2. évad 12. rész

Szédelegve indultam vissza a szobánkba. Nem akartam Sebinek elmondani, amit hallottam a konyhában, pedig nagyon fájt. Nem akartam, hogy rájöjjenek, hogy hallgatóztam, tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis ki fog derülni az igazság. Egy pillanatig sem feltételeztem azt, hogy a Kedvesem megcsalt volna Tracyvel… bíztam benne…
Gyorsan rendeztem a vonásaimat, és mintha semmi sem történt volna léptem be a közös szobánk ajtaján. Sebi már ágyban volt, és ahogy nyílott az ajtó máris arra kapta a fejét, és rám mosolygott. Az ágyunk mellé érve levettem a köntösömet, de végig magamon éreztem a tekintetét. Bevackoltam magam a karjai közé, ahol annyira biztonságban érzem magam… A szemei szinte perzseltek, hogy tekintetünk találkozott. Az egyik kezét fejem alá tette, míg a másikkal a hasam simogatta. Nagyon gyengéden megcsókolt. Minden porcikám utána vágyott, az érintéseire, a csókjaira…
- Aludj drága, hosszú volt ez a mai nap. – suttogta.
- De én akarlak téged…
- Én is téged Kicsim, de nem akarlak mindjárt az első nap lerohanni. Lesz még időnk egymásra. És most alvás… vigyázok Mindkettőtök álmára… - egy csók után megfordultam, és bebújtam a karjai közé, és éreztem, hogy végre haza értem…

Másnap reggel kipihenten ébredtem. A másik oldalamra fordultam, ahol a Páromat sejteni véltem, de csak hűlt helyét találtam. Egy pillanatra elkapott a félelem. Fülelni kezdtem és a fürdő felől se hallottam motoszkálást. Vajon merre lehet? Csak egyféleképpen tudhatom meg, ha utána járok. Így belebújtam a köntösömbe, és elindultam megkeresni…
A lépcsőn lefelé haladva zajokat hallottam a konyha felől. Megálltam és hallgatóztam…
- Henii, szerinted, így jó lesz?
- Ugyan Seb, annyi kaját tettél ide, hogy estig is elég lenne…
- De délig biztosan. – kuncogott Sarah is.
- De most már kettő helyett eszik… - értetlenkedett Kedvesem – Meg nem tudom, hogy mit szeretne enni…
- Vagy mit kíván meg… - fűzte tovább Tommi.
- Vagy inkább Kit? – röhögött Kimi.
- Kimi… viselkedj… - dorgálta finoman Henii.
- Jól van, jól van, nem szóltam semmit… de szerintem menned kellene, mert Liz még a végén felébred, és akkor oda a meglepetés…
Gyorsan felosontam a szobánkba, és a köntösömtől hamar megválva, belebújtam az ágyikónkba, és úgy tettem, mint, aki még alszik, nem akartam elrontani a meglepetését. Pár perc elteltével éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem. Majd valaki lágyan cirógatott, és apró csókokkal hintette be az arcomat…
- Drága… - suttogta a legédesebb hang – ébresztő…
- Sebi… - bújtam szorosan a hozzá – ugye még nincs reggel…
- De-de már reggel van… - kuncogott mellettem – és van egy meglepetésem neked… - ekkor azonnal kipattantak a szemeim.
- Micsoda? – kíváncsiskodtam, mintha nem tudnám.
- Először is ez… - lágyan megcsókolt – majd nézz az éjjeliszekrényedre… - fordultam oda.
- Reggeli!!!! – kiáltottam hatalmas mosollyal, és fordultam Párom felé, akinek a kezében egy halvány rózsaszín rózsa volt.
- Ez e tiéd drága… - adta a kezembe – szeretlek… mindennél jobban – és lágyan megcsókolt. Megszagoltam a virágot, és a tálcára tettem, és a Párom felé fordultam…
- Ma azt hiszem ma nagyon kívánós vagyok… - kacérkodtam vele.
- És mit kívánsz Kicsim? – cirógatta édesen az arcomat.
- Téged… - szenvedélyesen megcsókoltam, és nem volt megállás…