Sorsfordító találkozás

10. rész

A futamon minden úgy alakult, ahogy azt én akartam, s ez boldoggá tett. Ellievel, a sajtó kötelező körei után tudtam csak találkozni, de tisztában voltam vele, hogy mindez így helyes. Soha nem akarnám kitenni, ennek a hajcihőnek miattam. A futam utáni bulin nem jelent meg, Vanda nem tudta rávenni, hogy tartson vele… túl szép lett volna…

A bulin sok lány forgott körülöttem, de egy sem tudott érdekelni. Mindegyik csak azért nyomult körém, mert én vagyok a világbajnok… a kacér mosolyok, a csípőrázás engem teljesen hidegen hagyott, nem úgy a szerelőimet. Ők jól szórakoztak a csajokkal én meg rajtuk. Egy pohár sörrel a kezembe kerestem meg az edzőmet, és nem kicsit lepődtem meg, amikor Vandát pillantottam meg mellette. Láthatóan jól elvoltak…

- Hát te? – kiabál a fülembe az edzőm – Úgy bóklászol itt, mintha te lettél volna a 22-ik!

- Jól érzem magam! – vonom meg a vállam.

- Nem hiszek neked, de hagyjuk! – súgja a fülembe, s én valahol mélyen igazat adok neki.

- Sajnálom, hogy nem tudtam rávenni… - mondja Vanda elhúzott szájjal.

- Túl szép lett volna. – motyogom úgy, hogy csak én hallhatom, de Heikki megveregeti a vállamat.

Vanda matat a nadrágja zsebében, és előveszi a telefonját. Láthatóan babrál rajta valamit, majd vesz egy nagy levegőt, s rám néz. Elém tartja a telefont, hogy nézzem meg én is. Látom, hogy Ellie küldött neki üzenetet, s nem vagyok rest, azonnal elolvasom. „Vissza kellett mennem a Gyárba, ne keress a hotelban. Minden rendben van, ne aggódj. Hívlak vagy írok, ha odaértem. Érezd jól magad az este!”

Kissé el voltam keseredve, hiszen azt hittem, talán együtt utazunk vissza, és élvezhetem továbbra is a társaságát. De nem így történt, és teljesen elment a kedvem az estétől, de tudtam, hogy nem léphetek le, oly könnyen, hiszen én vagyok ma az ünnepelt… az oly rég várt német győzelem.

A telefonomon az időt kerestem, már éjfél volt, s úgy döntöttem nekem elég volt ennyi, visszamegyek a hotelba. Heikkivel épp csak kiértünk a szórakozóhely elé, mikor megláttam Vandát, aki épp telefonált. Láthatólag nagyon dühösen tette le a készüléket, s én azonnal odaléptem hozzá.

- Mi a baj? Mi történt? – esek neki egyszerre, minden sejtem érzi, hogy Ellievel kapcsolatos.

- Ott ragadt a reptéren, mert törölték a járatát, és a legközelebbi délelőtt indul csak. Kimegyek érte. – int le egy taxit, és én is bevágódok az autóba. Heikkinek gyorsan felvázolom a történteket, s mi elindulunk.

Bíztam benne, hogy semmi baja nem esett. Egyfolytában járt a lábam a taxiban, hiszen ha én vezethetnék, már régen ott lehetnék, de nem így történt, hiszen nem is autóval mentem, és ittam is. Nyugodtabb lettem valamivel, amikor megláttam a reptér kivilágított épületét. Alig állt meg a taxi, szinte úgy ugrottam ki, s még azért odaszóltam a sofőrnek, hogy várjon meg minket.

Berohantam az épületbe, csak Őt keresve. Nem voltak sokan, és egyszerre kiszúrtam Őt. Ott ült az egyik széken körülötte a csomagjai. Mintha csak érezte volna, hogy figyeli valaki felemelte a fejét, rám nézett. S akkor olyan dolog történt, amire még én sem számíthattam… A szemei felragyogtak, és a csodaszép arcán egy hatalmas mosoly terült el, ahogy észrevette, hogy ott vagyok.

Tudtam, hogy itt és most nem szabad nagyjelenetet rendeznünk, pedig legszívesebben odafutottam volna hozzá, és a karomba zártam volna. E helyett odasétáltam, összeszedtük a csomagjait, majd szó nélkül beszálltunk a taxiba. Mi hátraültünk, Vanda előre. Nem szóltunk egész addig egymáshoz, míg az autó el nem indult, helyette úgy éreztem, hogy sokkal többet beszéltek a szemeink.

- Köszönöm szépen, hogy kijöttél értem. – hallottam meg suttogását.

- Csak nem hagyhatom, hogy kinn maradjon egy ilyen Szép Hölgy a reptéren, egyedül, egész éjjel. – kacérkodtam vele, s a sötét autóban megfogtam a kezét.

- Túl sokat törődsz velem. – fordítottam felé a fejem, meglepetten.

- Ellie… - szorítom meg a kezét – Zavar? Zavar, hogy törődni akarok veled?

- Nem! – válaszolja azonnal – Csak… csak én nem tudok adni neked semmit cserébe. Olyan kedves és figyelmes vagy velem, míg én nem tudok semmit adni neked.

- Kis butusom! – mosolygok rá – Nem kell adnod semmit cserébe, nekem az is elég, ha hagyod, hogy gondoskodjak rólad.

- De… de miért? – nézett rám csillogó szemekkel, de nem tudtam rá válaszolni, mert a taxi megérkezett a szállodához.

Kipakoltunk, majd aláírás, közös fénykép, fizetés, és már csak azt vettem észre, hogy a liftben állunk. A szerkezet nagyot csilingelt, ahogy a megfelelő emeletre értünk, vagyis csak a lányok. Fájt, hogy elmegy, hiszen egy beszélgetés maradt megint félbe.

- Vanda… - szólt Ellie – én… mi… - néz rám zavartan.

- Elviszem a bőröndjeidet a szobába. Aztán majd jössz, ha akarsz. – nézett ránk mindent tudóan. Mielőtt becsukódott az ajtó, még láttam, hogy eltátogja Ellinek, hogy „Ügyes legyél!. Mosolyognom kellett ezen.

Csendesen szállunk ki a liftből, én határozott léptekkel indultam el, addig Ő zavartan. Odaléptem hozzá, s megfogtam a kezét. Nem akartam, hogy féljen, és ahogy a szemébe néztem rám mosolygott.

Épp csak beértünk a lakkosztályba, nagy szemekkel nézett körbe. Ott álltunk egymással szembe, s én azon kaptam magam, hogy az ajkát figyelem. Tisztában voltam vele, hogy nem rohanhatom le, hiszen akkor elszaladna, és sosem állna velem szóba. Láttam, hogy szólásra nyitotta a száját, s ekkor azonban az edzőm lépett be…

- Seb, elfelejtettem mondani, hogy a szüleid… - néz minket nagy szemekkel – oh… bocsánat, akkor majd visszajövök. – szabadkozott azonnal.

- Ne! – szólal meg Ő – Én megyek… majd akkor legközelebb… - lépett el tőlem, s mire felocsúdtam volna, már ott sem volt…

***

Sziasztok!

Nagyon örülök a látogatóknak, és a rendszeres kommentelőknek. Azonban egy kissé elbizonytalanodtam. Azt vettem észre, hogy az esetek nagy többségében általában ugyanazok teszik mindezt meg. Megmondom őszintén, hogy Ellieék történetéből jó pár rész már előre meg van írva, de a Vágyaink boldogsága mindig az adott hét kommentjeitől függ. Így mindazokat akiket érdekel a történet semmi mást nem kérek tőlük, mint a szombati részhez írjon egy 'igen' szót. Nem kérek litániát, se semmi mást, csak egy szót, hogy tudjam érdekel titeket, és nem hiába töröm magam. 

Köszönöm mindenkinek.

Pusz: szabus