Lementem a nappaliba, hagytam kedvesemet készülődni. Heniivel gyorsan összepakoltunk, próbáltunk rendet tenni. Már most elkezdte, hogy ne emeljek… főleg ne nehezet. Ha már Ő most kezdi, mit várjak, majd Sebitől? Azt hiszem ezzel az őrületbe fognak kergetni…
Kimiék is megérkeztek a vásárolt cuccokkal és lepakoltunk a konyhában. Természetesen nekem nem hagyták, hogy cipekedjek. Kimi szóvá tette, hogy nézne már ki, hogy én cipekedjek, mikor a picúrt várom, akinek Ő lesz a keresztapukája. Nem veszekedtem, inkáb Sarahhoz mentem üdvözölni, és még valamiért…
- Szia Sarah, nagyon régen láttalak – megöleltem és Ő is visszaölelt.
- Liz, annyira örülök, hogy látlak, nagyon hiányoztál…
- Te is nekem. Szeretném megköszönni, hogy gondoskodtál Sebiről, amíg nem voltam itt – mondtam őszintén.
- Ugyan – legyintett – az ilyesmit nem kell megköszönnöd, szívesen tettem. Így is volt egy kis lelkiismeret furdalásom. – a szeme fájdalmat tükrözött.
- De miért?- értetlenkedtem.
- Mert elhanyagoltalak… elhanyagoltam a barátságunkat. De tudod ott volt a munkám és Tommi. Amikor tehettem vele voltam, és így szinte nem is találkoztunk, meg neked is nagyon sok munkád volt…
- Nem kell magyarázkodnod… - mosolyogtam rá – megértem. Én is minden percet kihasználtam, hogy azzal legyek, akit mindennél jobban szeretek. Nem tudlak érte elítélni…
- Egyébként gratulálok a kisbabához. – mosolygott rám kedvesen – Jön a trónörökös… - én meg pirultam.
- Igen… útban van. De nincs kedved nekem meg Heniinek segíteni vacsorát főzni?
- De szívesen segítek…
Neki láttunk vacsorát készíteni. Sarahé volt a leves, Heniié a fő fogás, enyém maradt a desszert. Először nem tudtam, hogy mit is készítenék szívesen, így maradtam a barackos tiramisunál. Nagyon finom és gyorsan megvan. Épp a tetejének a díszítésével voltam elfoglalva, amikor valaki hátulról átkarolt és belecsókolt a nyakamba. Az illatáról már felismertem az „elkövetőt”. Megfordultam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Mellettünk hatalmas köhögő rohamokat kaptak…
- Hallod drága, mennyi beteg vesz miket körül??? – kajánkodott kevesem, én meg csak nevettem rajta.
- Látom, bemutatkoztál a borotvádnak, de készülj fel, hogy szoros kapcsolatban lesztek…
- Na mi van Seb? Nálatok nő-uralom van? – poénkodott Kimi.
- Úgy beszélsz, mintha nálatok nem az lenne… - lomboztam le szegénykét egyszerre.
Egész este a hangulat fergeteges volt. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. Megbeszéltük, hogy senki nem megy sehova, mindenki marad éjszakára… Mire a bandát elszállásoltunk, már nagyon késő volt. Lementem a konyhába inni valamit, mert egészen megszomjaztam, de Sebi a lelkemre kötötte, hogy siessek. Már majdnem a konyhában voltam, amikor beszélgetés foszlányait hallottam meg bentről…
- Hogy teheti ezt vele Sarah, most mondd meg? Hisz a legjobb barátnője… Én ezt egyáltalán nem értem…
- Most mond meg Henii, mit nem lehet ezen érteni??? Tracy szerelmes Sebbe…
Hogy mi? Szerelmes Sebibe? Az ÉN páromba? A pocaklakóm apukájába? A legjobb barátnőm???
Valahogy sejtettem hogy nem lesz sokáig béke. Se baj kell az izgalom, de nehogy sebi butaságot csináljon. Olyan aranyosak együtt! Meg ugye a pocaklakó is ott van... Imádtam!
VálaszTörlésSiess a folytival!
puszii
Hát ez marha jó! :( Alig jönnek helyre, már az első nap ilyeneket kell megtudnia! :O ÁÁÁÁ, mióta legjobb barátnő Tracy kérem szépen? Henii volt az aki mindig mellette volt!! grrr
VálaszTörlésSZUPER részek lettek!!! Nagyon édes volt a kibékülés, a borotvás jelenet külön tetszett! :D
Drága Szabus...
VálaszTörlésÚgy megörültem az új részeknek... összeségébe imádom őket, de már megint azok a csúnya bonyodalmak...ejnye bejnye xD I love Seb...I love Szabus's story!!!:D
Siess a folytatással...és remélem sikerült a vizsga! Rég beszéltünk :(
Puszii