61. rész

- Micsoda???
- Igen… én is kiakadtam. Ha valamiben, akkor a hűségedben teljesen biztos vagyok. Legszívesebben behúztam volna neki egyet… Te és Lewis? Ez teljes képtelenség…
- Tudtam!!! Annyira tudtam, hogy készül valamire… - nagyon mérges voltam, s egy dolog tiszta képet kezdett bennem ölteni. Valamilyen módon vissza kell ezt az egészet adnom Carolnak… kölcsön kenyér visszajár alapon.
- Ezt hogy érted? – s akkor elmeséltem a Spanyol Nagydíjon történteket. Az összeütközést, és a futam utáni találkozást. Persze nem hagytam ki Carol megjegyzéseit sem…
- Akkor nem is akartam vele foglalkozni… de úgy látszik hiba volt.
- Igen a futam után mondta ezt nekem. – engedte el a kezem, amit még mindig fogott, s a tenger felé fordult. - Szinte menekülni akartam a helyszínről. Nem akartam elhinni egyetlen szavát sem. Egy pillanatara se hidd el, hogy hittem neki… Veled akartam lenni… kiélvezni minden pillanatot, amit kettesben tölthetünk… S rájöttem, hogy a végén én voltam az, aki elhanyagolt téged. Erre Kimi világított rá tegnap. S igaza volt. Az elején még én éreztem magam egyedül, mert neked nagyon sok dolgod volt, s az egész végére te maradtál teljesen egyedül, mert az a hárpia mindenkit el akart marni mellőled…
- A lányok hisznek neki?
- Fogalmam sincs… igazából nem is törődtem senkivel… jól leosztottam Carolt, majd eljöttem veled. – hozzám fordult, és várta a reakciómat. Elindultam felé, s az ölelésébe bújtam. Ő szorosan tartott, s így álltunk egész sokáig… be is sötétedett. – Szeretlek drága… nem tudom már nélküled elképzelni az életem. Soha többé nem leszek ennyire idióta, hogy ennek a nőnek bármit is elhiggyek… ezt megígérhetem neked.
- Szeretlek Sebi… - s egy szerelmes csókban forrtunk össze. Nagyon rossz volt így látni őt, hogy marcangolja magát. Tudtam, hogy fáj neki mindaz, ami történt. De látni akartam, ahogy rám mosolyog. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elléptem tőle, s mivel nem volt rajtam papucs belementem a sekély részbe, és egy jól lefröcsöltem. Látszott rajta a meglepettség, de a következő pillanatban már egy hatalmas mosoly volt az arcán…
- Teeee… ezért most meglakolsz…
- Látod, hogy reszketek… - kacérkodtam vele… Mivel rajta sem volt cipő, így ő is bejött a vízbe, és elkezdett kergetni. Mondhatni könnyű dolga volt velem. Addig-addig bohóckodtunk, míg mind a ketten teljesen vizesek nem lettünk.

A szállodába visszatérve kicsit furcsán néztek ránk a recepción, mi pedig próbáltuk visszatartani a nevetésünket. A hallban azonban megpillantottam a lányokat, Chris kivételével, gondolom ő Markkal volt, de megpróbáltam nem foglalkozni a dologgal. A lift előtt álltunk, mikor én egy hirtelen mozdulat során megcsúsztam és a földön kötöttem ki. Ekkor lépett oda mellénk Fer Timivel, és Jaime Icuval.
- De Seb… már itt nem bírsz magaddal??? Szegény Liz… - gonoszkodott Nando.
- Hát igen… nem szeretnénk tudni merre jártatok így vizesen… - fűzte tovább Timi. Közben Sebi felszedett a földről, és mind a ketten pukkadoztunk a nevetéstől.
- Bizony… a végén még megfáztok… - Jaime sem maradhatott ki.
- Mi lesz már ezzel a lifttel? Sosem ér ide? – türelmetlenkedett kedvesem.
- És még türelmetlen is… szegény Liz… - méltatlankodott Icu is. Sebi már válaszolni akart, mikor megjött a lift Carol lépett ki rajta. Meghökkenve vett észre minket, de én csak egy elbűvölő mosolyt küldtem felé… jössz te még az én utcámba…
Ahogy a liftben álltunk, észre lehetett venni alattunk egy pocsolyát. Éreztem Sebi izgalmát, ahogy nekem nyomta a szűk helyen. Tudtam, hogy már alig bír magával.
- Nézzétek… beázott a lift… - mulatott rajtunk Jaime.
- Ja… szólni kéne a karbantartóknak… - Nando is alig bírta nevetés nélkül
- Szerinted kiszállhatunk? Nem ráz így meg minket az áram?
- Lehet igazad van Timi… Benn kellene maradnunk, míg a beázást meg nem javítják… Végül is jó társaságban hamar megy az idő… úgy sincs semmi dolgunk… nem igaz?
- Kedves Icu… a társaságotok tényleg fény az éjszakában, de nem most… nekünk Lizzel más programunk van…
- Azt el tudom képzelni… - hahotázott Fer.