25. rész

Éreztem, ahogy a kérdés hatására a teste megfeszül alattam. Felnéztem rá, s láttam, hogy azok a csodálatosan szép kék szemek, melyek elvarázsolnak, most dühöt, és fájdalmat sugároznak.
- Honnan tudsz te Hannaról? – semmi jele nem volt az előbbi jókedvének.
- Anyukáddal beszélgettünk, és elszólta magát. Mikor megkérdeztem tőle, hogy ki az a Hanna, azt mondta téged kérdezzelek meg.
Felült az ágyban, és a kezeibe temette az arcát. Éreztem, hogy most ingoványos talajra léptem. Talán mégse kellett volna jártatom a számat, és várni, míg ő mesél a múltjáról. Mert Hanna oda tartozik ebbe biztos voltam, s abba is, hogy bántotta Sebit, de nagyon.
- Hanna volt az első szerelmem… - láttam rajta, hogy nem akar erről a témáról beszélni. Felültem, és bátorításképp megsimogattam a hátát, és apró pici puszikat adtam neki.
- Sebi, nem kell róla beszélned, ha nem érzed még készen magad rá. Itt vagyok, és nem is megyek sehova. Majd, ha úgy gondolod, akkor visszatérünk rá. Jó? – nem akartam szenvedni látni. Rám nézett és megcsókolt.
- Köszönöm Liz, hogy ilyen megértő vagy. Meg sem érdemellek téged… - megint a kezeibe temette a szőke kis buksiját. Valahogy ki kell rángatom ebből a letargiából, amit én okoztam neki. Igen, én! Nem bírtam befogni a számat, s most miattam szenved.
- Sebi, ne mondj ilyet. Nézz rám! Nézz rám légyszives… - de olyan volt, mit aki meg sem hallja mit mondanak neki, s ekkor, egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, s beleültem az ölébe.
Láthatóan meglepődött az akciómon, de a karjaival szorosan ölelt magához. Rám nézett, azzal a hihetetlenül kék szemeivel, és szenvedélyesen megcsókolt. Belemelegedtünk, nem is kicsit. Tudtam, hogy most én irányítok, ha akarom, folytatjuk, ha úgy szeretném nem. Határozottan az akarom résznél jártam, mikor éreztem, hogy az egyik kezével benyúl a pólóm alá, és simogatja a hátamat. Csókunkat mégis ő szakította meg, s láthatóan mind a ketten gyorsabban vettük a levegőt.
- Drága szeretlek, de nagyon… akarlak, kívánlak, de nem szeretném úgy, hogy te ne legyél teljesen felkészülve rá. – én válaszképpen megcsókoltam. Nem volt szükség innentől kezdve szavakra, a tetteink beszéltek helyettünk.
A kezeimet felemeltem, s hagytam neki, hogy megszabadítson a pólómtól. Csókokkal hintette be a nyakamat, és finoman simogatta az egyik mellemet. Mámorító érzés volt. Megkerestem a pólója szélét, s levettem róla. Érezni akartam a bőrét, kitapintani az izmait. Egy hirtelen mozdulattal kerültem alulra, de a kezei nem hagyták abba a simogatást, sőt, már a combomon éreztem az egyiket, amit érzékien cirógatott. Nem tudtam betelni vele, s tudtam, akarom ezt a férfit!
Kezei és az ajkai vándorútra keltek a testemen, a melleim után, a hasamat vette birtokba, s éreztem, hogy egyre lejjebb halad. A pizsomagatyámtól nem tudom mikor szabadított meg, már a bugyim szélén kalandozott, mikor rám nézett bizonyosságot kérve. Tudtam, még megállhatnék, de egyátalán nem akartam, s beleegyezésül megemeltem a csípőmet, hogy az utolsó ruhadarabtól is megszabadítson.
Meztelenül feküdtem alatta, átadva magam neki. Megkereste a testem legérzékenyebb pontját, és elkezdett kényeztetni. Már alig bírtam magammal, s szerintem ezt ő is észrevette, mikor levette a boxerét, fölémhajolt hihetetlenül érzékin megcsókolt, s közben belémhatolt. Felszisszentem mikor megéreztem magamban. A fájdalom csak egy egészen röpke ideig tartott. Nagyon gyengéden elkezdett mozogni bennem, közben csókokkal borított be, ahol ért. Lassan elkezdtem felvenni vele a ritmust, és már együtt mozogtunk. Fokozatosan gyorsított, és egyre mélyebbre hatolt. S eljött a beteljesülés, a mindent elsöprő gyönyör, amely eddig ismeretlen volt számomra. Pár pillanatig még a külvilág is megszűnt, csak egy dolog létezett: Sebi.
Percekkel később visszatértünk a valóságba. Apró pici csókokat váltottunk, s magával ragadott az örvénylő kékség, amit a szemében láttam. Legördült rólam, magához húzott, és rekedt hangon szólalt meg.
- Köszönöm drága… szeretlek. Bárcsak lenne megfelelő szó mennyit jelentesz nekem… azt hiszem MINDENT…