyértelmű válasz. A kezembe vettem, ami egy kicsit remegett. – Mi az eredmény? - kérdezte türelmetlenül.
- Az eredmény…