29. rész

Meglepődtem, de nagyon. Arról a lányról akar mesélni, akit eddig hatalmas titok övezett? Most miért? Mi változott meg? Nem értem…
- Sebi nem kötelező róla mesélned…
- De akarok, drága. Ismerned kell a múltam ezen részét is. Te mindent elmeséltél magadról, nekem is ezt kell tennem. Úgy érzem kész vagyok rá… - felkelt mellőlem az ágyról és az ablak elé sétált, s nézte az esti tájat…
- De Sebi…
- Középiskolában ismertem meg. A suli menő lányai közé tartozott, s nem hittem volna, hogy valaha is észre vesz. Épp az egyik bajnokság megnyerésén voltam túl, mikor másnap a suliban megkeresett, hogy gratuláljon. Nem tartom magam a jóképű srácok közé – ezen felhorkantam, s ő elmosolyodott – így alig hittem el, hogy odajött hozzám. Nem sokkal később összejöttünk. Az iskola „álompárja” lettünk. Én versenyeket nyertem, és úgy tűnt láthatóan büszke rám. Mondhatni minden összejött nekem. Azt csináltam, amit szeretek, a családom mellettem állt, a suli is egész jól ment, s még egy barátnőm is volt.
- Ő volt az első szerelmed…
- Igen, drága, minden téren ő volt az első lány az életemben. Soha nem zavart, hogy idősebb nálam. Úgy látszik az idősebb lányok az eseteim (én is idősebb vagyok nála). – poénkodott.- Nem is volt semmi baj, míg a BMW tesztpilóta állást meg nem kaptam. A Török Nagydíjon debütáltam, és oda elkísért. Már kellett volna akkor valamit sejtenem. Egész hétvégén nyavalygott, hogy nekem mindig mennem kellett, s nem tudtam vele foglalkozni. Aztán nem is jött velem el többet, pedig néha jó lett volna… - bátorításképp oda mentem hozzá, s megfogtam a kezét, rám nézett.
- Szeretlek…
- Én is téged! – mosolygott – A 2007-es idény közepén átszerződtem a Torro Rossóhoz, majd 2008-ban nyertem Monzában. Annyit könyörögtem neki, hogy tartson velem, sokat jelentett volna. Őt nem érdekelte mindez, de a sajtónak mondani kellett valamit, így lett kitalálva, hogy én nem szeretném, hogy jöjjön. A győzelmem után siettem haza, szerettem volna vele és a családommal ünnepelni. Mikor hazaértem igyekeztem hozzá, s akkor az ágyban találtam egy sráccal. Teljesen összetörten mentem haza. A családomnak nem is mondtam el, nem akartam elrontani a jókedvüket. Hanna később megmagyarázta nekem, hogy ez az én hibám, mert keveset foglalkozom vele, s én tehetek róla. Persze visszakönyörögte magát, s én adtam neki még egy esélyt. Ma már tudom, hogy nem kellett volna. Év elején a bahreini futamon a szobámban találtam rá az egyik szerelőmmel. Szegény srác nem is tudta, hogy aki épp alatta fekszik, azaz én barátnőm. A futam után átkerült a Torro Rosso szerelőgárdához, de nem tudtam rá haragudni. Rá nem. Hannát kidobtam. A családomnak beszámoltam a félrelépéséről, de csak erről az egyről. Tudtam, hogy egy idiótának tartottak volna, hogy már az előző után visszafogadtam.
- Istenem, Sebi…. ez a nő… hogy volt erre képes…
- Nyugalom drága, még nincs vége. Az igazi kegyelemdöfés még csak most következett tőle. Két hónappal később megjelent nálam Svájcban, és bejelentette, csakhogy tudjak róla terhes volt, mégpedig tőlem. De nyugodjak meg, nincs baj, mert egy hete jött ki a kórházból… abortusza volt… megölte azt a babát…