Sorsfordító találkozás

4. rész

Közös erővel sikerült rávenni Elliet, hogy elmenjen Heikkivel nekünk fagyiért. Mint kiderült közös az ízlésünk, s ez engem valahogy olyan megnyugvással töltött el. Ahogy ketten maradtunk Vandával azon gondolkoztam miként is tudhatnék meg több dolgot erről a lányról.

- Ellie eléggé visszahúzódó - kezdte a barátnője, s nekem mindez kapóra jött, hisz így nem kell törnöm tovább a fejem.

- Látszik, hogy nagyon zavarban van előttünk, pedig én nem akarom bántani, és Heikki sem.

- Tisztában vagyok vele, de mióta ismerem Ő ilyen. – sóhajt egyet, mintha egy nagy titok lenne e mögött.

- Mióta ismered, és mióta dolgozik a Torro Rossónak? – záporoznak felé a kérdéseim, miközben felé pillantok.

- 4 éve dolgozik a Red Bullnak.

- Mi? De hát… - csodálkoztam.

- Létszámilag van ilyen ruha rajta. – magyarázz – Vagyis, a Red Bullos évek előtt a Torro Rossónak dolgozott 2 évet.

- Akkor mi… végig egy csapatban voltunk? – döbbenek meg. De akkor miért nem találkoztam vele? Mit csinál itt? Melyik részlegen dolgozik? Csak úgy zúdultak az elmémbe a kérdések.

- Igen. Adrian keze alatt dolgozik…

- Adrian, mármint Adrian Newey? – vágok szavába.

- Igen, ő is az autó tervezésével és fejlesztésével dolgozik. – magyarázta én pedig egyre jobban megdöbbentem. Minél többet tudok erről a lányról, annál kíváncsibb vagyok rá. Nem tudtam folytatni a faggatást, mert visszajöttek az édességgel. Az előbb szerzett ismereteimet nem tudtam szó nélkül megállni.

- Vanda mesélte, hogy Adrian keze alatt dolgozol. – néztem Őt, s vártam, hogy mondjon valamit, még az sem érdekelt, hogy a fagyim elolvad.

- Igen… - szinte suttogta, s nekem nagyon kellett figyelnem, hogy meghalljam.

- Sosem említette nekem. – kicsi szemrehányást még én is felfedeztem a mondatomban.

- Ellie! – jelenik meg az emlegetett, s a velem szemben lévő szépség felemeli a fejét és egy sugárzó mosolyt küld a főtervező felé.

- Adrian! – ejti lágyan a nevét, amitől nekem kiszárad a szám, s a férfiasságom lüktetni kezd. Ennyitől? Egy szótól, és mosolytól? Pedig ezt nem is én kaptam tőle! Mi lesz, ha egyszer én is kapok tőle ilyet? Megráztam a fejem e gondolatokra, hogy minél előbb kiűzzem őket a fejemből…

- Már mindenhol kerestelek, azt hittem, hogy eltűntél. – fogja meg a kezét, s engem valami meghatározhatatlan érzés kerített hatalmába, amitől ökölbe szorult a kezem. Heikki azonnal meglökött, s azonnal engedtem a szorításon.

- Csak ebédeltem. – válaszolt ugyanolyan lágyan.

- Megkaptad, amit küldtem neked?

- Igen, s már válaszoltam is rá. – nekem alig mond egy-egy szót, láthatóan fél tőlem, pedig sosem bántanám. Adriannel pedig nyugodtan diskurál.

- Miért nem mutattad be nekem Elliet sosem? – vágok bele a beszélgetésükbe.

- Én… - láthatóan zavarba jött Adrian is – Eddig nem volt rá alkalom, hogy megtegyem.

- Attól még szakíthattál volna rá! – akaratoskodtam.

- Ellie a tanítványom volt, még régen. Én csábítottam el a Torro Rossóhoz is, majd meggyőztem, hogy nálunk sokkal jobb helye lesz. – mosolygott rá a lányra, ő pedig készségesen viszonozta ezt.

Irigy voltam a főtervezőnkre, mert ő annyi mindent kapott Ellietől, én pedig egy-egy pillantást, s egy-két szót, de abból is sütött a félelem…

***

Sziasztok!

Tádám!!! Ma megint van új rész. Szeretnélek titeket meglepni születésnapom alkalmából! :) Bizonyos dolgok már kiderülnek belőle, de azért nem minden. Nagyon köszönöm a  kommenteket, a biztató szavakat, és azt is, hogy ennyi idő kihagyása után sem pártoltatok el tőlem.  Nagyon köszönöm nektek! Pusz: szabus