Remény a boldogságra 1. fejezet

Ezt a történetet Zsaninak ajánlom... a barátságáért...

Bella Smith vagyok, és második éve dolgozom a Red Bullnál. Előző évet a gyárban töltöttem, mint amolyan mindes. Ahol szükség volt rám, oda osztottak be. Főként iratokat kellett vinnem egyik helyről a másikra, és fogadni a postát, kivinni a címzetteknek, és papírokat fénymásolni. Tipikusan azaz ember voltam ott, aki dolgozik, de ugyanakkor mégis láthatatlan. Végeztem a rám bízott munkát, de mindenki számára észrevehetetlenül. Szerintem sokan azt se tudták, ki vagyok. Néha ez szomorúsággal töltött el. Ez a munka nem arról szól, hogy jössz-mész, tudsz néha beszélgetni az emberekkel… nem így van. Bemész a számodra kijelölt irodába, ahol odaadod a postát, és a kezedbe adják a kézbesítenivalót, és fénymásolásra váró papírhalmot. Volt olyan, hogy egy hétig mást se csináltam, mint fénymásoltam.
Ne értsetek félre, szeretem a munkámat, csak azért az ember egy diploma megszerzése után nem arról ábrándozik, hogy ilyen munkákat végezzen. Természetesen hálás vagyok, hogy dolgozhatom, mert nem félek én a munkától… csak azért mégis. Legalább a légkör lenne olyan, hogy szeretném ezt az egészet. Hála a magasságosnak van egy-két főiskolából való barátnőm, ők azért vigasztalni próbálnak, ez tartja bennem a lelket. Hogy mindenki így kezdi, ne búslakodjak. Hamarosan megmutathatom, hogy többet érek én, minthogy egész nap a postát hordjam, és fénymásoljak. Titkon bízok benne, hogy egyszer igazuk lesz…

Egy szép napsütéses kedd délelőtt azonban hívatott a PR főnökség vezetője. Teljesen meg voltam lepődve, mert az nem az én részlegem. Akkor meg minek kell odamennem? Nem értettem az egészet…
A hölgy Carla Cole, nagyon kedves, és készséges volt. Elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy mennyit dolgozom, és nagyon meg vannak velem elégedve. Mégis… ebben a formában meg kell, hogy váljunk egymástól. A mai nappal felmondanak nekem… Ez a mondat, mint egy beakadt bakelitlemez játszódott le, újra és újra a fejemben. Nem is nagyon hallottam, amit utána mondott, csak elém tolta a szerződésem felbontásáról szóló dokumentumot, amit én remegő kézzel aláírtam. El voltam keseredve, de rendesen… Egyszerűen nem értettem, hogy a rossz dolgok, miért mindig velem történnek meg?
- Szóval kedves Bella, ez a dolog első része, amiért hívattam… - mosolygott rám kedvesen.
- Első? Van még más is? – lepődtem meg teljesen.
- Igen. Gondolom tudja, hogy én vagyok az, aki kiválasztja azt a szerencsés 10 embert, aki a Száguldó Cirkusz tagja lehet a következő idényre.
- Nem nagyon értem, hogy mire akar kilyukadni Asszonyom. – néztem rá értetlenül.
- Mindjárt megért. Szeretném, ha maga nevét is olvashatnám közöttük. – néztem rá értetlenül - Összefoglalva, szeretném, ha elfogadná az ajánlatunkat, és tagja lenne a Red Bull Racing kiszolgáló személyzetének a Forma 1-ben.
- Hogy én?
- Ha maga Bella Smith, akkor igen… - nevetett rajtam. – Szóval, mit mondd Bella? Elfogadja az ajánlatomat?
- Igen… nagyon szívesen…