Másnap reggel egyedül ébredtem az ágyban. A tekintetemmel őt kerestem a szobában, s a fürdőből vízcsobogást hallottam. Nem sokkal később megjelent egy szál töröközőben. Széles mosollyal nyugtázta, hogy felébredtem.
- Jó reggelt drága… remélem, jól aludtál.
- Jó reggelt Sebi! A lehető legjobban, hisz mellettem voltál. – simogattam az arcát. – Szeretnék bocsánatot kérni tőled a tegnapi viselkedésemért. Felelőtlen és ostoba voltam…
- Liz, drága…
- Sebi, kérlek, had fejezzem be. Ostoba voltam, mert neked estem, mikor te csak jót akartál nekem. Be kell látnom, hogy most már nem vagyok egyedül, s itt vagy nekem te, akire bármikor támaszkodhatom. Túl büszke voltam ahhoz, hogy elfogadjam a segítségedet. Pedig tudom, és érzem is, hogy szeretsz, mégis túl büszke voltam… ne haragudj. – egy könnycsepp folyt végig az arcomon, de ő letörölte. – És a tegnap estéért is bocsánatot kell kérnem. Felelőtlen voltam… elfutottam a probléma elől, ahelyett, hogy szembe néztem volna vele. A legnagyobb butaság az volt, hogy nem vittem magammal mobilt. Eltévedtem, és azt hittem nem találok haza… hozzád. – a könnyeim folytak, és ő szorosan magához húzott, és simogatta a hátamat. Hagyta, hogy kisírjam magam.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy elmentél, és itt hagytál… egyedül. – nézett rám azokkal a hihetetlenül kék szemeivel, amelyben egy röpke percig fájdalom bujkált. – A lányok megnyugtattak, hogy nem tennél olyat. S akkor rádöbbentem, hogy egyedül vagy odakinn abban a hidegben. Azt hittem megőrülök a várakozástól. Autóba ültem keresni téged, de nem találtalak… - még mindig ölelt, s a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Annyira el voltam keseredve a viselkedésemtől, hogy nem néztem merre mentem, csak vittek a lábaim. Meg voltam róla győződve, hogy el fogsz hagyni… - hajtottam le a fejem.
- Ilyet ne feltételezz, és ne is gondolj… - mérges volt rám – Képtelen lennék elhagyni téged. A másik felem vagy… a szívem választottja. Sosem hittem a szerelem első látásra dologban, amíg nem találkoztam veled… Szeretlek drága… - nézett szerelmesen rám.
- Én is szeretlek Sebi… mindennél jobban… - megcsókoltam. A törölköző a derekán egy mozdulattal megadta magát. Belemosolygott a csókunkba.
- Kis vadmacskám…
- Sok a duma… én bajnokom… - szenvedélyesen csókolt meg. Délelőtt csak egymással voltunk elfoglalva. Volt is mit bepótolni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése