2. évad 15. rész

A délután folyamán nem sok minden történt leszámítva azt, hogy Sebi egyfolytában telefonált a parádé miatt. Közben odajött egy-egy pusziért, vagy csak megsimogatta a pocimat. Én lefeküdtem a kanapéra egy tál pattogatott kukorica társaságában, és betettem a dvd-lejátszóba az Értelem és érzelem című filmet.
Már majdnem vége lett, mikor Sebi lefeküdt mellém. Kényelmesen elhelyezkedtem rajta, és néztem tovább a filmet. Ő, pedig hol a hajammal játszott, hol puszilgatott, hol a pocim simizte. Odakinn már besötétedett, amikor a film véget ért, én, pedig lekapcsoltam a készüléket. Kis idő múlva felnéztem rá, és elvesztem a szemeiben, amely szerelemtől és a boldogságtól csillogott. Nagyon lágyan megcsókolt.
- Olyan deja vu érzésem lett…
- Miért Kicsim? – miközben egy hajtincsemmel játszott.
- Mert délután ugyanígy voltunk, és csengettek… - morciztam.
- Ugyan… nem fog minket most senki zavarni… - és a keze már a pólóm alatt simogatott. A hasam ekkor megkordult. Ő meg felnevetett. – Igen, úgy látszik ezt a pillanatot mindig valami megzavarja. Éhesek vagytok? – kérdezte gyengéden.
- Igen – sütöttem le a szemem – picikét…
- Akkor nyomás a konyha és együnk valamit, mert én is kezdek éhes lenni.
A gyors vacsi mellett döntöttünk, így Sebi tésztát főzött én, pedig bolognai szószt készítettem hozzá. Olyan természetes volt mindez… olyan családias. A szósz kevergetése közben, azonban eszembe jutott, hogy vacsora után fel kellene hívnunk Sebi szüleit, és elmondani nekik, hogy újra együtt vagyunk, és bővül a család…
- Min gondolkodsz? – kérdezte Párom mialatt a tészta szűrésével bajlódott.
- Fel kellene hívnunk a szüleidet, nehogy az újságokból értesüljenek rólunk…
- Igazad van drága. Vacsizunk, és felhívjuk őket – lépett mellém egy csókra – a családbővítést is elmondjuk- a keze a pocimat simogatta.
Egész vacsora alatt egy picit izgultam. Mi van, ha nem fognak a babának örülni? Ha korainak gondolják? Ha nem örülnek annak, hogy mi újra együtt vagyunk? És, ha azt fogják gondolni, hogy én csak a baba miatt mentem vissza Sebihez?
Végeztünk, és még úgy döntöttem, hogy elmosogatok, és rendbe vágom a konyhát. Az igazat megvallva egy kicsit még húzni akartam az időt az erőgyűjtéshez. Mikor már nem találtam semmilyen tennivalót a nappaliba mentem, ahol Sebi már a kanapén ülve várt rám. Beleültem az ölébe… biztonságot adott nekem a közelsége. Nála is láttam, hogy egy picit feszült… félt Ő is ettől a beszélgetéstől. Bátorítólag megcsókoltam. Ő, pedig fogta a telefonját, és tárcsázott…