34. rész

A koccintások, és a sok puszi adás - kapás után, ismét megszólalt a zene. Nem fogjátok elhinni mi… Rednex – Wish You Were Here… egy kéz simult hátúról a derekamra, s magához húzott.
- Drága, ez a mi számunk… Szeretlek! – megfordultam az ölelésében, hogy szembe legyek vele… el akartam veszni a szemeiben.
- Szeretlek Sebi… mindennél jobban… - bújtam hozzá oda, s megcsókoltam.
Néhány órával később már páran, név szerint Kimi, Nicco, Bruno és Nando már enyhén spicces állapotban voltak. A csajok úgy döntöttek talán jobb lenne lefektetni őket. Persze mindez elég nehézkesen ment, tekintve, hogy a fiúk egy szál boxerben táncbemutatót tartottak az asztal közepén. Tessa bírta a legkevésbé, s lerángatta Niccot az asztalról. Még szerencse, hogy a srác került alulra, de tudtuk mindnyájan fájni fog neki ez holnap, vagyis ma. Nando felfele menet már a lépcsőn le akarta teperni Timit. Szegény lány élet-halál harcot vívott Nandoval, hogy a ruhája rajta maradjon legalább, míg feljutnak az emeletre. Kathy már távozott Nico Rosberggel, kettesben, s mondta, ne várjuk meg…
Mellel megbeszéltük, hogy hazamegyünk. Kimi szobái megteltek, s mi nem akartunk a kanapén aludni. Az év első éjszakáját talán mégse ott kellene kezdeni. Henii nem győzött magyarázkodni nekünk, hogy ez nem így volt megbeszélve, s ne haragudjuk. 3 óra felé szedelőzködtünk össze, Mel vezetett, mert ő nem ivott alkoholt, mi pedig hátul ültünk. A rádióban éppen egy lassú szám ment, mikor egy kezet éreztem a combomon felfele haladni. Még szerencse, hogy sötét volt az autóban, mert Mel a visszapillantóban biztos látta volna, hogy elpirulok. Tudtam, hogy ezt nem itt kéne, de tisztában voltam vele, Sebi be van indulva, de rendesen. Még Kimiéknél behúzott a konyhába, s úgy csókolt meg, hogy azt hittem összeesek. Szorosan ölelt magához, s éreztem, hogy kíván…
A kezemet rácsúsztattam az övére, s ránéztem. Vette az adást, de gonosz volt. A kezemet az ágyékára tette, s éreztem, hogy igen jól állunk, s ekkor a nyakamat kezdte el csókolgatni… Egy dolog tartott vissza, hogy neki ne essek, Mel itt van az autóban. Tudja, hogy a nyakam a gyengém, de nem hagyta abba a kényeztetését. A számat szorosan összepréseltem, de nem sok választott el attól, hogy hangosan fel ne nyögjek. Megkönnyebbültem, mikor észrevettem, hogy a kocsifeljárón megyünk, s Mel megállítja az autót.
- Na végre, megérkeztünk. Nem szeretek éjjel vezetni, de a kanapén se szívesen aludtam volna. – mosolygott, mi nem válaszoltunk.
Kényelmesen bementünk a házba, de láttam Sebi már sürgetné a dolgokat, a szemeivel már vetkőztetett, s a keze a fenekemre csúszott, és izgatóan simogatta. Meltől elköszöntünk a szobája ajtajában, s ahogy az becsukódott, Sebi felé fordultam, s szinte berántottam a szobánkba. Ő gondolkodás nélkül az ajtó becsukása után, szorosan magához húzott, s megcsókolt, mint Kimiék konyhájában. A lábaim érzetem, hogy nem sokáig fogják így bírni. Egészen a falig hátráltunk, s ott folytattuk, ahol a kocsiba abba maradt. Sebi pillanatok alatt megszabadított a ruhámtól, s én sem tűrtem, hogy egy póló és egy nadrág közénk álljon. A fenekemnél fogva megemelt, és az ágyhoz lépett velem. A melltartómmal sem bajlódott sokat, s azonnal birtokba vette a melleimet. Az utolsó ruhadarabomat szimplán letépte rólam, az anyag könnyén adta meg magát neki. Nem akartam én sem adósa maradni, s egy hirtelen mozdulattal fölé kerültem, s egyben megszabadítottam a boxerétől is, s elkezdtem simogatni a legérzékenyebb testrészén. Meglepődött, de láthatóan élvezte is. A számmal közben bebarangoltam a mellkasát, s mikor a hasához értem, hangosan felnyögött. Felhúzott magához, s szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. A kezével legérzékenyebb pontomon kezdett kényeztetni, s éreztem, hogy nem bírom tovább, megörülök, ha nem érezhetem magamba.
- Érezni akarlak Sebi… ne kínozz…
Maga alá fordított, csókunkat nem szakítva meg belémhatolt. Mámorító volt magamban érezni őt. Olyanok voltunk, mint két mozaik darab, amely csak ekkor teljesen egész. A mindent elsöprő gyönyör, amely az egész testedet birtokba veszi, már ismerősként köszöntött minket. Pár perc elteltével a világ is helyre billent körülöttünk. Ránéztem Sebire, s még ő sem tudta teljesen rendezni a légzését, de egyfolytában engem nézett.
- Szeretlek drága. Képtelen vagyok szavakba önteni azt, amit irántad érzek…
- Én is szeretlek téged. Tudom, miről beszélsz, valahogy én is így vagyok vele… - gyengéden cirógatott közben. – Mi lenne, ha pancsiznánk egyet? És folytatnánk az előbb befejezett tevékenységünket? – kacérkodtam vele, s szorosan bújtam hozzá.
- Nem is rossz ötlet… kis vadmacska…