Megtalálni Őt... (1/4)

Márciusban ígértem nektek, hogy valamivel kárpótolni foglak titeket a hosszú kihagyás miatt. Ennek most jött el az ideje. Remélem tetszeni fog és írtok komit... ha nem akkor is írjátok meg a véleményeteket, sokat jelent... pusz: szabus


1. rész

Még mindig ott ülök a büfében, szemben velem Guil, és próbáljuk kitalálni, hogy miképp lehet nálam gyorsabb Lewis. Én mégsem tudok megfelelően rákoncentrálni, mert azon töröm az agyam, hogy ő most merre lehet. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg dolga van, hisz mérnök, de nem láttam már reggel óta, és jelenleg délután van. Itt Monacóban mindig a csütörtök a szabadedzés napja, és péntek, pihenő.
Holnap péntek, s nekünk ki kellene valamit találni, hogy miképp kerülhetnénk mi az élre, mert itt a pole rettentően fontos, ha nem a legfontosabb, ha Monacóban nyerni akarsz. Már pedig én nyerni akarok. Azért dolgozik itt rengeteg ember, közöttük ő is…
Guil csak magyaráz, és magyaráz. Előveszi a telemetriát, és mutogatja, hogy hol lehetne időt spórolni, és persze hozzátette igazán jó lenne, ha a KERS-ünk is megfelelően működne. Ekkor egy kicsit pipa lettem.
- Fejezd már be te is Lina szapulását. Ő mindent megtesz, hogy megfelelően működjön a rendszer. Ne kezd te is elég neki Ciaront hallgatni, hogy náluk így nem működik, meg úgy. – csaptam az asztalra.
- Oké-oké. – emelte fel a kezét védekezésképp. – Az előbb láttam, hogy követeli, hogy nézze át Mark autóját… - húzta el a száját.
- Minek? – lepődtem meg.
- Mert nem hiszi el, hogy a KERS-ük megfelelően működik. Mégis csak Lina felel érte…
- Egyszer beverem a képét, ha nem hagyja békén. – morogtam tovább.
- Seb azzal, hogy betöröd az orrát, nem lehet polet nyeri. Inkább figyelj, habár lehet, a kocsidban is meg kéne nézetni. – gondolkodott hangosan, de szerintem észbekapott, ahogy ránéztem – Oké-oké… vedd úgy, hogy nem szóltam. De nem értem, hogy minek véded ennyire.
- Most mire akarsz kilyukadni? – néztem rá gyanakodva.
- Figyelj, én megértem, hogy ez a lány rengeteget dolgozik, de ezért van itt. Ez a dolga. Seb az Istenért… ezért fizetik. Mindnyájan azért vagyunk itt, mert megfizetnek ezért. Lina meg majd megvédi magát, elég felnőtt hozzá.
- Ez a baj, hogy mindenki így áll hozzá, hogy megfizetik őt, és elég felnőtt, hogy megvédje magát. De nem TE álltál szemben az egész dolgozói részleggel az első futamok után! Csoda, hogy nem mondott fel, hisz mindenki rá akarta húzni Mark sikertelenségét, és ha én nem nyerek, szerintem még az enyémet is! – ment egyre jobban fel bennem a pumpa. - Mark és Ciaron azon dolgozik, miképp lehetne megszabadulni tőle, mert szerintünk az én kocsimban hatékonyabban kiépítette, mint a másikban! – dühödtem be.
- De te végig kitartottál mellette, néha túlságosan is…- fürkészte a tekintetem.
- Te most célozgatsz?- ment fel bennem a pumpa.
- Nem Seb, én nem célozgattam, hanem a lényegre tértem.
- Guil, azt hiszem, ezt a beszélgetést most fejezzük be! – álltam fel az asztaltól, s indultam meg kifelé, otthagyva a mérnökömet taktikai megbeszélés, meg minden nélkül.

Katasztrofális csütörtök után a péntek sem volt jobb. Részt kellett vennem egy fotózáson az egyik főtámogatónk miatt, így a boxba se tudtam bemenni, mert a napom nagy része elment mindenféle PR tevékenység miatt. Még az idióta modelleket, és buta kérdéseiket is el kellett viselnem. Szerintem, ha nem lennék világbajnok, észre se vennének. Úgy éreztem magam, mint egy bábu, akit kénye-kedve szerint bárki rángathat, és jelen esetben öltöztet. Vacsorakor Guil megjegyezte, hogy találkozott Linával, aki mondta neki, hogy átnézte az autómat, s minden rendben volt vele. Nem értettem magam… miért voltam Guilre irigy???
Szombat. Két nagyon fontos dolog történt. Az egyik, hogy Perezt kórházba kellett szállítani, mert gumifalba csapódott, a másik meg, az első helyről indulok Monte-Carlóban. Amikor folyt a Q3-ban a mentés, egy pillanatra mutatták a Red Bull mérnöki részlegét. Ott volt ő is, és aggódó szemekkel nézte a monitort. Legszívesebben odamentem volna, és elmagyaráztam volna neki, hogy Pereznek semmi baja… habár szerintem jobban tudta ő ezt, mint én. A mérnöki részleg után engem vettek kereszttűzbe a kamerák, de nem tulajdonítottam mindennek nagy jelentőséget, inkább lecsuktam a szememet, hogy koncentráljak újra a pályára. Egy baj volt… Guil hiába mondta egyfolytában az adatokat, én nem rá koncentráltam… nem rá… Arra eszméltem fel, hogy mérnököm mellettem áll, és dühös tekintettel néz rám.
- Jobb lenne, ha inkább a pályára koncentrálnál. – vágta oda dühösen. – Van még 2 perc 26 másodperc, és Lewis még nem volt kinn. Azt se felejtsd el, hogy neked ott van Hanna. – az utolsó mondatot már csak nekem suttogta, majd otthagyott.
Az utolsó perceket, amit a pályán töltöttem, már csak dühből vezettem. Guil egyfolytában üvöltött velem a rádióban Christiannal együtt, hogy fejezzem be, mert fal lesz a vége. Nagyon ideges voltam… saját magamra…
A pole végül sikeresen meglett, s a levezető körön megpróbáltam lenyugodni, hisz oda kell állnom a kamerák elé a közös fotóhoz. Egy dolog vígasztalt, Mark mögöttem végzett. Később már két dolog. Mindegyik autóban tökéletesen működött a KERS. Nem tudom, mi van velem, és nem tudom, mit akarok. Úgy vélem, hogy az utóbbi elég nagy baj…